2010. május 11., kedd

Melody Pályázata!



Újra itt vagyok!
Most Melody Pályázatára hívnám fel a figyelmeteket, ami Vasárnap éjfélkor zárult le.
Pontosan egy hetet kapott a szavazásra, mert csak május 16-án fog kiderülni, hogy ki lett a győztes.
Ha van egy kis időtök, akkor látogassatok el az oldalra, ahol más-más szerzők(a legtöbbet, szerintem ismeritek) írásait, vagyis pályázati történetét olvashatjátok el. Amelyik a legjobban tetszett, arra le adhatjátok a szavazatotokat.
Személy szerint már mindegyiket olvastam, és le is adtam a szavazatomat. :)
Ha van időtök, akkor lesetekbe az oldalra. :)

http://palyazat-melody.blogspot.com/

Blogajánlás!



Sziasztok!

Mit, ahogy azt a cím is mutatja, blogajánlás. :)
A Blog címe:
Kék Hold

A történet leírása:

Egy lányról szól, aki különleges képességeivel és rejtélyes múltjával meghódítja egy kóbor, gyötrődő, magányos vámpír szívét.

A történet rögtön a lényeg kellős-közepébe tereli az olvasót. Sok kérdés és sötét rejtély vár rád. Fedezd fel te is ezt a különleges és elbűvölő világot. Éld át Kaméliával az első szerelmet. Ragadd ki magad a sötét egyhangúságból, és menny a vámpírokkal éjjelente a temetőbe portyázni.

De vigyázz, nehogy frászt kapj!


Én személy szerint, imádom ezt a blogot. Ajánlom Nektek, érdemes elolvasni :)
Puszi

U.I.: FENT A 4. FEJEZET. :)

4. fejezet - A levél




Meghoztam az ÚJ részt! :D Későn, de végre meg van írva :) Sajnos ehhez sem volt ihletem :S Szóval, bocsánat a gyengus részért :S
Köszönöm az előző fejezethez a kommentárokat. :)
Remélem elmondjátok erről is a véleményeteket. :)
puszi


TANULÁS KÖZBEN ELALUDTAM VOLNA? Ilyen még sosem fordult elő velem, ráadásul még a csengőt sem hallottam meg.
Felnéztem, hogy ki rázogat, Mr. Banner nézett rám mérges szemekkel.
Ugye, ennél rosszabb már nem is jöhet? - kérdeztem gondolatban.
- Miss. Smith, kérem, ne aludjon az órámon. Talán ennyire unalmasnak tartja azt, amiről beszélek?
- Nem uram – feleltem.
- Akkor figyeljen, vagy kénytelen leszek beírni Önt. Figyelni fogom – mondta, majd kiment a táblához és írni kezdett rá. Remek. Mégis, hogy alhattam el óra közben? - tudakoltam magamtól, miközben másoltam a tábláról a szöveget.

Az óra maradék idejében figyeltem és jegyzeteltem mindent, amit a tanár mondott, mert nem akartam még egy ilyen incidenst. Így is elég megalázó volt, mivel mindenki engem figyelt.
Sajnos, nem mindent írtam le, mivel az óra elejét átaludtam, így el szerettem volna kérni valakiét, de már mindenki kiment, kivéve egy embert. Edwardot. Még mindig a táskájába pakolászott, pedig ezidáig mindig Ő hagyta el először a tantermet csengetés után.
Úgy döntöttem, hogy megvárom kint és elkérem tőle a füzetét, hátha ideadja, hogy átmásoljam, csakhogy a tanár utánam szólt.
- Miss. Smith, legközelebb ne aludjon el az órámon. Most először és utoljára néztem el magának ezt az apró botlást, mivel új diák. De jegyezze meg ez az első és egyben az utolsó figyelmeztetésem is, legközelebb már beírom.
- Megértettem Mr. Banner – bólintottam, majd elköszöntem tőle és kimentem a teremből. Tuti, hogy ezentúl figyelni fog. Gratulálok Jenny, ezt jól elintézted – képzeletben vállon veregettem magam. Ekkor lépett ki a teremből Edward, én pedig megállítottam, mielőtt elment volna.
- Szia!
- Szia! – köszöntött Ő is mosolyogva, mire elpirultam.
- Csak azt szeretném megkérdezni, hogy kölcsön tudnád-e adni a jegyzetedet, mivel… hát… nem figyeltem órán. Bár ezt tudod – húztam el a szám.
- Persze, tessék – nyújtotta felém a füzetét, miután kivette a táskájából.
- Köszönöm. Holnapra visszahozom, ígérem – mosolyogtam rá.
- Rendben – bólintott, de már vigyorgott. Nem értettem. Talán ennyire látszana, hogy zavarban vagyok? – kérdeztem magamtól.
- Nekem… most mennem kell. Majd még találkozunk.
- Egész biztosan – mosolygott.
- Szia.
- Szia – köszönt el Ő is, én pedig a kijárat felé igyekeztem.

*


Amint hazaértem, kipakoltam az asztalomra minden tankönyvemet és elővettem a házi feladatomat.
A matek nagyon nem ment, így eltöltöttem vele egy „kis” időt, de egy idő után meguntam, és áttértem a következőre.
Lassan haladtam vele, de végül eljutottam a biológiához, így elővettem Edward füzetét és kinyitottam, de abban a pillanatban le is ragadtam.
Már az első oldal elkápráztatott. Nem fért a fejembe, hogy képes egy fiú ilyen szépen írni. Minden egyes szó gyöngybetűkkel volt írva és valahogy kedvet kaptam a biológia tanulásához. Ám előtte gyorsan leírtam azt a részt, ahol lemaradtam, majd egy gyors fürdés után, befeküdtem az ágyba és olvasni kezdtem.
Minden betűjét alaposan megnéztem. Dőlt betűkkel írt. Például, a nagy „A” betűt úgy írta, hogy a bal szárát megnyújtotta, majd úgy folytatta; a „z” betű vége mindig felfele nyúlt egy nagy hullám kíséretében. Mintha valami régi írást tanult volna, mert mindegyik betű ilyesmi volt.
Nagyon tetszett az írása.
Hirtelen egy ágreccsenést hallottam, mire ijedtemben elejtettem a füzetet, ami a földön landolt. Odaszaladtam az ablakhoz, kinéztem rajta, de semmit sem láttam, így visszamentem az ágyam mellé s felvettem Edward jegyzeteit. Ekkor esett ki belőle egy cetli. Végig futtattam rajta a szemem és észrevettem, hogy ez egy dolgozat, ami hibátlanul sikerült Neki.
Ezen miért lepődöm meg? – nevettem fel magamban. Ő sosem írna rossz dolgozatot, mert… hát… okos, na. Kimondom, hogy kivételesen ez a srác, igenis okos.
Ekkor egy kuncogást hallottam, ami az ablak irányából jött. Halkan odamentem, majd kinéztem rajta.
Semmi.
- Van itt valaki? – kérdeztem, de egyből tudtam, hogy ostobaság, amit csinálok, hisz ki lenne pont egy fán?
Visszasétáltam az ágyhoz, majd eltettem a táskámba Edward füzetét, de ekkor eszembe jutott Bella ruhája.
Gyorsan a fürdőszobába rohantam, majd kinyitottam a szennyesládát és keresni kezdtem. Nem találtam. Körbe néztem a helyiségben és észrevettem a ruhaszárítón.
Tehát anya kimosta. Akkor holnap vissza is tudom adni – gondoltam, majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni.


Másnap reggel korán keltem, mert gyorsan ki akartam vasalni Bella ruháját. Amint végeztem, magamra kaptam a kabátom és a táskám, majd elindultam a suliba.

Mikor beértem az iskolába, megkerestem Bellát. Hát persze, hogy Edwarddal volt, így arra gondoltam, hogy ha már itt van, akkor egyúttal vissza is adom neki a füzetét.
Odasétáltam hozzájuk, majd köszöntem nekik.
- Sziasztok!
- Szia! – mosolyogtak mindketten.
- Bella, visszahoztam a ruháidat – nyújtottam felé a szatyrot, amibe hoztam.
- Köszönöm, de mondtam, hogy megtarthatod.
- Ez a tiéd, nem az enyém – mosolyogtam, majd Edward felé fordultam. – Itt vannak a jegyzeteid – vettem ki a táskámból, majd felé nyújtottam. – Köszönöm.
- Szívesen – mosolygott, én pedig elkaptam róla a tekintetem.
- Jenny! Jenny! – kiabálta valaki a nevemet. A hang felé kaptam a fejem, és megláttam a felém rohanó Kate-tet. – Jenny, gyere… gyere… ott, arra… – mutogatott a háta mögé, én pedig értetlenül meredtem rá. – Gyere! – fogta meg a kezem.
- Bocsánat – néztem Belláékra, majd ott hagytuk őket.
- Kate, mi a baj? – kérdeztem aggódva.
- Nézd! – mutatott a szekrényemre, amiből egy kis fehér… valami állt ki. Odamentem, majd kihúztam… egy papírt. Nekem címezték.
- Mi az? – tudakolta Kate.
- Egy levél – feleltem, majd kinyitottam, és olvasni kezdtem magamban.

Kedves Jenny

Mikor megláttalak, rögtön megtetszettél. A szemed, a szád, a mosolyod, mindened megfogott, és nem hiszem, hogy tudod, ki vagyok, de szeretném elmondani Neked… Kedvellek, nagyon kedvellek. Lehet, hogy elhamarkodottnak tartod ezt az állítást, mivel nem nagyon ismersz, de én ezt érzem.


Egy titkos hódolód



Kérdőn néztem Kate-re, aki kíváncsi tekintettel bámulta a kezemben lévő levelet. Nem hittem el, hogy valakinek tetszek a suliból, de hirtelen eszembe jutott valaki.
Tom. Ő mondta nekem, hogy valaki tetszik neki a suliból, de nem meri elmondani a lánynak. Lehet, hogy…? Nem, az ki van zárva! - gondoltam, majd odaadtam Kate-nek a levelet, és elindultam arra, amerről jöttünk. Meg kell, hogy mondjam, elég… furcsára sikeredett a levél, de a lényeget ki lehet belőle venni.

Valahogy nem hozott lázba, hogy valakinek bejövök a suliból, mert aki nekem tetszik már foglalt. Ő nem írhatta ezt a levelet, az érzéseim egyoldalúak, sajnos. Majd túljutok rajta.
- Jenny, várj! – szaladt utánam Kate, majd megállított a vállamnál fogva és maga felé fordított. – Van egy hódolód.
- Igen, tudom – feleltem.
- És ez téged nem is érdekel? – kérdezte döbbenten.
- Kéne, hogy érdekeljen? – húztam fel a szemöldököm.
- Igen, mert Edward már foglalt.
- Megmondtam, hogy nem érdekel Edward; csak barátok vagyunk és kész – fontam karba a kezem a mellem előtt.
- Akkor, miért voltál velük?
- Csak visszaadtam Bellának a ruháját, Edwardnak pedig a füzetét, mert biológián lemaradtam és már csak Ő volt bent a teremben, így tőle tudtam elkérni.
- Értem. – Ekkor haladtak el mellettünk Belláék, én pedig rájuk emeltem a tekintetemet. Edward engem nézett, és olyan volt, mintha mindent hallott volna, amit az előbb mondtam Kate-nek, pedig nem is beszéltem hangosan. Elfordítottam a fejem és elindultam az órámra.


Tesin a tanárnak dolga akadt, így egész órán játszottunk. A fiúk futballoztak – hát mi mást csináltak volna -, a lányok pedig röplabdáztak, vagy tollasoztak.
Kate és Ashley röpiztek, míg mi Julie-val tollaslabdáztunk, mivel mindketten régen űztük ezt a sportot, s kíváncsiak voltunk, hogy mennyire megy még ez nekünk.
Életemben nem nevettem annyit, mint akkor. Annyira szerencsétlenek voltunk mindketten, hogy folyton-folyvást félre ütöttük a labdát, vagy mikor szerválni akartunk, csak a levegőt csapkodtuk az ütőinkkel.
Volt olyan is, amikor épphogy beleütöttünk a labdába, nem jutott el a másikhoz, hanem félúton leesett a földre.
Julie feldobta a tollast, és el akarta ütni, de nem találta el, így az a háta mögött landolt. Hiába kereste, nem találta, s vagy kétszer megfordult a tengelye körül, mikor végre észrevette, hogy egész végig a lábánál hevert. Én már könnyesre nevettem magam, mivel közben azt kérdezte, hogy:
- Hol van? – De ezt úgy, hogy jobbra-balra forgatta a fejét, és vagy ezerszer ránézett, mégsem vettem észre.
Később már Kate-ék is csatlakoztak hozzánk, így már párban - Julie és Kate, Ash meg én - átlósan ütöttük egymásnak a labdákat, már amikor sikerült valóban a párunknak passzolni.

Sajnos óra vége előtt tizenöt perccel visszajött a tanár, és mikor látta, hogy a lányok háromnegyede a padon ül, felkapta a vizet, s az egész osztályt megbüntette, tehát a maradék időben mindenki futott. Mondhatom, nagyon örültünk neki, de nem volt mit tenni.

Körülbelül öt perce futottunk, mikor a fiúk nem bírták tovább a lányok lassúságát, így gyorsabbra vették a tempót és megkerültek minket, de az egyik srác nekem jött, s fellökött, én pedig a földre estem.
Magamban szitkozódtam egy sort, majd épp készültem felállni, mikor valaki felém nyújtotta a kezét. Felnéztem az illetőre, és Edward kedves mosolyával találtam szembe magam. Megfogtam a kezét, Ő pedig felhúzott a földről, majd leporoltam magam, és megköszöntem neki. Teljesen elvesztem a szemeiben, és észre sem vettem, hogy már egy ideje Őt bámulom, csak, mikor a tanár ránk szólt.
- Mr. Cullen, máskor udvaroljon! – szidta le Edwardot. – Fussanak! – utasított minket, majd mindketten beálltunk a sorba, és folytattuk a futást.


Magamban kuncogtam a tanár kijelentésén, miszerint Edward udvarol nekem.
Mikor kiléptem az öltözőből, és a következő órámra indultam, valaki megszólított.
- Szia! – köszönt egy fogkrém reklámba illő mosollyal az arcán.
- Szia!
- Jól vagy? – kérdezte.
- Öhm, igen, persze – mosolyodtam el. Ekkor jelent meg Bella, Edward pedig átkarolta a derekát, majd egy puszit adott a fejére.
- Akkor jó – mondta végül.
- Láttam, hogy fellökött az a srác; igazán segíthetett volna felállnod, ha már így neked ment.
- Nem számít. A régi sulimban, egy zsámolyban elestem, szóval ez semmi – mondtam mosolyogva, majd elköszöntem tőlük, és elindultam Angol órára.

**


Mivel már készen voltam a házi feladatommal, így úgy döntöttem, hogy kitakarítom a szobámat.
Elővettem a porszívót, majd a rádiómba betettem a kedvenc CD-émet. Aztán maximumra tekertem a hangerőt, és hozzá láttam a takarításhoz.
Dudorászva pórszívóztam, és néha még táncoltam is a zenére, majd felcsendült a Muse – Undisclosed Desires című száma, én pedig hangosan kezdtem énekelni.
I know you suffered,
But I don't want you to hide.
It's cold and loveless,
I won't let you be denied.

Soothe me,
I'll make you feel pure.
Trust me,
You can be sure.

I want to reconcile the violence in your heart,
I want to recognize your beauty is not just a mask,
I want to exorcise the demons from your past,
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart.


Tök jól buliztam, és észre sem vettem, már mindennel készen is voltam.
Miután elpakoltam a porszívót, lefeküdtem az ágyamra és behunytam a szemem, majd a "titkos hódomlómtól" kapott levélen kezdtem gondolkodni.
Mégis ki lehet ez a srác? Még sosem kaptam úgymond „szerelmes” levelet, de azért kíváncsi vagyok erre a fiúra. Na, jó, annyira mégsem. Vagy igen? Áh, már magamat sem értem… Nem biztos, hogy kell nekem ez a pasi, mert mindig valaki máson jár az eszem. Valaki olyanon, aki furcsa, titokzatos, jóképű és még okos is, bár nem hiszem, hogy meg kell neki említeni, mert könnyen elszállhat magától. Bár, lehet, hogy Ő nem olyan, de még nem ismerem olyan jól, szóval… szóval nem alkotok véleményt. Majd csak idővel…