(Cullens) A lehetetlen is lehetséges

19. fejezet - Szembesülés

2011-12-31T18:11:00.006+01:00

Sziasztok!
Újévre hozom a dupla részt nektek, amit megígértem. Itt is van az egyik. A másikon még dolgozom, de ha nagyon ügyes vagyok, akkor még a mai napon befejezem, ha nem, akkor holnap.
Most felteszitek a kérdést, hogy fejezet írás helyett miért nem bulizok valahol. Őszinte leszek veletek, nem tudok kivel elmenni, ez van. Mindegy, attól, hogy nem bulizok még átlépünk a következő évbe, nem? :D Amúgy sem vagyok az a bulizós fajta, persze attól még elmegyek, ha úgy van. :)
Na, de jöjjön a rész. BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK! :)

Az előző rész végéből...
"- Tudom, láttam, hogy tomboltál, és... Hogy micsoda?! Te ott hagytad az erdőben?! Edward, te normális vagy? Ha bármi baja esik a barátnőmnek, én esküszöm, hogy elevenen megnyúzlak! - lépett közelebb hozzám fenyegetően Alice. A veszekedés jelenetei ismét lejátszódtak előttem, és ettől megint mérges lettem. Nem érdekelt semmi, de hamar észhez tértem, mikor húgom már nem tudta tovább titkolni a látomását. A víziójában Jennyt látta, amint dideregve keresi a kiutat. Úgy tűnt, hogy eltévedt. Felismertem a helyet.
- Miért nem mondtad azonnal?! Miért húzod az időt Alice, rögtön utána kell mennünk! - mondtam, majd kirobogtam a szobámból le a földszintre. Hallottam, ahogy Jasper követ, és felel Alice helyett.
- Már jártunk ott, és követtük is az illatát, de eltűnt. Otthon is kerestük, de ott sem találtuk. Nyoma veszett. Mintha valaki szándékosan csalta volna el őt - mondta. Az én hibám volt. A düh eluralkodott rajtam, és emiatt egy ártatlan élet forgott kockán. Tudtam, hogy azért kérdezték tőlem, merre van, mert én láttam őt utoljára. Milyen ostoba voltam. Sose tettem még ilyet. Azonban megtörtént, és ha történik vele valami... azt soha, de soha nem fogom magamnak megbocsátani."

Azonnal a keresésére indultunk. Carlisle előkészítette otthon az orvosi táskáját, és hamarosan csatlakozott hozzánk. Alice felhívta Jenny anyukáját, hogy nálunk alszik a lánya, de mint később kiderült, amúgy is nálunk töltötte volna az estét. Ezek után az erdőben külön váltunk, mert úgy nagyobb volt az esélyünk megtalálni Őt.

Láttam magam előtt a veszekedésüket, és azt, hogyan fordított nekem hátat, hogy maga keresse meg a kivezető utat. Sosem vesztettem el a fejemet, de akkor megtettem, és meg lett a következménye. Tudtam, ha baja esik, egyedül én tehetek majd róla.

Úgy futottam, mint egy őrült. Senki és semmi nem tudott megállítani. Mindenhol kerestem, és minden zeg-zugot átkutattam, de mint a többiek, én is elvesztettem Jenny illatát. Olyan volt, mintha a föld nyelte volna el. Mintha vízbe gázolt volna, hogy elfedje az illatát, vagy elrepült volna, hogy sose akadjunk a nyomára. Úgy éreztem, menten megbolondulok. Ideges voltam és aggódtam. Többször visszatértem arra a helyre, ahol utoljára láttam, s megint követtem az illatát, de újra és újra kudarcot vallottam.
Próbálkoztam még a gondolatai által megtalálni őt, de csak sötétség és síri csönd volt. Néha megfordult a fejemben, hogy valaki talán szórakozik velünk, és direkt tüntette el a nyomait, vagy... vagy talán elrabolták... Egy személyre gondoltam, aki biztos megtehette volna. Victoria. De ki kellett vernem a fejemből, hisz ő Bellára vadászott, viszont tudtam, hogy gyáva megmutatkozni, mivel Alice rögtön látná a döntését.
A többieknek a fejében csak azt hallottam, hogy eltévedt, és nem is csodáltam. Jenny és az erdő. Néha még a házban is eltéved, hát még egy erdőben.

Nem adtam fel. Eldöntöttem, hogy addig nem megyek haza, míg meg nem találom. Ha egyedül kell, akkor egyedül fogom keresni. Egyre csak fohászkodtam az Úrhoz, és kértem, hogy bár a lelkem átkozott, tegyen meg egy szívességet; segítsen megtalálni Őt. Megfogadtam, hogy soha többet nem fogok távol maradni tőle, mindig mellette leszek, és soha nem hagyom el. Nem érdekelt, mit szól majd hozzá. Legbelül éreztem, hogy életben van, és hogy megtalálom őt, de azt kívántam, bár már eljönne az a pillanat, mikor megtalálom őt, s újra a karjaimba zárhatom.
- Nyugodj meg, Edward, meg fogjuk találni – próbált nyugtatni Esme. Habár biztató mosoly volt az arcán, a gondolatai arról árulkodtak, hogy szörnyen aggódik. Bella mellett Jennyt is kezdte lányaként szeretni.
- Az én hibám, nem kellett volna egyedül hagynom, és ami még rosszabb, nem szabadott volna ráhagyni a dolgokat. - Felelőtlennek éreztem magam, és mardosott a bűntudat, hogy ha valami baja esik, arról majd én tehetek.
- Semmi baj, meg találjuk, hidd el! – simogatta meg a hátam, majd finoman megszorította a vállamat.
- Nem tudom, mit csinálok, ha nem találjuk meg. Én... ha valami történik vele... Nem akarom elveszíteni, mert... – Egyszerűen nem tudtam befejezni a mondatom. Láttam Esme arcán, hogy tudja, mit érzek iránta.
- Szereted őt, ugye? – kérdezte gondolatban Esme.
- Igen. Szeretem - mondtam ki végül, amit mindenki hallott, aki a közelben volt. Miért is kellett volna tagadnom? Úgy gondoltam, hogy a többiek már hamarabb rájöttek, mit érzek, mint én. Ennyire látszott volna rajtam? És Bella? Vajon ő tud róla, vagy még csak nem is sejti? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, és hozzájuk kapcsoltam az elmúlt napokat. Néha észre sem vesszük, csak megtörténik. Azt hittem, egyedül csak Bellát tudom így szeretni…

*

Már több órája kerestük, de nem akadtunk a nyomára. Felugrottam egy nagy fa tetejére, és onnan néztem körül, hátha megtalálom, de nem láttam sehol. Egyfolytában a nevén szólítottuk és füleltünk, nem hallunk-e valami halk nyöszörgést vagy suttogást, ami arra utalhatott volna, hogy a közelben van.
Már mindenre gondoltam. Megfordult a fejemben számtalan szörnyűség és reméltem, hogy egyik sem vált valóra.

Folyamatosan a nevét kiabáltuk. Nem jött válasz. Kerestem a gondolatait, de nem hallottam.
- Próbáltad már a gondolatain keresztül keresni? – kérdezte Emmett.
- Azt hiszed, úgy még nem próbáltam?! – förmedtem rá. – Minden egyes pillanatban az ő gondolatait kutatom, de van, hogy időnként nem hallom. Így nehéz. Az is lehet, hogy már… De erre nem akarok gondolni – mondtam, majd elmentem mellette.

Úgy döntöttem, távolabb megyek a többiektől, és másfelé is kutatok utána nemcsak egy szűk területen belül.
Bármit megtettem volna, hogy újra láthassam őt. Nem tudtam elhinni, hogy ennyire felelőtlenül viselkedtem. Már több évtizede élek, és sosem követtem még el ilyen hibát – gondoltam, miközben sorra hagytam le a fákat magam mögött. Úgy éreztem, hogy minden fa követ engem, és azon ügyködik, hogy elrejtse előlem Jennyt. Ostobaságokat gondoltam. Olyan voltam, mint egy ember, aki hosszú ideje nem aludt és a fáradtságtól hallucinál.

Hirtelen eszembe jutott még egy dolog, amivel rátalálhatok. Tudtam, hogy minden állat messzire került minket, és valahol elrejtőztek, így ha Jenny az erdőben volt, hallanom kellett őt. A lépteit, a lélegzését…
Becsuktam a szemem, és igyekeztem minden más tényezőt kizárni. A fák leveleinek susogását, a szél hangját és minden mást. Csak rá koncentráltam.
Csend volt. Úgy éreztem, hogy rossz fele jöttem. Ezzel nyugtattam magam, de mindvégig bennem volt az érzés, hogy talán elkéstünk…
Nem hallottam semmit, még egy lélegzetvételt sem. Összerogytam. A kezeimmel támasztottam magam, és éreztem, ahogy a dühöm és a bánatom megkétszereződik. Tombolni akartam, de vissza kellett fognom magam. Nem veszíthettem el a fejem.
Azt kívántam bárcsak megjelenne valaki, mint a filmekben, hogy megmutassa, hol van az a személy, akit a főszereplő keres. De nem jött senki. Felálltam és lassú emberi léptekben indultam meg előre. Tudtam, hogy nem adhatom fel, mégis úgy éreztem, az erőm fogyóban van, pedig mi vámpírok sosem fáradunk el.

Egy idő után megálltam, és becsuktam a szemem. Beszívtam az erdő illatát, és közben törtem a fejem, miképp találhatnék rá, de akkor a nagy csöndben meghallottam… Tudtam, hogy nem állat, mert ahhoz túl halk volt a szívverése. Túl lassú. Nem egyenletes, és nem is olyan, mint mikor egy vad leteríti az áldozatát. Mert az gyors, és szinte azonnal leáll a szíve a prédának. Ez más volt.
Kinyitottam a szemem, és elindultam a hang irányába. A lábam alig érte a talajt, csak rohantam. Ahogy egyre közelebb értem a hanghoz úgy lassítottam le.

Hirtelen megálltam, mert már elég közelről hallottam a hangot. Alaposan körbenéztem, és kerestem a szemmel azt a személyt, akit már órák óta kutatok. Egyszer csak megpillantottam őt egy bokor tövében. Ott feküdt, összegömbölyödve, behunyt szemmel.
Egy szempillantás alatt mellette termettem. Kisöpörtem szeméből a haját, majd megéreztem azt a csodálatosan édes illatot… a vére illatát. Nem értettem. Egyedül Bellának volt ilyen csábító a vére, Jennynél egyszer sem éreztem. A többieknek sem tűnt fel, hisz ugyanolyan illata volt, mint más embereké. Ez meg, hogy lehet? – kérdeztem magamtól.
Gyorsan összeszedtem magam, hisz ezen volt időm rágódni; az fontosabb volt, hogy ő jól van-e.
Ahogy jobban megnéztem az arcát, láttam, hogy ajkai már lilák, és tudtam, teljesen átfagyott, míg kerestük.
- Jenny! – szólítottam meg, miután a karjaimba vettem. Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy nem késtem el. – Jenny! – ejtettem ki a nevét ismét a számon, és reméltem, hogy legalább gondolatban szól hozzám.
- Edward – suttogta, majd egy kis időre kinyitotta a szemét. – Sajnálom – mondta, majd elájult. Amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem, és meg sem álltam a házig. Tudtam, hogy nem kell szólnom a többieknek, hisz Alice már tudott mindent.
Lefektettem Jennyt az ágyamra és betakartam. Bekapcsoltam a fűtést, majd elővettem az összes plédet, amit otthon találtam, és bebugyoláltam velük Jennyt. Nem telt bele két perc és már Alice-ék mellettem álltak, kivéve Jaspert. A múltban történtek miatt, és mivel sejtette, hogy lesz Jennyn nem egy sérülés, így távol maradt tőlünk.
Odaengedtem Carlisle-t Jennyhez, és mikor megérezte a vér mámorító illatát, egyből rám nézett. Nem értette, hogy lehet, de tudta, más a fontos.

Mindenkit kiküldött a szobából, egyedül én maradtam bent vele, mert ragaszkodtam hozzá, hogy bent legyek.
Míg Carlisle ellátta Jenny sebeit, addig én fogtam szerelmem kezét, és hallgattam, ahogy a földszinten a többiek gondolatban szidnak a felelőtlenségemért. Teljesen igazuk volt. Jobban kellett volna uralkodnom magamon. Kiderült, hogy a testvéreim már hamarabb tudták, mit érzek Jenny iránt, mint én magam.
- Edward! – Carlisle hangját hallottam magam mellől, én pedig felnéztem rá. – Jól vagy? – kérdezte.
- Igen. – Hazudtam, nemcsak neki, hanem magamnak is. Egyáltalán nem voltam jól, mégis hogy lehettem volna? – Hogy van? – kérdeztem, miközben Jennyre néztem.
- A sérüléseit elláttam, egy hét alatt rendbe jön. Csak egy kis híja volt, mielőtt…, de épp időben találtál rá.
- Én tehetek róla, Carlisle.
- Itt senki sem hibás, Edward, ne magadat okold azért, ami történt. Inkább arra kell rájönnünk, hogy veszíthettük el egy idő után az illatát – mondta. Igaza volt, de erre nem jutott eszembe semmi magyarázat. – Nyugodtan maradj vele! – Ezután már csak az ajtó csukódását hallottam, én pedig egyedül maradtam Jennyvel és a gondolataimmal.

(Jenny szemszöge)

Több, mint egy órája jártam az erdőt, de nem találtam a kivezető utat. Hittem, hogy egyedül is kijutok a rengetegből, de tévedtem. Makacs voltam, de nem akartam beismerni. Azon gondolkodtam, hogy ha hallgattam volna Edwardra, már biztosan otthon lennék. Persze, késő ezen rágódni, hisz végérvényesen eltévedtem. Azt sem tudtam, hogy az erdő melyik részén vagyok. Vajon átléptem már a határt, ami elválasztja a két örökké harcoló felet, vagy még mindig Cullenék földjén vagyok?
Már azon gondolkodtam, hogy egy hatalmasat ordítok, és magamhoz hívom Edwardot, de az olyan lett volna, mintha beismerném, hogy nem vagyok képes egyedül semmire. Így úgy döntöttem, hogy folytatom az utamat.

Nem tudtam, mennyi idő telhetett el, de láttam, hogy kezd sötétedni. Ez nem tetszett nekem, így mit tehettem volna, elővettem a telefonom, hogy tárcsázzam Edward számát. Muszáj volt megtennem, mert nem akartam, hogy anyu aggódni kezdjen értem.
- Ez nem lehet igaz! – mérgelődtem. – Komolyan, mint a filmekben. A lehető legrosszabbkor merül le a mobilom. Ilyen az én formám – mondtam, majd sóhajtottam egy nagyot, és tovább mentem, de hirtelen valami elsuhant a hátam mögött. Ijedten fordultam hátra, de nem láttam semmit és senkit. Hátrálni kezdtem, viszont ismét éreztem a fuvallatot, ám ezúttal hozzám is valami. Mikor hátrafordultam senki sem volt ott.
- Edward, te vagy az? – kérdeztem, de válasz nem jött. – Ez nem vicces! Ha így akarsz rávenni, hogy menjek veled haza, nincs szükség rá, megengedem. Feladom, oké? Nyertél! – szóltam. Egy morgást kaptam válaszul, ami biztosan nem Edwardé volt. Hátrálni kezdtem, közben pedig lábak dobogását hallottam, ahogy egyre közelebb érnek hozzám. Elkezdtem futni, olyan gyorsan, ahogy csak bírtam, és nem néztem hátra, csak rohantam el arról a helyről. Nem érdekelt merre megyek, egyszerűen el akartam tűnni a közeléből, bármi is volt az.

Úgy éreztem magam, mint valami áldozat egy filmben. Minden egybevágott. A lemerült telefon, egy gyilkos és egy préda, aki menekül a sötét erdőben. Azt hittem, hogy velem nem fordulhatnak elő ilyenek. Nem akartam gonosz lenni, de Bellával szokott megesni minden baleset, nem pedig velem. Mióta megismertem Cullenéket, egyre nagyobb zűrbe keveredem. Persze, nem azt mondom, hogy mindenért ők a felelősek, mert nem. Itt egyedül én tehetek róla, mert nem figyelek oda semmire. Álmodozom, dacolok Edwarddal, pedig másra is figyelnem kellene.
Ahogy futottam, elestem egy fa gyökerében, de felálltam és tovább rohantam, miközben bele-beleakadtam egy-egy fa ágába. Persze, ha menekül az ember megesik vele ilyen, de szerintem nem is kellene gondolkodnom, mert ha azt teszem, csak jobban megsérülök.
Igyekeztem az útra figyelni, és nem ostobaságokon gondolkodni, és épphogy magamhoz tértem, mert egy szikla szírt végéhez értem. Nem tudtam, hogy kerültem oda, de mással foglalkoztam, minthogy ezen elmélkedjek. Ismét hallottam azt a morgást, én pedig megfordultam és az ellenkező irányba kezdtem el futni, de hirtelen egy lejtőszerűség jelent meg előttem, és mivel túl gyorsan futottam, nem tudtam megállni. Ennek az lett a következménye, hogy megbotlottam és előre estem, majd elkezdtem lefele gurulni a lejtőn.

Sok helyen felhorzsoltam magam, és nem egyszer beütöttem a fejemet, még annak ellenére is, hogy próbáltam tompítani az esést. Mindenem fájt, mire leértem a lejtő legaljára. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd bukdácsolva ugyan, de tovább mentem.
Nem tudtam, mi van a nyomomban, de már futni nem volt erőm, így el kellett bújnom. Megpillantottam egy nagyobb bokrot, és amilyen gyorsan sikerült szedni a lábaimat - mert kibicsaklott a bokám -, behúzódtam a bokor belsejére, ahogy csak bírtam.

Nem érdekelt, mi lesz velem. Elfáradtam, mindenem fájt és véreztem is. Minden, amit tettem, csak rontott a helyzeten. Meg akartam halni, már az sem számított, hogy egy vad tép össze, vagy egy autó üt el. Előbbi úgy tűnt, megvalósul. Már bántam, hogy úgy beszéltem Edwarddal, miközben ő csak segíteni szeretett volna.

*

Nem tudom, mióta fekhettem a sötét, nyirkos helyen, de már kezdtem fázni. Próbáltam megmozdulni, de minden mozdulatom fájdalommal járt. Az utolsó, amit megtettem, hogy összegömbölyödtem, habár ez is nehézkesen ment. Megpróbáltam felmelegíteni a testemet. Rázott a hideg és fájt lélegezni is. Arra gondolta, hogy ha rám találna az a valami, ami üldözött, nem menekülnék, hagynám magam.

Lassan kezdtem elveszteni az eszméletem, pedig minden erőmmel harcoltam ellene. Éreztem, hogy egész testemben remegek, de leginkább azt a fájdalmat, ami keresztülment a végtagjaimon. Aztán hirtelen elsötétült minden, én pedig belevesztem a homályba. Lecsukódtak a szemeim, utána pedig nem hallottam és nem éreztem semmit.
Még azt sem érzékeltem volna, ha egy vad a fülembe szuszogott volna, és lassan felfalt volna.
Végérvényesen magamra maradtam.

18. fejezet - Stay away from me! (Közzétéve 2011.08.02.)

2011-07-17T20:39:00.183+02:00

Sziasztok! Újra itt.
Mint ahogy tudjátok, volt némi problémám, ami miatt nem tudtam hozni a frisst, DE most itt van, megérkezett. :) Nagyon sajnálom, hogy megint ennyit kellett várnotok rá. Szerintem már senki sem olvas, de akkor is be fogom fejezni ezt a történetet, még egyszer.
Tényleg nagyon sajnálom, és bocsánat, hogy mindig kések. Hol van már azaz idő, mikor mindennap hoztam a friss részeket...
Na, de most, most van, és a rész is most van.:) Nem tudom ki említette, hogy tetszett neki az Edward szemszög. Most örülhet, hisz ebben a fejezetben ismét lesz EDWARD SZEMSZÖG. :)
Nem árulok el semmit a részről. Lehet, hogy unalmas lesz, de a következő részben ér el a történet egy fordulóponthoz. :)
Nem is szaporítom tovább a szót.:) Jöjjön a rész.:) Jó olvasást! És köszönöm az előző részhez a kommentárt Liviának.:)

Miközben fürödtem, Alice szavai jártak a fejemben, és az, hogy semmiképp sem mondhatom el Edwardnak. De mégis, hogy tehetném ezt meg? Belelát a fejembe, és ha szerencsém van, sikerül nem gondolni erre az ügyre, de akkor is... Alice-nek könnyű dolga van. Ha kérdezősködne, akkor könnyedén elillanhat, viszont nekem semmi esélyem. Drága, jövőbelátó barátnőm pedig szinte már profi a gondolatok elrejtésében, nekem pedig van még mit tanulnom. Persze, ha megkérném őt, hogy segítsen benne, Edward abban a pillanatban gyanakodni kezdene, tehát... lőttek a dolognak.

*

Már nagyon késő volt, mikor végre ágyba kerültem. A szobámban már sötét volt. Egyedül a Hold fénye világította be a szobám egy részét. Ismét eszembe jutott Alice látogatása, és majdnem minden szava újra elárasztotta az elmémet, mikor hirtelen egy zajra lettem figyelmes az ablakom felől.
A fa ága koccant az ablaküvegnek, amit furcsálltam, hisz nem volt vihar, tehát hozzá sem érhetett volna. Sőt, a fa olyan távolságra volt a háztól, hogy csak erős szél esetén történt volna ilyen, ám kint csönd volt. Ha nyár lett volna, akkor talán még a tücskök zenéjét is hallottam volna.

Aztán kinyílt az ablakom, majd ugyanolyan gyorsan vissza is záródott. Ez kicsit ijesztő volt számomra. Úgy éreztem magam, mint valami nő egy horror filmben, akit épp valami gyilkos, vagy szellem akar megölni. Aztán eszembe jutott még valami. Nem ember, nem is szellem, sőt még vérfarkas sem, bár természetfeletti lény volt. Egy személy lehetett csak, aki éjnek idején bemászik az ablakomon. Nagyot sóhajtottam, majd felkeltem az ágyamból, és összekulcsoltam a karom a mellem előtt, miközben egy alakot néztem a sötétben.
- Edward Cullen! – szóltam neki halkan, de igyekeztem érzékeltetni, hogy igenis mérges vagyok rá. Nem hittem el, hogy annak ellenére, hogy megmondtam neki, ne jöjjön, ő akkor is csakúgy beállít éjjel.
- Szia! – köszönt suttogva, majd kilépett a rejtekéből, és elindult felém, de én megálljt parancsoltam a kezemmel.
- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem, és néztem angyal arcát, amit megvilágított a holdfény.
- Csak látni szerettelek volna – szólt mosolyogva. Bizonyára észrevette, hogy őt bámulom, és ezt olybá tűnt, ki is használta, mivel mikor ismét magamhoz tértem, már csak két méter választott el minket egymástól.
- Rendben, akkor most már mehetsz! – mondtam, és már toltam is az ablakhoz. Nem értettem, miért akart látni, hisz csak barátok vagyunk, nem pedig... Ő. - Edward, én már soha nem foglak megérteni. A suliban úgyis találkoznánk – mondtam már az ablak mellett állva, ő pedig csak engem nézett aranybarna szemeivel.
Angyali arca ismét megbabonázott, és arra gondoltam, hogy miért is van köztünk ez a...
- De emlékszel? Távolság – szólalt meg. Lehajtottam a fejemet, és egy pillanatra feltört az az érzés, mikor nincs velem. Csak messziről figyelem és irigykedem mindenkire, aki a közelében van, s beszél vele. Tényleg jó hallani a hangját, és hogy szeret velem lenni. Hogy a legjobb barátjának tart.
- Igen, emlékszem. - Hogy ne emlékeztem volna? Hisz én hoztam meg ezt a döntést, de tudtam, hogy erősnek kell maradnom. Nem hagyhattam, hogy levegyen a lábamról egy pillantásával és meggyőzzön. - A távolság nem vonatkozik a szemeidre, nemde? Szia! – szólaltam meg végül, majd szó szerint kilöktem az ablakomon. Nekidőltem a falnak, és beletúrtam a hajamba. Hát megáll az eszem! Idejön az éjszaka kellős közepén és nem hagy aludni. Persze megértem, mert nekem is nagyon hiányzik, de akkor is... Bolond! – gondoltam, majd miután még kicsit lehordtam gondolatban, befeküdtem az ágyamba, és próbáltam elaludni.

Másnap a menzán Alice-re néztem, és mikor odafordultam, észrevettem, hogy Edward folyamatosan engem bámul. Nem ezt mondtam neki. Legalábbis nem így értettem.
Ahogy ezen morfondíroztam Ashley szólított meg. Meg is lepődtem, hisz eddig hozzám sem szólt, most pedig csakúgy megjelent mellettem, és beszélni szeretett volna velem. Nem tudtam, hogy pontosan miről, de igyekeztem közömbös maradni. Bár ő lenézett, és ha szemmel ölni lehetne, már rég nem éltem volna. De úgy tűnt, hogy valami bántja, engem pedig nagyon érdekelt, hogy mi lehet az.
Lassan, de kiderült, hogy bocsánatot szeretett volna kérni tőlem, amiért azzal vádolt meg, hogy elhappolom előle Tomot. Nem tudtam, miért gondolta azt, hogy nekem pont Ő kellene. Nem is volt az esetem. Persze, kedves fiú volt, de én másvalakire vágytam. Egy olyan személyre, aki számomra elérhetetlen volt.
Megbocsátottam neki, hisz ez csak egy félreértés volt. Ezután mosolyogva ecsetelte, hogyan jöttek össze a szerelmével. Persze akkor derült ki, hogy miért is változott meg rólam a véleménye. Tom és Ash együtt vannak. Őszintén örültem nekik, és annak, hogy legalább nekik összejött. Nem volt már harmadik személy.

Nekem várnom kellett még a Nagy Ő-re, hisz ő nem ebben a városban volt. Bár, akit én szerettem, ő nem viszonozta az érzelmeimet. Tudtam, hogy el kell engednem Őt.
Miután befejeztem az Ashleyvel való beszélgetést, Kate szólított meg. Egy buliba hívott meg, amit péntekre terveztek a többiekkel. Elfogadtam a meghívást, hisz jót tett volna, ha egy kicsit kimozdulok otthonról.
Tekintetem Edwardra vándorolt, aki még mindig minket bámult, jobban szólva engem. Tudtam, hogy az őrületbe akar kergetni ezzel, és azt akarta, hogy odamenjek hozzájuk, s én magam szegjem meg a távolságtartási "szabályomat". De nem hagytam magam, viszont kihasználtam, hogy tudok vele beszélgetni gondolatban.
– Nem nézhetnél valaki mást? – kérdeztem gondolatban, mire válaszként csak megrázta a fejét. - Rendben - gondoltam, majd felálltam a helyemről, és elköszöntem a többiektől, végül elhagytam az ebédlőt. Ám az ajtóból még visszanéztem, s láttam Edward meglepett arcát, majd ahogy felvonja tökéletes szemöldökét. Elfordítottam a fejemet, és mosolyogva távolodtam el az étkezdétől. Vicces volt, hogy ki tudtam fogni Edwardon.

Az utolsó órám kínszenvedés volt. Egy évet öregedtem alatta, és a tanár folyamatosan csak diktált, és diktált... és diktált. Mikor magyarázott rá se néztem, egyetlen emberre fordítottam különös figyelmet. Persze csak óvatosan, nehogy a tanár rám szóljon, hogy "mással" vagyok elfoglalva, meg persze, hogy Edward ki ne szúrja, amint őt bámulom egyfolytában.

Épp kifele mentem a suliból, és azon gondolkoztam, mit kellene felvennem a bulira, mikor nekimentem a falnak. De hamar rájöttem, hogy közvetlenül az ajtó előtt nincs fal, így nem lehetett más, mint az én Angyalom. Természetesen neki ezt nem kellett tudnia.
- Bocsánat - szólaltam meg, miután megláttam az illetőt.
- Semmi baj. - A szokásos vigyor most sem maradt el, én pedig legszívesebben rátapadtam volna azokra a tökéletes ajkakra. - És eldöntötted már, mit veszel fel a bulira? – kérdezte. Úgy láttam, imádja a gondolataimat olvasni.
- Nem, még nem. Köszönni luxus? – kérdeztem gorombán, de ő pontosan tudta, hogy nem így gondolom.
- Szia! – köszönt Bella, ezzel is megmentve engem.
- Szia! - mosolyogtam rá. Bella legalább tud köszönni - mondtam gondolatban, miközben Edwardot néztem szúrós tekintettel.
- Lemaradtam valamiről? – kérdezte barátnőm.
- Semmiről – mondta ingerülten Edward. Végre mérges rám, már azt hittem, hogy sosem lesz – gondoltam. Örültem, hogy ilyet váltottam ki nála, mert akkor könnyebben tud majd lemondani a társaságomról. - Tévedsz, nem vagyok az.
- Kár, pedig már kezdtem örülni – mondtam gúnyosan. Cinikus voltam vele szemben, és hogy rátegyek még egy lapáttal, két lépést tettem hátra.
- Miért örülsz neki, ha mérges vagyok rád? – kérdezte, de észrevette, hogy mit akartam vele közölni a mozdulatommal.
- Ti meg miről beszéltek? – értetlenkedett Bella.
- Csak gondolatban kommunikáltam a barátoddal – mondtam mosolyogva. Edward arca egy pillanatra meglepettséget tükrözött, majd amilyen gyorsan csak lehetett, visszaváltott póker arcra. Úgy véltem, az döbbentette meg, hogy mennyire egyszerűen hagy hidegen az, hogy egy vámpírral incselkedem, aki egy szempillantás alatt eltörheti a nyakamat. Ezt el is képzeltem egy pillanatra, és megborzongtam. Edward kikerekedett szemekkel nézett engem, majd lehajtotta a fejét. Egy kicsit bűntudatom lett attól, hogy elképzeltem szörnyetegként.
- Ja, értem – mosolygott ő is. – Nekem nem lát bele a fejembe. De tetszik, így olyanokat is megoszthatsz vele, amit nem szeretnél, hogy mások halljanak - mondta.
- Nem is baj Bella! Ha tudna olvasni benne, akkor nem lehetnél egy percre sem egyedül a gondolataiddal. – Ezt mind halkan mondtam, majd Edwardra néztem szúrós tekintettel, miközben továbbra is Bellához intéztem szavaimat. - Irigyellek. Igazán szerencsés vagy – mondtam, Bella pedig csak elmosolyodott. Nemcsak arra céloztam, hogy titok Edward előtt minden gondolata, hanem hogy egy olyan férfi szereti Őt, mint az én Angyalom.
- Nekünk most már mennünk kell! – mondta Edward, majd finoman húzni kezdte Bellát a parkolóba. – Szia! – nyomta meg ezt a kis szót. Pontosan tudtam, miért tette ezt, és el is mosolyodtam, majd eldöntöttem, hogy megkeresem Alice-t, de ő abban a pillanatban lépett ki a suli ajtaján.
- Itt is vagyok – hallottam csilingelő hangját közvetlenül mellettem.
- Ugye most hazaviszi Bellát?
- Igen, miért? – kérdezte.
- Majd elmondom. - Ő csak bólintott, majd mindketten elindultunk az autója felé. Megbeszéltük az egyik szünetben, hogy hazavisz, de nekem egyáltalán nem volt kedvem hazamenni.
- Amíg még Edward nem ér haza, elmehetnék hozzátok? – tudakoltam.
- Persze! – mosolygott, majd lekanyarodtunk feléjük, én pedig kifele bámultam az ablakon, és néztem, ahogy egymás után suhannak el mellettünk a fák.

*

A Cullen házban voltam, Alice szobájában, és csak ültem az ágyán - amin csodálkoztam, hisz nem alszik, de egyből leesett, miért is van rá szüksége -, miközben ő a ruhákat próbálgatta, amit nem régiben vett. Valahányszor felpróbált egy ruhát, és megdicsértem, milyen gyönyörű benne, mindig azt mondta, hogy inkább a másikat veszi fel. Később megjelent Rosalie is, aki szólt, hogy itt az ideje, hogy végre elinduljanak vadászni.
- Tényleg! – csapott a homlokára, mintha elfelejtette volna. Valami nem stimmelt, mert úgy tudtam, hogy a vámpírok nem felejtenek el dolgokat. Rosalie is furcsállta a dolgot, de nem tette szóvá, viszont láttam rajta.
- Akkor jobb, ha most haza megyek – mondtam, miután mindent bepakolt Alice vissza a szekrényébe.
- Dehogy mész! – ragadta meg a karom. – Ma nálunk alszol – jelentette ki, majd leültetett az ágyára. – Egyébként is még nem választottunk ruhát nekem, addig nem mész sehová sem!
- Szerintem ez nem jó ötlet, Alice. Nem szeretnék összefutni Edwarddal, hisz tudod, hogy...
- Nyugodt lehetsz, mert Bella nem tervez semmit, úgyhogy ott marad vele - legyintett.
- O...Oké. De haza kell mennem a cuccomért.
- Áh, ne is foglalkozz vele, majd adok neked - mosolygott, majd mire egyet pislogtam, már minden ruha eltűnt az ágyról. Alice rám nézett, majd ismét megszólalt. - Na, drága barátnőm, érezd magad otthon, és foglald el magad, míg hazajövünk, rendben? - kérdezte, én pedig csak bólintottam. - Ha szeretnéd, bejárhatod az egész házat, olvashatsz, tévézhetsz, vagy bármi, amihez kedved szottyan - ölelt meg az utolsó szavaknál, majd elengedett, és kifele vette az irányt, de előtte még visszafordult. - Aztán jól viselkedj! - kacsintott, majd mielőtt bármit is kérdezhettem volna, már el is tűnt Rosalie-val együtt.
Nem értettem, mit akart mondani ezzel a kijelentésével, de egy kis gondolkodás után feladtam, mert úgyse tudtam volna kitalálni. Alice néha nagyon rejtélyes tudott lenni. Egyedül Edward tudta, hogy mi jár a fejében.

Gyorsan "kiűztem" Őt a fejemből, és inkább valami olvasnivaló után néztem barátnőmnél. Sokáig válogattam, míg végül kivettem egyet, és olvasgatni kezdtem, de sajnos nem tudott lekötni. A gondolataim folyton vissza-visszatértek Edwardhoz, és azon járt az eszem, hogy talán tényleg fölösleges ez az egész cirkusz egy csók miatt. Tisztában voltam vele, hogy többet nem fog megtörténni, és ez egy reménytelen szerelem. Ő csak barátként tekint rám, és csak azért akart velem lenni, hogy el ne veszítse ezt a barátságot. Talán hagynom kellett volna, mert egyszer rá fog unni, és elveszítem őt.

Felkeltem az ágyról, és felmentem Edward szobájába. Tudtam, hogy nem tanácsos ott tartózkodnom, de csak egy pillanatra akartam bemenni. Egyrészt, hátha lesz nála valami jó könyv, amivel elterelhetem Róla a gondolataimat, másrészt pedig érezni szerettem volna az illatát. Emlékeztem, hogy mikor először beléptem a szobájába, mindenhol Edward parfümjét éreztem. Nemcsak azért, mert ő maga is ott volt, hanem maga a szoba... Teljesen tükrözte Őt, és mindent magában hordozott, ami Edward volt.

Mikor beléptem a helyiségbe, ismét éreztem azt a bizonyos illatot, és egy pillanatra behunytam a szemem, majd mélyet szippantottam a levegőből. Mikor kinyitottam a szemem, megjelent előttem a csókunk pillanata, és az, hogyan taszítottam el magamtól. Mint valami filmben, úgy láttam, hogyan viselkedett a jelenet után. Háttal állt nekem, a hajába túrt, majd felemelte a kezét, és megdörzsölte az arcát. Hirtelen megfordult, és olyan volt, mintha egyenesen rám nézett volna, majd elindult felém, én pedig csak néztem őt, amint átmegy rajtam. Tudtam, hogy csak egy kép, amit a képzeletem vetített ki, mert nem tudtam, mi történt, miután kimentem a szobából.
Megráztam a fejem, majd a könyvespolchoz léptem, elvégre, azért jöttem, hogy valami olvasnivalót keressek.

Egy-két perc múlva találtam is, és már el is indult felé a kezem, de a mozdulat felénél lefagytam. Talán nem is kellene semmit sem elvennem tőle - gondoltam. Ma is, ahogy bántam vele... Biztos, hogy nem örülne neki.
Ahogy ezen morfondíroztam, leeresztettem magam mellé a kezem, majd nagyot sóhajtva hagytam el a helyiséget. Visszaballagtam Alice szobájába, és lefeküdtem az ágyára.
Olyan hülye voltam. Edwardtól távol lenni képtelenség. Nem tudtam megtenni, mégis mindig az eszem győzedelmeskedett a szívem felett. Talán hagytam magam meggyőzni.
Ha abban a pillanatban belépett volna a szobába, ismét elfogott volna az az érzés, ami mindig, mikor meglátom Őt. Elképzeltem a fejemben a jelenetet, amint kinyílik az ajtó, majd megjelenik Ő is, én pedig odaszaladok hozzá, és magamhoz ölelem sűrű bocsánatkérések közepette. Vajon megbocsátana? Nem tudtam rá a választ.

*

Nem tudtam, meddig fekhettem az ágyon, de egy idő után felkeltem, és Alice ruhás szekrénye elé álltam. Csak nem fog megharagudni, ha egy kicsit bekukkantok - gondoltam, majd kinyitottam a szekrényajtót. Majd' leesett az állam a látványtól, ami elém tárult. Szebbnél szebb ruhák sorakoztak a vállfákon, amikben gyönyörűen nézhetett ki. Tudtam Alice-ről, hogy kétszer egy ruhát sosem vesz fel, tehát azokat a ruhákat még egyáltalán nem is hordta. Biztosan méregdrágák voltak, de aki megteheti...
Ekkor hirtelen ajtócsapódást hallottam. Ijedten zártam be a szekrényajtót, majd csak füleltem. Nem tudtam, kijöhetett meg. Ha Alice-ék, akkor barátnőm bármelyik pillanatba beléphetett azon az ajtón, de ha Ő jött meg... Becsapta maga mögött az ajtót, és kész csoda, hogy nem tört be az üveg.

Csakis Edward lehetett az, mert más nem nagyon jön hívatlanul. Hallottam a lépéseit, amit először furcsálltam is, mert inkább oson, mintsem fújtat, mint egy dühös bika. De egyből leesett a tantusz. Bár nem kellett ehhez IQ-bajnoknak lenni, hogy rájöjjek, valami miatt nagyon mérges. Vadászni nem ment, ebben biztos voltam, és mivel Bellánál volt... Akkor sem vall rá, hogy ily módon mutassa ki az érzelmeit. Mindig annyira... nyugodt. Inkább palástolja az érzéseit, mintsem kimutassa mások előtt.
Egy újabb ajtócsapódást hallottam, de az már fentről hallatszott. Én abban a pillanatban kirohantam Alice szobájából, le egyenesen a lépcsőn, majd ki a házból. Ne érdekelt, hogy nyitva maradt a ház ajtaja, csak az, hogy minél hamarabb eltűnjek a Cullen házból.

Mint egy őrült, úgy futottam be az erdőbe, és igyekeztem nem elesni a fák gyökereiben és a lábamban. A horror filmekben is, mikor menekül a főhősnő vagy az áldozat, folyton elesik a saját lábában. Én próbáltam ezt elkerülni.
Nem érdekelt hány faág állta el az utamat, csak futottam, ahogy bírtam. Hallottam, ahogy valaki követ, de nem gyorsan. Mintha játszani akart volna velem, de ez nekem nem tetszett. Még gyorsabbra vettem az iramot, és bár már alig bírtam, megerőltettem magam. Hátra-hátranéztem és ennek bizony meglett a következménye. Mint mindig, belé ütköztem, és sajnos pont fenékre estem. Tudtam, hogy csakis ő lehetett, hisz előttem nem volt már akkor, csak az út és semmi más. Persze, gondolhattam volna, hogy rájön, ki fut előle.
Edward tornyosult felettem, és mikor megpillantottam, két érzés fogott el hirtelen. Az egyik az volt, amit mindig éreztem, ha megláttam Őt, a másik pedig a düh, amiért megállított, és nem hagyott elmenni.
- Csak nem előlem menekülsz? - kérdezte mosolyogva. Nem értettem, mi olyan vicces abban, hogy elestem.
- Nem – feleltem egyszerűen. Épp készültem feltápászkodni a földről, de akkor megéreztem kezét a karomon. Felnéztem rá, ő pedig még mindig mosolyogva talpra állított. Nem engedett el, én pedig csak néztem őt. Olyan régen nem ért hozzám, hogy már hiányzott. Behunytam a szemem, majd megszólaltam. – Csak futottam egy kicsit, és az teljesen véletlen, hogy pont itt voltál - mondtam, miközben finoman kicsusszantam a keze közül. Egy ideig még a levegőben lógott a keze, és arcán egy pillanatra szomorúságot véltem felfedezni, majd kezét leeresztette maga mellé, s ismét felvette a póker arcát.
- Hát persze. És te is véletlenül "futsz" errefelé – mondta, miközben a futsz szavacskánál macskakörmöt rajzolt a levegőbe.
- Tudod, az az igazság, hogy épp tőletek jövök, és hazafelé indultam, de mivel időben kell hazaérnem, így úgy döntöttem, futva teszem meg az út egy részét.
- Értem. - Közelebb lépett hozzám, és mielőtt hátraléphettem volna legalább egy lépést meg fogott a karomnál fogva és aranybarna szemeit az enyémekbe fúrta. - Jenny, vannak pillanatok, mikor nagyon jól hazudsz, de ez igen gyengécskére sikeredett - mosolygott. - Gyere, visszamegyünk! - mondta, majd elkezdett visszafele húzni a házhoz, én viszont kirántottam a karomat a kezei közül.
- Nem megyek veled vissza! Itt maradok! – mondtam, és karba fontam a kezem. Ő csak kérdőn nézett rám.
- Dehogynem jössz! – Újból megragadta a karom, és ismét húzni kezdett. – Nem fogsz itt maradni az erdőben, ráadásul nem egyedül! – Határozott volt, és úgy tűnt, hogy semmi és senki sem állíthatja meg.
- Mióta aggódsz te értem? – kérdeztem tőle, majd ismét kirántottam a kezemet a fogásából.
- Amióta megismertelek – felelte egyszerűen. – Most pedig velem jössz, és kész! – szólt szigorúan. Nem tudtam, hogy Bellával is beszélt-e már így, vagy csak én váltottam ki belőle. Még sosem láttam ilyennek.
– Nem! Maradok, és nem tudsz változtatni a döntésemen! Akár hiszed, akár nem, remekül tudok tájékozódni. - Erre csak elnevette magát. – Azt hiszed, hogy nem találok ki egyedül? – kérdeztem szúrós tekintettel.
- Igen, azt hiszem. Egyedül soha nem fogsz kijutni innen – mondta még mindig nevetve.
- Akkor csak figyelj!
- Ne butáskodj, gyere velem!
- Maradok, akkor is, ha vámpíruraságod bevadul - mondtam, mire az egyik szemöldökét az égbe emelte. Ekkor láttam rajta azt a dühöt, amit folyton palástolt, én pedig - megmondom őszintén - egy kicsit megijedtem tőle, de csakis magamnak köszönhettem a viselkedését. Inkább úgy döntöttem, nem foglalkozom vele, mert tudtam jól, hogy sosem bántana. Ez részemről kihasználás volt. Igen, kihasználtam a helyzetét, és ez nagyon csúnya dolog volt a részemről.
Olyan gyorsan termett előttem, hogy még pislogni sem volt időm. Csak néztem gyönyörű szemeit, és benne az aggódás, a szeretet és a düh keverékét.
- Tudod mit? Maradj itt, és szólj, ha eltévedtél, talán meghallom, és utánad küldök valakit. - A hangja nyugodt volt, én pedig ettől még inkább megijedtem, és meg sem szólaltam, csak hallgattam, amit mond. Fenyegető volt, de én próbáltam erősnek mutatni magam. Úgy láttam, a türelme neki is véges, és csakhamar tele lett velem a hócipője. Az arca eltorzul a méregtől, de még így is vonzó volt. Persze, nem örültem neki, hogy ennyire kiakadt, de úgy éreztem, hogy meg kell érintenem, viszont nem tettem meg. Mi van, ha még jobban feldühítem? Nem kockáztattam meg.
Az arca veszélyesen közel volt az enyémhez, és mikor azt hittem, hogy menten belém vájja a fogát, elhúzódott, s behunyta a szemeit.
- Menj el! Én is elmegyek, és akkor soha többet nem kell velem bajlódnod! - szólaltam meg végül, ő pedig rám nézett. - Békét hagyunk egymásnak, sőt még egy légkörben sem kellesz majd tartózkodnunk. Szia! - köszöntem el, majd elindultam arra, amerre az autóutat gyanítottam.

(Edward szemszöge) [Bella után]

Miért teszi ezt velem? Veszélybe sodorja magát, ha velük van... Tudom, hogy mellettem is folyton kockára teszi a saját testi épségét. Buta, buta, Bella! Pontosan tudja, hogy milyen hatással van rám a vére.
De térjünk vissza a legelejére. Miután hazavittem, megkért, hogy segítsek a házi feladatában. Szívesen segítek benne, ha megkér, de hogy odahívta azt a farkast is... Egyedül csak azért jöttem el, mert megkért rá, máskülönben szemel tartottam volna a fekete hajút.
Természetesen zavart, hogy ott ólálkodik körülötte, épphogy meg nem jelöli magának. A tetejében, Bella nem is hagyta, hogy megcsókoljam búcsúzóul, bár... az igazat megvallva, nekem sem volt túl sok kedvem hozzá. Az egész nap úgy rossz, ahogy van. Először Jenny, aztán pedig Bella. Tényleg arra vagyok kárhoztatva, hogy boldogtalan legyek? Bella előrukkolt még egy dologgal, miszerint Jessicánál tölti az estét, tehát szabad lehet a mai éjszakám - gondoltam, miközben úgy suhantam el a fák mellett, mintha puskából lőttek volna ki. Mérges voltam, és csak egy kicsit választott el attól, hogy törjek-zúzzak.

Mikor beléptem a házba, becsaptam magam mögött az ajtót. Abban a pillanatban semmi sem érdekelt. Feltrappoltam az emeletre, és meg sem álltam a szobámig, majd szintén bevágtam az ajtót. De ez mással is járt. Felkavarodott a levegő, én pedig megéreztem az illatát. Azt hittem, hogy majd ismét mérges leszek, de ehelyett nyugalom áradt szét bennem. Beleszagoltam a levegőbe, majd követtem az illatot egészen a könyves polcig. Egy könyv sem hiányzott... Ekkor meghallottam, hogy valaki szélsebesen rohan le a lépcsőn, majd ki a házból. Tudtam, hogy ő az, erre pedig elmosolyodtam. Nem tudtam rá haragudni, és hogy azt hitte, elfuthat előlem... Aranyos volt.

Kiugrottam az ablakon, majd követtem az illatát és a lábnyomait. Kicsit lemaradtam, hogy adjak neki egy kis egérutat, meg persze azért is, hogy kiélvezze az előnyét.
Felugrottam az egyik fára, és onnan néztem, merre tart, majd a faágakon ugrálva férkőztem a közelébe. Úgy gondoltam, meglepem, habár tudta, hogy követem. A legjobb pillanatban nézett hátra, így elé tudtam kerülni, és mint mindig, belém ütközött. Néha kicsit figyelhetne a lába elé - kuncogtam magamban. Szegény a földön landolt, ami mosolygásra késztetett. Láttam a szemében a dühöt és valami mást, de nem tudtam volna megmondani, mit. Segítettem felállni neki a földről, és nem tudom, miért, de miután kiszabadította magát a kezem közül, még mindig éreztem a ruhájának anyagát az ujjaim közt. Olyan jó érzés volt újra megérinteni őt, még ha csak egy pár másodpercig is. Szomorú voltam, hogy megfosztott ettől az érzéstől, de igyekeztem nem mutatni.
A közelében akartam lenni, és ezért mindent megtettem. De ő egyfolytában csak taszított el magától. Segíteni szerettem volna neki, meg akartam őt védeni. Bármit megtettem volna, csak biztonságban legyen. Nem érdekelt volna, ha bezárkózik Alice szobájába, és hozzám se szól, csak lássam, hogy jól van.

Igazából eleinte még vicces volt a mi kis párbeszédünk, de egyre jobban kezdett eldurvulni, és olyan szinten voltam mérges, hogy úgy éreztem, menten kidöntök egy fát. Makacs volt, feleselt és szemtelen volt, a tetejében pedig csak fokozta a feszültséget. Egyszerre akartam törni-zúzni és megcsókolni őt. Nem tudtam, miért gondoltam az utóbbira, de arra vágytam.
Nem tudom, hogy csinálta, de szinte már fenyegettem őt. Azt mondtam neki, hogy nem érdekel, ha elveszik az erdőben, holott teljesen másként gondoltam. Meg akartam őt ijeszteni, hogy mégis úgy döntsön, hazajön velem. De elvesztettem a fejem, ő pedig elküldött, majd elment, és én egyedül maradtam.

Nem tudtam, miért játszottam vele ezt a játékot. Felnőtt férfi vagyok, nem szabadott volna hagynom, hogy csakúgy irányítson. Feldühített, és majdnem bántottam, pedig, ha egy ujjal is hozzáérnék, önként mennék a halálba. Túl kedves és fontos volt számomra.

*

Órák teltek el, én pedig otthon feküdtem a kanapémon, és egy könyvet olvastam. Sikerült lenyugodnom, miután szétzúztam néhány fát. Inkább azok, mint Jenny.
Sokat gondolkodtam Rajta és a nap eseményein. Úgy tűnt, mintha gyűlölne, pedig pontosan tudtam, hogy nincs így. Talán fél valamitől, amit nem akar nekem elmondani - jutott az eszembe.
Sajnos feltűnt már nekem néhány dolog Vele kapcsolatban, és rájöttem valamire...

Alice rontott be a szobámba, és olyan gyorsan beszélt gondolatban, hogy nem tudtam kivenni őket.
- Edward! - szólított meg, majd beljebb jött a szobába.
- Kopogásról még nem hallottál? - kérdeztem, miközben letettem magam mellé a könyvet.
- Na idefigyelj, Edward Anthony Masen Cullen! Jenny a szobámban volt, aztán láttam, hogy az erdőben fut, majd veled beszélget. Hova lett?
- Bizonyára otthon van már. Azt mondta, hogy kitalál a rengetegből. De miután veszekedtünk, én hazajöttem.
- Tudom, láttam, hogy tomboltál, és... Hogy micsoda?! Te ott hagytad az erdőben?! Edward, te normális vagy? Ha bármi baja esik a barátnőmnek, én esküszöm, hogy elevenen megnyúzlak! - lépett közelebb hozzám fenyegetően Alice. A veszekedés jelenetei ismét lejátszódtak előttem, és ettől megint mérges lettem. Nem érdekelt semmi, de hamar észhez tértem, mikor húgom már nem tudta tovább titkolni a látomását. A víziójában Jennyt látta, amint dideregve keresi a kiutat. Úgy tűnt, hogy eltévedt. Felismertem a helyet.
- Miért nem mondtad azonnal?! Miért húzod az időt Alice, rögtön utána kell mennünk! - mondtam, majd kirobogtam a szobámból le a földszintre. Hallottam, ahogy Jasper követ, és felel Alice helyett.
- Már jártunk ott, és követtük is az illatát, de eltűnt. Otthon is kerestük, de ott sem találtuk. Nyoma veszett. Mintha valaki szándékosan csalta volna el őt - mondta. Az én hibám volt. A düh eluralkodott rajtam, és emiatt egy ártatlan élet forgott kockán. Tudtam, hogy azért kérdezték tőlem, merre van, mert én láttam őt utoljára. Milyen ostoba voltam. Sose tettem még ilyet. Azonban megtörtént, és ha történik vele valami... azt soha, de soha nem fogom magamnak megbocsátani.

FONTOS BEJELENTÉS!

2011-07-13T21:25:00.000+02:00

Sziasztok!
Probléma adódott! Egy olyan nagy probléma, hogy még én is sírásban törtem ki.:'(:@
Az összes meglévő fejezet, amit írtam (Katonás, Edward Jennys 1-2 rész) Mind már a múlté. Ugyanis miután újratették a gépet a vírusirtó, amit rátettek, szépen törölte. A Win7 pedig mikor betettem a pendrive-om(azon voltak a részek) már akkor sem engedte megnyitni a mappát, amikben voltak a fejezetek és a történetek. Pluszban a könyv, amit elkezdtem, az is odalett. Szerintem annak már kampec.
Késni fogok mindkettővel, ebben biztos vagyok. Mire mindent megszerzek... És újra elkezdem a 18. fejezetet a Lehetetlen is lehetségesből... Aztán a katonásnak is neki kell ugranom és ez mind idő lesz. Nem tudom mennyi. Igyekszem vele, de nem tudok időpontot mondani.
Sajnálom!:'(

U.I.: Annyira ki vagyok akadva, hogy azt el nem tudom mondani! :@ Olyan szinten vagyok mérges, hogy... :@ :@

Sziasztok!

2011-07-06T22:39:00.002+02:00

Van egy bejelenteni valóm! Újratették a gépem, de Word-öt nem tettek rá, így nem tudom írni a fejezeteket. Lehet, hogy kések a részekkel. :( Szóval most csúsznak a frissek. Mindkét történetet akartam írni, de sajnos nem tudom emiatt a probléma miatt. :(
Ne haragudjatok rám!
Sajnálom!

Puszi

Gicus

17. fejezet -... kivéve neked...

2011-03-23T23:01:00.005+01:00

Sziasztok!
Igen, újra itt vagyok, de velem együtt a történet is visszatért. Nem mintha elment volna, vagy ilyesmi, csupán lassan három hónapon át jóformán semmit sem írtam:( Ráadásul úgy eltűntem, hogy senki sem tudott rólam semmit... Nem is jelentkeztem, amit szörnyen röstellek. Meg is értem, ha senki sem olvas már, mert nagyon elhanyagoltam a történeteket...:( Nem mondok kifogásokat, de okom volt rá, higgyétek el. Sőt, egy új történet van születőben... Hirtelen pattant ki a fejemből, és ez az új munkahelyem érdeme.:) Nem ezután lesz, hanem majd később. Akit érdekel, az maradjon majd ezután a történet után a rendszeres olvasóim között, hisz ide is ki fogom írni, amint megírom.:)
Ó, és még egy közlendő hír:) Facebookon megnyílt a történet klubja. Már február elején megnyitottam, de csak akkor szerettem volna itt is közzé tenni, mikor hozom az új részt.:) Ezen a linken eléritek. Nincs nagy nyüzsi, hisz szerintem senki sem tud még róla.
http://www.facebook.com/pages/A-lehetetlen-is-lehets%C3%A9ges-Szerelem-vagy-hal%C3%A1l-Szerelem-az-ellens%C3%A9gb%C5%91l/105322139542257?ref=ts
A másik pedig, hogy köszönöm a kommentárokat az előző fejezethez. Tényleg nagyon köszönöm.:) Őszintén remélem, hogy van még valaki, aki olvas. Mert tudom, hogy milyen vagyok... Más már lassan befejezi a történetét, én pedig sehol sem vagyok. Igyekszem behozni a lemaradásomat.:)
Bocsánatot kérek! Tényleg nagyon sajnálom!:(
Remélem, elnyeri a tetszéseteket a rész.:) Jó Olvasást Kívánok!:)

Beteszem az előző rész végét, mert olyan régen volt rész, hogy szerintem már senki sem emlékszik a végére.:)
- Rendben, egy óra múlva a Pláza előtt. – Azzal letette a telefont, én pedig, mint akit ágyúból lőttek volna ki, úgy rohantam fel az emeletre felöltözni egy rendes ruhába, hisz egy pólóban és mackónadrágban nem mehettem el. Közben hívtam egy taxit, ami tíz perc múlva már a ház előtt volt, majd elindultam a találkozó helyre, miközben azon kattogott az agyam, hogy Alice hogyan fog viszonyulni hozzám, amikor meglát. Vajon tényleg annyira megharagudott rám, hogy ezek után már nem is akar majd a barátnőm lenni? Amennyire elszúrtam a dolgokat, bármi megtörténhet.

ALICE. HA VÉGLEG ELVESZÍTENÉM A BARÁTSÁGÁT, akkor még egy olyan személy lenne az életemben, akit saját magam szakítottam ki a szívemből, és csak azért, mert úgy gondoltam, hogy nekem könnyebb nélküle. Nem Alice-re vonatkozott, hanem másra, és, mert abban a pillanatban nem tudtam gondolkodni. Annyira nem vallott Edwardra, hogy mást küldjön a gondjai elintézésében. Úgy éreztem, hogyha Alice-éket is távol tartom magamtól, akkor még ennyire sem tud a közelembe férkőzni. De beláttam, hogy ez így nem helyes. Attól, hogy el akarom rejteni az érzéseimet, nem kell elüldöznöm magam mellől azokat, akiket szeretek. Edwardnak nem kell megtudnia, hogyan érzek iránta, de nem tudnám leplezni. Nem menne. A távolság az, ami működik, bár fájdalmas, mégis… mégis úgy érzem, hogy így nem gyengülök el.

Kiszálltam a taxiból, és beálltam a Pláza eresze alá, mert eleredt az eső. Bevallom, féltem. Féltem, hogy nem fog megbocsátani, és elveszítem őt is. Őt már sikerült, Alice-t nem akartam. Álltam, és vártam, hogy megérkezzen. Háromnegyedóra alatt értem ide, pedig inkább hamarabb jöttem volna, de nem vámpír vezette a taxit.
Az ujjaimat tördeltem, miközben várakoztam, és mikor megláttam a sárga Porschét, a szívverésem felgyorsult, és a gyomrom összeugrott. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, és úgy éreztem, rögtön szívinfarktust kapok.
Alice kiszállt a kocsiból, és elindult felém, én pedig csak néztem kecses lépteit, és ahogy - mint egy balerina - mellém táncolt.
- Szia! – köszönt fagyosan, de nem nézett rám.
- Szia! Alice, én tényleg nagyon sajnálom, hogy ez történt, teljes joggal haragszol rám, és megértelek. Nem tudom, hogy hogyan tudnám ezt jóvátenni. Te vagy a legjobb barátnőm, és tudnod kell, hogy nem miattad történt…
-… hanem Edward miatt – fejezte be a mondatomat, de én nem erre gondoltam.
- Nem, miattam. Félek az iránt érzett érzelmeimtől, és igyekeztem ezt titkolni, nemcsak magam elől, hanem előle is. Hogy ezt megvédjem, távol kell legyek tőle, de nem tőled. Kérlek, ne haragudj rám…
- Shh! – tette mutatóujját a számra. – Már nem haragszom rád – mosolygott, majd megölelt. – Gyere, menjünk vásárolni! – mondta, majd megragadta a kezem, és befele kezdett húzni az épületbe, én pedig engedelmesen követtem, mert bármit megtettem volna azért, hogy lássam, boldog. - Csak ezzel az eggyel tudsz kiengesztelni, na és persze azzal, hogy eljössz a partira, amit szervezek.
- Partira? – kérdeztem meglepetten. Persze, ha nem vagyok velük, én ezekről nem tudok. Izgalommal töltött el, hogy ismét láthatnám Edwardot. Komolyan már magam sem értettem. Egyszer távol akarok tőle maradni, máskor pedig a közelében szeretnék lenni. Tudtam, hogy majd meg akarja beszélni velem a dolgot, de… inkább a távolság. Ha belelát a fejembe, akkor végem van, hisz a közelében nem tudok értelmesen gondolkodni. Igen, azt mondtam neki, hogy egy hétig még tartsuk meg a távolságot, de lehet, hogy elhúzom. Lehet, hogy majd nagyon sok időt töltene velem, nekem pedig nincs póker arcom, mint neki.
- Igen, pár hét múlva lesz, és úgy döntöttem, hogy most vesszük meg neked a ruhát – mosolygott, de a hangjából kihallottam azt, hogy „ha tetszik, ha nem”, én pedig nem ellenkeztem vele. Miért is tettem volna? Annyira bele szokta magát élni a vásárlásba, én pedig nem akartam elrontani a kedvét.
- Egyébként, ez milyen parti lesz?
- Hát… Igazából most lesz ilyen először, de még nem adtam neki nevet, viszont azt már tudom, hogy kékben leszel – szólt mosolyogva.
- Kékben? Miért pont kékben? – Meglepetten néztem rá. Csak azt ne mondja, hogy valami kék buli lesz, bár szeretem ezt a színt, de lehet, hogy egy idő után fájna a fejem a sok egyforma színtől.
- Mert az Edward kedvenc színe – magyarázta, mire minden kép a kék buliról elillant.
- Mi köze ehhez Edwardnak meg a kedvenc színének? – És ekkor leesett a tantusz. – Én nem akarok a bátyádnak tetszeni.
- Nem baj, akkor is abban leszel, láttam, és nem tudsz ellene semmit sem tenni – mondta mosolyogva. Mintha nem is Alice lett volna. Nem értettem őt.
- Azt hittem, örülsz, hogy Bella Edwarddal van, de ez olyan, mintha… mintha…
- Mintha azt akarnám, hogy csavard el a bátyám fejét? – kérdezte, mire csak bólintottam. – Bella is a barátnőm, és persze, hogy örülök a boldogságuknak csak…
- Csak? Ugye nem azt akarod elérni, hogy Bella féltékeny legyen? – Nem felelt. – Miért?
- Mert úgy látom, hogy elhanyagolja őt. Ha látja, hogy Edward flörtöl veled, akkor lép valamit… Érted? – Itt valami sántított, de ismertem már annyira Alice-t, hogy tudjam, nem mondd nekem többet annál, mint amennyit akar. Belementem a dologba, mert ha nem teszem, akkor megtalálja a módját, hogy beleegyezzek.
- És ti miben lesztek? – kérdeztem, mikor már bent voltunk az üzletben. – Úgy, értem, hogy…
- Tudom, hogy érted – mosolygott. - Rosalie feketében, Bella kékben, Esme zöldben, a fiúk öltönyben lesznek, de semmi nyakkendő – sorolta mindenkinek a ruháját.
- És rajtad mi lesz?
- Rajtam ezüstszínű ruha lesz, és egy hozzá illő cipő – mondta mosolyogva, miközben a szeme csillogott, ahogy elképzelte a ruhacsodát. Bizonyára a látomásában látta, vagy az újságban nézegette a különféle koktélruhákat. Alice mindig is kivirult, ha vásárlásról volt szó.

Egy boltban akár órákat eltöltöttünk, pedig pontosan tudta, milyen ruha lesz rajtam. Persze csak azért maradtunk olyan sokáig egy üzletben, mert megtetszett neki felső, nadrág, vagy valami más, és felpróbálta, vagy épp engem küldött a próbafülkébe.
Minden ruhát fel kellett próbálnom, amit adott nekem, és amit nem akartam megvenni, azt is rám tuszkolta Alice. Végig jártuk az összes tíz ruha és cipő boltot, és végül az utolsóban megtaláltuk azt a kék ruhát, amiben a látomásában is látott. Megvettük a hozzá illő cipőt, majd kifizettük a ruhát is.
Körülbelül hat óra körül járhatott az idő, mikor kiléptünk a Plázából egy csomó szatyorral a kezünkben. Már épp el akartam tőle köszönni, mikor megelőzött.
- Mégis mit képzelsz?! Azt hiszed, hagyom, hogy egyedül elindulj haza? – kérdezte szigorúan.
- Én… - kezdtem volna, de ismét közbeszólt.
- Ne mondj semmit, hazaviszlek! – szólt határozottan, majd elindultunk a parkolóba. – A barátnőm vagy, Jenny. Tudom, haragudtam rád, de már nem, és nem engedem, hogy egyedül csámborogj az utcán. Edward ki is tekerné a nyakamat. – Meglepett az utolsó mondata, és hirtelen nem is tudtam reagálni. Mi köze ehhez Edwardnak? Nem kell aggódnia értem, inkább Bellára figyeljen, és hagyjon engem békén! Erős szavak voltak tőlem, főleg, hogy tudtam, csak jót akar. Makacsul ragaszkodtam az elhatározásomhoz, és nem szerettem, mikor Edward apáskodott felettem, vagy megszabta, hogy mit csináljak.
- Nem érdemlem meg, hogy ilyen barátnőm legyen, mint Te – mondtam, és úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna az utolsó mondatát.
- Megbocsátottam, nem? – kérdezte mosolyogva, mire bólintottam.
- Ti mind annyira kedvesek vagytok hozzám – mondtam bánatosan, és magam elé képzeltem mindegykőjük arcát.
- Ne rágódj ezen, Jenny; majd minden megoldódik magától – mondta, majd leállította a motort. Észre sem vettem, hogy már a ház előtt álltunk. Alice olyan gyorsan vezet, hogy elmehetne taxisofőrnek abba a francia filmben. Helyettesítheti Samy Nacérit. – Holnap találkozunk a suliban, és lehetőleg ne kergess el – mosolygott folyamatosan, nekem pedig követtem a példáját. Annyira boldog voltam, hogy visszakaptam a barátnőmet. Alice sosem tudott sokáig haragudni valakire, és én ezt is szerettem benne.
- Rendben – nevettem -, csak Edward maradjon távol tőlem – mondtam, miközben az ajtó felé vittük a szatyrokat.
- Ezt ne velem beszéld meg, hanem vele. Szia! – ölelt magához, majd gyors léptekkel visszament az autójához, és elhajtott. Igaza volt, ezt Vele kellett megbeszélnem, de azt nem tudtam, hogyan. Talán telefonon, mert akkor távol lennék egymástól, de legalább megbeszélnénk a dolgot.

Amint beléptem az ajtón, anyu egyből rákezdett. Igaza volt abban, hogy nem szóltam neki, miszerint elmegyek vásárolni, és megígértem, hogy ezentúl mindig hagyok üzenetet, bárhova is megyek. Ezután mindketten elindultunk a saját dolgunkra. Felmentem a szobámba a szatyrokkal a kezemben. Nem értettem Alice-t, miért kellett ezeket megvennem, mikor nincs szükségem rá. Azt tudtam, hogy ő minden nap mást vesz fel, és kétszer egy ruhát nem hord, de én tökéletesen elégedett voltam a sajtjaimmal. Voltak kedvenceim, amiket többször is felvettem, persze miután ki lett mosva.
Mikor felértem a szobámba, és átléptem a küszöböt, megcsapott a hideg. Határozottan emlékeztem, hogy becsuktam az ablakom, most pedig nyitva volt. Anya sosem szellőztetett helyettem, és én tudtam, hogy ez mit jelent. Felment bennem a pumpa, és ha elég erős lettem volna hozzá, még kapott is volta tőlem…
- Edward! – szólítottam mérgesen, de halkan, nehogy anya meghallja. Mégis mit hitt volna, ha ránk nyit. Biztos azt hinné, hogy a pasim, vagy valaki, aki épp el akar rabolni.
- Igen? – hallottam a hangját közvetlenül a fülem mellett. Rögtön az ablakhoz ugrottam, és a szívem eszeveszett dübörgésbe kezdett. Edward vigyorogva nézett rám, és biztosra vettem, hogy hallotta a gondolataimat. Imádott bennük kutakodni, pedig azok csakis az enyémek voltak. Végignéztem rajta, és meg kellett állapítanom, hogy még mindig ugyanolyan jóképű, és ellenállhatatlan volt, mint pár héttel ezelőtt. – Csak nem meg ijesztettelek? – kérdezte féloldalas mosolyával, amivel majdnem rávett arra, hogy ne gondoljak a távolságra, és „repüljek” a karjaiba. Hiányzott, és komolyan úgy viselkedtem, mint egy szappanopera főszereplőnője. Mindig azt hajtogatja, hogy szerelmes a férfibe, és hogy nem lehetnek együtt a szerelmével, miközben a férfi is ugyanúgy oda van érte. Ez nálam nem így volt. Egyirányú volt az érzelem, és ahogy a főhősnő, én sem tettem az ellen, hogy ismét a szeretett férfi mellett legyek. Makacs voltam, és továbbra is ragaszkodtam a távolsághoz.
- Nem, csak tartom a távolságot, amit te nem – mondtam az ablakhoz lapulva, miközben görcsösen szorongattam az ablakpárkányt, és kerültem a tekintetét.
- Miért kéne távolságot tartanom? Alice sem tart – érvelt, mire felé fordítottam a fejemet.
- Alice-nek meg van engedve, ahogy a többieknek is, kivéve neked – magyaráztam.
- De… Miért? – kérdezte. – Ez, így nem érvényes – lépett egyet közelebb.
- Sajnálom, Edward. Bírd ki, csak egy hét – mondtam. Nem értettem, miért olyan nehéz neki.
- Egy hét? Szerinted azt, hogy fogom kibírni? – kérdezte értetlenül, és még egy lépést tett előre.
- Edward, én nem a csajod vagyok, hogy ne tudjál nélkülem meglenni, ez Bella reszortja – mondtam, és karba tettem a kezem a mellkasom előtt. Mindig barátnőmet hoztam fel, mert reménykedtem benne, hogy majd vele fog foglalkozni a legtöbbet, nem pedig velem. – Tartsuk meg a távolságot. Ez olyan, mint, ami Jake-ék és köztetek van az a határ. Nálunk is egy ilyen bizonyos határ van, csak ezt egyedül te nem lépheted át, ennyi az egész. – Összevonta a szemöldökét. – Számomra tökéletes ez a távolság; te az ajtónál vagy, én pedig az ablaknál.
- És a matek meg a töri órák? Azt, hogy akarod elkerülni, miután nem tudtak áttenni semelyik idegennyelvórára sem? – kérdezte, majd tett felém még egy lépést, így már három métert tett meg felém, én pedig nem nagyon tudtam hátrább menni.
- Honnan tudod, hogy nem mehetek át máshová? – kérdeztem, mire Ő csak mosolygott ezen. Egyből megértettem mindent, és kezdett összeállni a kép. – Te… Te mondtad a nőnek, hogy mondja azt, nincs több üres hely, ugye? – kérdeztem, és most már vigyorgott. Egyszerű volt neki, hisz tudta, mire készülök, sőt, gyorsabb volt nálam, és a vonzerejével még a recepciós nőt is meggyőzhette. Bedühödtem, odaálltam elé, és lekevertem neki egy pofont, olyan nagyot, amilyet csak tudtam. Neki meg sem kottyant, de nekem megfájdult a kezem, viszont ez engem nem érdekelt. Újra próbálkozni akartam, de elkapta a kezemet, majd leszorította magam mellé, és a szabadon maradt kezem is mellé fogta. Túlságosan közel volt hozzám az arca, éreztem hűs leheletét, és bódító illatát. Ez volt az a helyzet, amit igyekeztem elkerülni. Eddig sikerült is, de most kudarcot vallottam.
- Eressz el! – szólaltam meg elkábulva. Volt egy olyan érzésem, hogy ez is valami vámpír képesség lehetett.
- Nem, mert megint kezet emelsz rám – mondta mosolyogva. Most nem tudtam eldönteni, hogy mulat rajtam, vagy élvezte, ahogy felpofoztam. Sosem értettem, hogy a férfiak miért szeretik az erőszakot abban. Az ilyeneknek ez előjáték, de biztosra vettem, hogy Edward nem ilyen. Nem tűnt olyannak, tehát az első alternatívára tettem le a voksomat.
- Nem foglak megint felpofozni, csak engedj el! – Pont az ellenkezőjét szerettem volna, de próbáltam nem erre gondolni.
- Nekem jó így – mosolygott, és még jobban magához szorított. Amikor mellünk összeért, még a pólóján keresztül is éreztem hideg és kemény testét. Kellemesen megborzongtam a karjai közt, és tekintetem ajkaira vándoroltak.
- Élvezed ugye? – kérdeztem felébresztve magamat. – Engedj el, Edward, a távolság – győzködtem, de úgy tűnt, hogy hasztalan a próbálkozásom.
- Jenny, felejtsd el a távolságot - mondta.
- Nem, Edward! Pont ezért kell... Hát még mindig nem érted, ugye? – kérdeztem. A szívem örült gyorsan vert, miközben beszéltem hozzá, és tisztában voltam vele, hogy hallja mindegy egyes dobbanását.
- Mit kéne értenem?
- Azt, hogy, amit teszel az nem jó. Én próbálom nem félreérteni a szándékaidat, mert tudom, hogy Bellát szereted, és próbálok ezektől az érintésektől megszabadulni – mondtam, és mikor láttam rajta, hogy elkalandozott a figyelme, kibújtam az öleléséből. - Most, menj el, kérlek! – Kapkodva vettem a levegőt, miközben a gyomromban a pillangók össze-vissza repkedtek.
- Holnapra felejtsd el ezt a távolság dolgot – szólalt meg már az ablaknál állva. Gyorsan mozgott, és talán elszoktam tőle, hisz nagyon régen voltunk egyedül úgy, hogy bátran adhatta önmagát.
- Csak szeretnéd – suttogtam. Tudtam, hogy szemétség volt részemről, de csak így védhettem meg a titkomat. El kellett veszítenem a barátságát ahhoz, hogy ne okozzak magamnak még nagyobb fájdalmat. Önző voltam, mert a saját érzéseimet helyeztem előbbre, nem pedig az övét. Edward aranybarna szemeivel az enyémeket fürkészte, én pedig elpirultam, és elfordítottam a tekintetem róla. Pont a szekrényem mellett álltam, ami nyitva volt. Az ajtaján egy tükör lógott, ami az ablakomra nézett, így láttam, hogy elmosolyodott, majd kiugrott az ablakon.
Miután Edward távozott, eldöntöttem, hogy másnap mindenkitől bocsánatot fogok kérni.

A suliba érve Alice rögtön „lecsapott” rám, és el sem mozdult mellőlem. Minden órámra elkísért - de néha csatlakozott hozzánk Jasper is -, és elém is jött az óra végén. Nem értettem, miért csinálta ezt. Persze örültem neki, ez nagyon kedves volt a részéről, de ott voltak a többiek is, nemcsak én.
Egyik szünetben Alice mindegyik testvérét az egyik üres terembe hívta, kivéve Edwardot. Sietnem kellett, hisz aki gondolatolvasó, hamar rájön mindenre. A „kupaktanács” azért gyűlt össze, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek. Roselie-t különösképp nem nagyon érdekelte, de a többiek örültek neki. Em a vállamba bokszolt, amitől a karom teljesen elzsibbadt. Jasper megértően mosolygott, majd amikor Alice a többieknek csacsogott valamiről, azt mondta, hogy jól gondoljam meg, mit teszek, mert lehet, hogy a később, már túl késő lesz. Nem értettem, mire akart ezzel célozni, de mindenestre megfogadtam a tanácsát. Persze ezután egyfolytában ezen járt az eszem.

A nap további részében Alice-szel beszélgettem az elmúlt napok eseményeiről, hisz volt mit bepótolnunk. Edwardról csak pár szót ejtettünk, de amint kimondtuk a nevét, ő abban a pillanatban megjelent. Pontosan tudtam, milyen órái voltak, és hogy ő épp az ellenkező irányba tartott, vagyis felénk. Alice azt súgta a fülembe, hogy a távolság felbontásával próbálkozik, de barátnőm gyorsabb volt, így ezt megelőzte. Szerintem még egy nyakast is lekevert volna neki. Ezen a képen elnevettem magam. Alice nem értette, mi ilyen vicces, Edward annál inkább. Minden egyes lépésemet követte. Mikor a szekrényemnél álltunk Alice-szel, ő a folyosó túloldaláról figyelt minket karba font kezekkel. Morcos fejet vágott, ami nagyon aranyos volt. Igazából nem értettem őt. Nem voltam a szereleme, hogy lófráljon körülöttem. De úgy gondoltam, Edward mindig is bonyolult lesz számomra. Mielőtt elment volna órára, motyogott magának valamit, mire kérdőn néztem Alice-re.
- Azt mondta rám, hogy:Áruló” – utánozta Edward hangját, majd elnevette magát, én pedig csak mosolyogtam. Annyira szerettem Alice-szel lenni. Ő mindig felvidított, és mindig volt egy kedves szava hozzám, vagy bárki máshoz.

A menzán külön ültem Tőlük, de sokszor néztünk össze Alice-szel, és néha jelezte a szemeivel, hogy Edward legszívesebben odajönne hozzám megbeszélni a dolgokat, de mutatta, hogy felbérelte Jaspert, hogy majd ő visszafogja az indulatait. Ezen elmosolyogtam magam. Persze Kate-ék nem tudták min nevetek, majd mikor kérdőn néztek rám, én csak a fejemmel intettem, hogy „semmi”.

Nagyon jó volt ez a nap, hisz nem éreztem feszültnek magam, minden rendben volt, amíg…
- Szia! – hallottam meg azt az ismerős hangot, amit már egy ideje próbálok elkerülni, de sehogy sem sikerült.
- Szia! – fordultam Edward felé, de a három lépés távolságot betartottam.
- Hazavihetlek? – kérdezte mosolyogva, és igyekezett a távolság felbontásával, de tudtam, hogy csak azért teszi, hogy idegesítsen.
- Mintha nem tudnád a válaszomat – mondtam, és másfelé néztem, hogy véletlenül se találkozzon a tekintetünk. Aranybarna szemeivel bármire rá tudott venni. Mintha hipnotizált volna. Amikor újra megszólalt, ránéztem.
- Azért reménykedtem benne, hogy megváltozik a döntésed – mondta azzal a csábos féloldalas mosolyával, majd közelebb lépett hozzám, én pedig elfelejtettem levegőt venni. Éreztem, hogy közel járok ahhoz, hogy igent mondjak neki, mert akkor veti be ezt a mosolyát, ha azt akarja, hogy az legyen, amit Ő akar. Nem értettem magam. Miért pont ő? Miért nem más?
- Nos, tévedtél, mert nem – mondtam, majd tettem egy nagy lépést hátra.
- Egyébként, nemcsak téged vinnélek haza, hanem Bellát is – mosolygott. Bizonyára ezzel azt akarta elérni, hogy velük menjek. Egy-két perc gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem lenne különösebb gond, mert úgy sincs a közelemben, annyira. Bár magam is haza tudtam volna menni.
- Rendben – már majdnem szólt volna, mikor folytattam –, de a kocsi ajtójához fogok húzódni.
- A távolság – sóhajtott. - Rendben, ha ragaszkodsz hozzá. – Ő pedig csak nevetett. Tényleg nagyon ostoba voltam. Olyan gyerekesen viselkedtem. Semmi értelme nem volt ennek a dolognak, bár én makacsul ragaszkodtam hozzá, ahogy Edward is mondta.

Barátnőm már a kocsinál várt minket, bár eléggé meglepődött, mikor látta, hogy szerelme és köztem öt méter távolság volt. Olyan hatást kelthettünk, mintha ellenségek lettünk volna, és minél távolabb akartunk volna kerülni egymástól. De Edwardot látszólag nem érdekelte, mit gondoltam a közelségéről, hisz miután villámgyorsan besegítette Bellát az autóba, rögtön mellettem termett, és kinyitotta nekem az ajtót. Pontosabban, akarta, mert inkább magam szálltam be a kocsiba. Tényleg olyan volt, mint ha rosszban lennénk.

Egészúton a kocsi ajtajának préseltem magam, és Bella háta mögött ültem - nem mintha eddig nem ott ültem volna, de most még inkább. Mint valami tíz éves, úgy viselkedtem.
- Miért vagy olyan közel az ajtóhoz? Mindjárt kiesel – szólalt meg Bella, mire a visszapillantó tükrön keresztül vizsgálta az arcomat Edward. Nem volt nehéz észrevenni, hogy olvasni akart a gondolataim között.
- Bizonyára elmondta neked Alice, vagy Edward – mondtam.
- Igen, el, de szerintem erre semmi szükség.
- Még egy ember, aki mellettem áll – mosolygott Edward. Bizonyára büszke volt magára, bár egyetértettem vele, mégsem mentem bele a dologba. Nem ő tehetett róla. Egyedül én, mert féltem attól, hogy nem tudom kordában tartani mellette a gondolataimat.
- Akkor is fenntartom - feleltem mire arcára fagyott a mosoly.
- Tudom, még egy hétig. Úgy teszel, mintha leprás lennék – szólt.
- Nem teszek úgy, de nem fogok veled veszekedni – mondtam. Az út további része csendben zajlott, nem szólt senki sem egymáshoz, kivéve akkor, mikor Edward azt mondta, húzódjak beljebb, hogy le tudja húzni az ablakot, mert ha nem, akkor ki fogok repülni az ablakon. Ezen csak Bella és Edward nevettek, én pedig csak annyit mondtam „nagyon vicces”.
Amikor hazaérkeztünk, elköszöntem tőlük, és bementem a házba, majd megvártam, amíg
Edward elhajt, s végre megszólalhattam gondolatban is, mert attól tartottam, hogy esetleg megint olvas benne, mint ahogy szokása.
Fúú! Nagyon mérges vagyok rá. Húsz perc gyaloglás a suli innen, oda-vissza, de ha ő vezet, akkor csak öt-nyolc perc, most pedig volt negyed óra, mire ideértünk. Direkt csinálja, hogy engem bosszantson, tudom. Bár… lehet, hogy igaza van, nem kell ez a távolság, de akkor ne érjen úgy hozzám, mintha a barátnője lennék, vagy inkább jobb, ha egyáltalán nem érne hozzám. Persze ezt nem akarom, mert vágyok az érintésére mindennél jobban, de… Meg van! Ezt fogom tenni, és ezt holnap közlöm is vele.
Elmélkedésemből egy kopogtatás ébresztetett fel. Nem tudtam elképzelni, ki lehet az. Megfordultam, és kinyitottam az ajtót, majd Alice rontott be rajta - majdnem fellökve engem – miközben annyit mondott, hogy:
- Beszélnünk kell! – Kétségbeesett volt a hangja, és tudtam, hogy valami nagy baj lehet, mert még sosem láttam még ilyennek.
- Neked is, szia! – mondtam értetlenül.
- Ezt már régóta látom, de nem szóltam róla Edwardnak, nem akarom, hogy valami örültséget csináljon – szólalt meg, és közben fel-alá járkált az előszobában idegesen.
- Alice, miről beszélsz? – kérdeztem.
- Bellával már beszéltem erről, de nem tesz ez ellen semmit, pedig megmondtam neki, hogy ennek nem lesz jó vége, ki fogok készülni. Igyekszem nem a látomásaimra, és a beszélgetéseinkre gondolni. Ha így folytatom, Edward gyanakodni fog. Azt mondta, nem tudja, hogy mondja el neki. – Még mindig fel-alá járkált, engem pedig már kezdett idegesíteni. Nem tudtam, hogy pontosan miről beszélhetett, de igyekeztem kideríteni. Tisztára olyan volt, mint valami szappanoperában. Megállítottam barátnőmet, és bekísértem a nappaliba, majd leültettem a kanapéra, majd én is helyet foglaltam mellette.
- Alice, nyugodj meg, és magyarázd el, hogy miről van szó, mert egy mukkot sem értek belőle – mondtam. Ideges volt, ez látszott rajta, és mikor rám nézett, szomorúságot véltem felfedezni aranybarna szemeiben. Felém fordult az egész testével, és megfogta a kezemet.
- Meg kell ígérned, hogy nem mondod el Edwardnak, rendben? Ígéred? – Bár még pontosan nem tudtam, miről van szó, de rábólintottam a dologra.
- Ígérem. Edward semmit sem fog megtudni – nyugtattam meg. – Most pedig magyarázd el, légy szíves, hogy mi folyik itt. – Elengedte a kezemet, majd nagy levegőt vett, és elkezdte.
- Tudod, hogy látom mindenkinek a jövőjét. – Bólintottam. – Viszont a farkasokét nem. –Tudtam, hogy farkasok szó alatt Jacob-ékra gondolt. Úgy tűnt, tőmondatokban mondja el nekem a bevezetőt, hogy megértsem a mondanivalóját.
- Az meg hogy lehet? – kérdeztem meglepetten, mert eddig mindig azt hittem, hogy Alice mindenki jövőjét látja.
- Azt még én sem tudom, de most nem ez itt a lényeg, hanem az, hogy Bella… - Itt szünetet tartott, majd ismét belekezdett. – Nos, hogy… Bella meg… meg Jacob… szóval, hogy is mondjam – gondolkozott el. - Tudod, hogy… ők… érted nem? – kérdezte, én pedig csak értetlenül meredtem rá.
- Ők barátok, és ezzel nincs is semmi baj.
- Nem, nem érted! – pattant fel az ágyról, majd felém fordult. – Gondolkodj! Bella meg Jake… – nézett rám,– szerinte – sokatmondóan, és ujjait összekulcsolta, de én egyáltalán nem értettem őt. – Istenem, Jenny! Bella lefeküdt Jacobbal! – fakadt ki, és lerogyott a fotelbe. – Ezt nem tudhatja meg Edward, mert akkor abba belepusztul. Sőt, talán háborút is kirobbanthat köztünk.
- Uram isten! – tettem a szám elé a kezem. Azt tudtam, hogy Edward bármire képes lehet, és ezt bizonyította is, mikor majdnem felbontották a szerződést. Aztán eszembe jutott Bella. – És… mikor történt a dolog? – kérdeztem, de egyszerűen nem hittem el, hogy Bella ilyet tett volna. Ő annyira szereti Edwardot, és képtelen lenne ilyenre. – Alice, ezt nem hiszem el, biztos, hogy nem jól láttad – ráztam a fejem.
- Nem, tudom, hogy mit láttam. Jenny, abban az egy hétben történt meg, mikor Bella La Pushban, Edward pedig veled volt – mondta. – És Bella most is le akar menni, mindjárt hazaküldi Edwardot, utána pedig indul. Már tudom, hogy mit tervez – mondta.
- De az, hogy lehet? Nem azt mondtad, hogy nem látod őket? – kérdeztem.
- Igen, nem is látom őket, de Jacobbal tervezi, azt tudom. Bella elmondott nekem mindent, miután legelőször beszéltem neki a látomásomról. Mondom, hogy már minden meg van szervezve! – Meglepetten néztem rá. - Hát nem érted, Jenny? Bella megcsalja Edwardot Jake-kel!

16. fejezet - Megbocsátás

2011-01-12T23:49:00.003+01:00

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit késett a rész. :( Igen, tudom, azt ígértem, hogy tegnap felteszem, de más dolgom volt.:$
Nos, a részhez nincs hozzáfűznivalóm. Remélem, nektek lesz, és írtok nekem pár kommentárt.:) Nagyon jólesne.:) De a ti szívetek joga.:)
A következő rész nem tudom, mikor lesz, de már elkezdtem. :) Igyekszem vele, ígérem.:) Próbálom a határidőt tartani, de sosem jön be. Bezzeg máshol meg mindig pontos vagyok. Ki érti? :)
Na, jó olvasást!

U.I.: Nehogy azt higgyétek, hogy Edwardunk "büntetése" máris vége.;)
Puszi

HAZAFELÉ AZON GONDOLKODTAM, AMIT ALICE-NEK MONDTAM, és azon, hogy mennyire egy szemét vagyok. Hogy tehettem meg ezt velük? Mindig mellettem voltak, erre mit csinálok? Ellököm őket magamtól.
Még mindig sírtam, mikor beléptem a házba, és hálát adtam az égnek, hogy anya nem volt otthon. Nem akartam, hogy megkérdezze, miért sírok. Egyenesen felmentem a szobámba, majd letettem a táskám a székemre, utána levetettem magam az ágyra, és elkezdtem sírni, jobban, mint a suliban a mosdóban.
Mit tettem?! Elüldöztem magam mellől mindenkit. Alice-t, Jaspert, Rosalie-t, Emmettet és Edwardot, akit a legjobban szeretek. De nem lehetek a közelében, mert amiatt a csók miatt már nem tudnék ismét barátként tekinteni rá, bár tudom, hogy ő továbbra is annak tekintene engem. Lehet, hogy hülyeség az egész, amit csinálok, de annyira szeretem, hogy a biztonság kedvéért távol maradok tőle, nehogy megtudja, hogyan is érzek ténylegesen iránta. Nem őt hibáztatom, hanem magamat. Remélhetőleg Bella nem fordul el tőlem, ahogy én tettem Alice-ékkel. De haragudni fog, az biztos. Szeretem őket, hisz olyan, mintha a második családom volnának.

Pár órával később felkeltem az ágyamból. Ránéztem az órára, ami este fél kilencet mutatott. Lementem a konyhába, hogy igyak valamit, mert kiszáradt a torkom. Anya a tévét nézte a nappaliban. Mikor töltöttem magamnak egy kis vizet, bementem a szobába, és leültem anyu mellé a kanapéra. A híreket nézte, nem vette észre, hogy ott vagyok.
Láttam rajta, hogy fáradt, és ugyanolyan nyúzott volt, mit én. Nem szóltunk egymáshoz, nem is tudtam volna miről beszélni. Miután meguntam a tévénézést, felmentem a szobámba, majd nekiálltam tanulni. Érdekes módon, vágott az agyam, mint a borotva. Hamar készen lettem vele, mert nem gondoltam a mai nap szörnyű eseményeire. Mikor befejeztem a leckeírást, elmentem lezuhanyozni. Körülbelül félórát állhattam a zuhanyrózsa alatt, és csakúgy záporoztak a könnyeim. Ha anyu bejött volna, nem tudta volna megmondani, hogy sírok, vagy csak a víz folyik le az arcomon. Nagy nehezen kijöttem a zuhany alól, és bementem a szobámba, majd befeküdtem a meleg, puha ágyamba, és elaludtam. Meglepően hamar jött álom a szememre biztosan a sok sírás miatt, és reméltem, hogy nyugodt éjszakám lesz…
Tévedtem.
Álmomban Alice-ékkel voltam az erdőben. Mindenki szomorúan nézett rám, és egyesével fordultak el tőlem, ahogy én tőlük. Először Rosalie és Emmett, majd Jasper, utána Alice, legutoljára pedig Edward. Mindegyiküknek láttam a szemében a csalódottságot, amit én okoztam nekik. Mielőtt Edward elfordult volna, megkérdezte:
- Miért? – De én nem tudtam megszólalni, akármennyire is akartam, nem jött ki hang a torkomon. Aztán mindenki elment, és otthagytak a sötét erdőben. Hallottam valami morgást a hátam mögül, azt hittem, valamelyik Cullen az, de mikor megfordultam, egy hatalmas farkas állt előttem, és egyenesen rám vetette magát.
Éreztem, ahogy belém harap és marcangolja a testem, de nem érdekelt, hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar, mert megérdemeltem. Aztán láttam, hogy Edward visszajött, és észrevettem a fekete szemét, amik a farkast bámulták. Lelökte rólam az állatot, majd bele mélyesztette fogát a bőrömbe, és elkezdte szívni a véremet. Ez sokkal jobban fájt, mint amit a farkas tett velem. Sikítottam, ahogy csak bírtam, de nem hallotta meg senki sem. Iszonyatosan fájt, ám tudtam, hogy ezt érdemlem.

A sikoltozásomra riadtam fel, és arra, hogy zokogok. Anya rémülten lépett be a szobámba, és egyből az ágyamhoz rohant.
- Kicsim, csak rosszat álmodtál – ölelt át. – Nincs semmi baj – nyugtatott meg, miközben a hátamat simogatta. Újra megjelent előttem az álmomban levő Edward, és megint eleredtek a könnyeim.
Mikor már megnyugodtam, anya kiment a szobámból, én pedig visszadőltem az ágyba, és próbáltam elaludni, de órákig nem jött álom a szememre.

Már csak azt vettem észre, hogy világosodik. Kipattantam az ágyamból, és lementem reggelizni. Anya köszöntött, de nem említette meg az éjszaka történteket, ezért hálás voltam neki. Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem, majd kis hezitálás után egy fekete felsőt, és egy sötét farmert vettem fel, azután felkaptam a táskámat és elindultam a suliba.
Még mindig lelkiismeret furdalásom volt a csók miatt, és ahogy bántam a barátaimmal. Tudtam, hogy nem lett volna szabad, de váratlanul ért, még sincs mentség arra, amit tettem. Elárultam Bellát.

Az utolsó órámról jöttem ki, és egész délelőtt nem láttam Cullenéket, még Bellát sem, ami kicsit furcsa is volt, tekintve, hogy elég – hogy is mondjam – feltűnőek voltak.
Bementem az ebédlőbe, de ott sem voltak. Miután elfoglaltam a helyem Kate-ék között, elkezdtem kortyolni egy ásványvizet. Pár perc múlva kinyílt az ebédlő ajtaja, és beléptek rajta mind a hatan. Egyikőjük sem nézett rám, kivéve Alice-t, aki már indult volna el felém, de Edward visszafogta, és én is intettem neki, hogy ne jöjjön közelebb.
Később kimentem az ebédlőből, és elindultam biológiára, ami közös volt Edwarddal és Bellával. Már előre féltem az órától.

Mikor kézen fogva bejöttek a terembe, rögtön elfordítottam a tekintetemet. Szégyelltem magamat, és legszívesebben, meghaltam volna. Leültek a helyükre, majd Bella felállt, de Edward vissza akarta fogni. Valamit mondtak egymásnak, de sajnos nem tudtam kivenni, hogy mit mond Edward, mert nagyon gyorsan beszélt, Bella pedig háttal állt nekem. Lenéztem a padra, mikor rám néztek, és csak reméltem, hogy nem vették észre, hogy őket bámultam.
- Szia! – köszönt Bella, én pedig nagy nehezen felnéztem rá.
- Szia! - Tudtam, hogy Edward elmondta a kis egyezségünket neki is, így nem számítottam sokra.
- Jenny – kezdte – kérhetek tőled egy tollat? – kérdezte, mire először meglepett fejet vágtam, majd gyorsan rendeztem az arcvonásaimat. Mire számítottam? Nem hiszem el, hogy csak ezért jött ide, mikor ott van Edward, aki adhatna neki. Mondjuk, örültem neki, hogy egyáltalán hozzám szólt, még ha csak ennyiért is.
- Persze – feleltem, majd előkotortam egyet a tolltartómból. – Tessék – adtam át neki a tollat.
- Köszi! – mondta, és már ment is volna, de én megállítottam.
- Várj, Bella! – Megfordult, és kíváncsi tekintettel meredt rám. – Semmi. – Felvonta a szemöldökét, majd megfordult és visszaült a helyére. Bejött a tanár és elkezdődött az óra, ami borzalmasan hosszúnak tűnt.

Eseménytelenül telt el az a negyvenöt perc, kivéve, mikor Edward rám nézett Bella tudta nélkül. Én gondolatban csak annyit mondtam:
-„Sajnálom” – azután elfordította a fejét a tábla felé. Annyi érzés kavargott bennem, de legjobban a lelkifurdalás volt az, ami lassan az őrültbe kergetett. Nem lehettem vele, és nagyon hiányzott a közelsége. Tudom, hogy az én döntésem volt, de nem tehettem mást.

Mikor végre kicsengettek, amilyen hamar csak tudtam, összeszedtem a cuccomat, és szó szerint kifutottam a teremből. A többiek értetlenül bámultak utánam, hogy mi ütött belém, de nem foglalkoztam velük; amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a suliból, és hazafelé vettem az irányt.

Mikor hazaértem, felszaladtam a szobámba, és ismét sírtam. Visszaemlékeztem Edward és Alice arcára, és úgy éreztem, hogy lassan megőrülök. Mellettük minden más volt.
Délelőtt mintha szenvedést láttam volna a szemükben, de nem vagyok olyan jó megfigyelő, úgyhogy nem tudom, mi játszódhatott le bennük. Magamban tudtam, és ezt rajtam kívül még Jasper tudhatta. Alice… Alice mindig segített, ha szükségem volt rá, és most eltaszítottam magamtól pont úgy, ahogy Edwardot. Nem ezt érdemli. De össze kell szednem magam, mintha nem fájna annyira, amit műveltem. Igen, ez lesz a megoldás, ezt kell tennem! Így lesz a legjobb, mert akkor nekik nem fog már fájni, csak nekem…

* *

Egy hét telt el így, folyamatosan. Nem mentünk egymás közelébe, és csak a tekintetünkkel kommunikáltunk. Ez alatt az egy hét alatt Edward nem jött suliba, bár a többiek igen, kivéve, mikor sütött a nap, mert akkor „kempingezni” mentek.
Az igazat megvallva nagyon hiányzott Edward, mert attól függetlenül, hogy nem volt a közelemben, láthattam őt és az nekem felért a mennyországgal.

Történelem órán ültem, és vártam a tanárt, mikor valaki helyet foglalt mellettem. Nem néztem oldalra, nem nagyon érdekelt, hogy ki ült mellettem, csak bámultam ki az ablakon. Úgy gondoltam, hogy csak egy srác, aki a mögöttem ülőkkel fog társalogni. Én nem hallottam semmit, mert teljesen lefoglaltak a viharfelhők, és az esőcseppek folydogálása az ablakon. Igazán érdekes volt.
Mikor belépett a tanár a terembe, mindenki elhallgatott, ezért ránéztem, ahogy a többiek is. Láttam valakit magam mellett, de valahogy nem tudtam megmondani, hogy ki az, tulajdonképp nem is érdekelt, úgy gondoltam, hogy majd szól neki a tanár, hogy üljön vissza a helyére. A tanár csak beszélt és beszélt, majd eljutott addig a részig, amikor úgy éreztem, kiesek a padból.
- Hadd mutassam be nektek Edward Cullent, aki mostantól ide fog történelem órára járni – mutatta be az illetőt, mintha valami új diák lett volna. Mindig is furcsa volt ez a tanár.
Mindenki az én padom felé nézett, még a tanító is, én pedig végre ránéztem a mellettem ülőre.
Tényleg Edward volt, és nem képzelődtem. Teljes életnagyságban és tökéletes frizurával. Vészesen közel ült hozzám, és legszívesebben kirohantam volna a teremből. Elképzeltem magamban az egész jelenetet, mire Edward kuncogni kezdett.
- Mi a frászt keres ez itt? – kérdeztem gondolatban. Hozzám csak akkor ért el ez az információ, mikor már mindenki a tanárra figyelt, kivéve engem. Még mindig Edwardot bámultam, ő pedig valamit elém csúsztatott a padon. Nagy nehezen észhez térítettem magamat, és elvettem a papír fecnit, majd olvasni kezdtem: Tudod, szeretnék művelődni egy kicsit. – Hitetlenkedve néztem rá, majd visszadobtam elé.
– Máshol is lehet művelődni – gondoltam. Ekkor ismét egy cetli került elém. De én történelmet szeretnék tanulni. Többet szeretnék tudni Amerika történetéről – írta. Ez volt az utolsó, amit írt, mert utána már mind a ketten a tanárra figyeltünk. Nem zavart a jelenléte, csak a történelemre koncentráltam, bármilyen más tényezőt kizártam. Úgy véltem, hogy ezt ő is tudomásul vette.

Kicsöngettek, én pedig hamarabb álltam fel, mint Edward, és már majdnem kint voltam a teremből, mikor a tanár utánam szólt.
- Miss. Smith!
- Igen? – fordultam felé.
- Maga mellett ül Mr. Cullen? – kérdezte, mire csak bólintottam, közben éreztem magunkon az említett perzselő tekintetét. - Ezentúl minden egyes órán maga mellett fog ülni, segítsen neki – jelentette ki. Nem feleltem. Hátra néztem Edwardra, aki még mindig a padunk mellett állt. – Megértette? – Tanár hangja hallatán összerezzentem.
- Igen, megértettem.
- Most elmehet – mondta, majd elindultam kifelé. Erre nem tudom, hogy mi szükség volt, mintha nem tudnám, hogy mellettem fog ülni, de hogy segítsek Edwardnak… Szerintem meg van ő a segítségem nélkül is, hisz már annyiszor kijárta a középiskolát. Nem igaz, hogy a sors mennyire kiszúrt velem. Minél távolabb akarok kerülni Edwardtól, annál inkább közelebb sodorja. Inkább leteszem a történelmet, és felveszek egy másik tantárgyat, nem érdekel, hogy milyen nehéz lesz.
- Ezt nem ajánlom – hallottam meg Edward hangját a hátam mögül, mire összerezzentem, és megálltam.
- És miért nem? – kérdeztem, és ránéztem, miközben szikrákat szórt a szemem, képletesen szólva.
- Mert nem – azzal tovább állt. Mikor hátat fordított nekem, megengedtem magamnak egy grimaszt, hisz nem látta. Bementem az irodába, hogy egy másik tantárgyat vegyek fel, a történelem helyett, mert képtelen lettem volna kibírni mellette kétszer negyvenöt percet egy hét alatt. Ráadásul nem egy közös óránk volt.

Tíz percig győzködtem a pultos nőt, amíg végül keresett egy tantárgyat, amibe bekerülhetek, de sajnos az már tele volt. Megköszöntem a segítségét, majd tovább álltam. Az Isten sem akarja, hogy távol legyek tőle… Nem értettem. Nem lehet, hogy nincs egy szabad hely sem, mert annyian azért nem vagyunk a suliban, nem?

Bementem az ebédlőbe, majd helyet foglaltam, ismét Kate-ék asztalánál. Sokat töltöttem velük az időt, főleg, hogy nem is beszéltem Cullenékkel, még nagyon Bellával sem. Eldumáltuk az ebédszünetet, majd elmentem biológiára, bár legszívesebben, inkább késtem volna, vagy be sem mentem volna.
Még csak egy-két ember volt bent a teremben, ezért nyugodtan leültem a leghátsó padba, majd elővettem a felszerelésemet.
Lassan kezdtek beszállingózni a diákok a terembe, később pedig a tanár is. Belláék nem jöttek be, nem tudtam, hogy miért, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Az is lehet, hogy már nem kedvelnek, ezért még egy légtérben sem hajlandóak velem tartózkodni. Megértettem őket.
- Ma békát fogunk boncolni – kezdte a tanár, mire mindenki egy hangos Óval fejezte ki a nem tetszését.
- Ne már! – hallottam meg egy srác hangját mellőlem. Bevallom, nem volt kedvem hozzá.
- Nincs semmi óbégatás! – indult el a padok között a tanár, és letett egy-egy békát az asztalra mindenkinek. - Nos, mire vártok? Kezdjétek el boncolni a drágaságokat, ahogy a táblán is látható! – mondta mosolyogva, mire mindenki undorodva nézte az előtte heverő kétéltűt. Hogy lehet ezeket az undorító állatokat drágaságnak hívni? – kérdeztem magamtól. - Rendben, meg tudjuk csinálni!
Kis hezitálás után belevágtam, és felhasítottam a hasánál, ha lehet ilyet mondani. Tehát felnyitottam. Amint megpillantottam a belsejét, el fogott a hányinger, és szédülni kezdtem. Remek, mondhatom. Már egy ilyentől is rosszul vagyok. Talán ennem kellett volna valamit, mert így rossz, bár lehet, hogy akkor minden kijönne belőlem.
- Tanár úr! – jelentkeztem.
- Mondja, Smith! – Utáltam, ha így szólítottak, de bele kellett törődnöm.
- Rosszul érzem magam. Lemehetek a gyengélkedőbe? – kérdeztem.
- Igen. Kísérje le valaki – nézett az osztályra.
- Majd én lekísérem – hallottam meg Tom hangját, aki egész lelkes volt. Átkarolta a derekamat, úgy segített mennem, mert már szédültem, és alig bírtam talpon maradni, ahogy láttam a többiek asztalán a béka belsőségeit. Nagyon rosszul voltam.
- Megy egyedül is – szólaltam meg már kint az épületből, és beszívtam a friss oxigént a tüdőmbe.
- Nem úgy látom – mondta.
- Várj, hagy üljek le egy kicsit – szólaltam meg, és helyet foglaltam az egyik lépcsőfokon.
- Mi történt? – hallottam meg egy ismerős női hangot. Felnéztem, és Bella állt előttem, szemei aggódva figyeltek engem.
- Békát boncoltunk, és rosszul lett – magyarázta Tom, aki még mindig a derekamat fogta.
- Olyan sápadt vagy, mint egy halott – hallottam meg Edward hangját, mire tekintetemet ráemeltem. Most egyáltalán nem voltam vevő a vicceire, és a gúnyolódásaira sem. A fejemet a hideg betonnak nyomtam, mert kezdtem kicsit szédülni, de a hideg csillapította az émelygésemet.
- Gyere, állj fel, így sose fogunk odaérni a gyengélkedőhöz – mondta Tom, és segített felállnom. Igaza volt, és minél előbb el kellett mennem egy bizonyos személy közeléből.
- Te menj vissza az órára, majd én elviszem a gyengélkedőbe – szólt Edward Tomhoz, aki úgy tűnt, hogy nem hallgat rá.
- Menjünk – hátráltam a falhoz, de ekkor Edward az ölébe vett, én pedig megdöbbenve, és mérgesen néztem rá. – Tegyél le, Edward! – szóltam rá, mire rám emelte szigorú tekintetét.
- Nem hallottad? Azt mondta, hogy tedd le! – szólt rá Tom, és egy lépést tett felénk, mire Edward olyan csúnyán nézett rá, hogy egyből „visszarohant” a terembe. Köszönöm szépen, Tom! - kiáltottam gondolatban utána.
- Tegyél le, Edward! Tudok járni – mondtam mérgesen, de ekkor már kezdtem jobban lenni.
- Nem! – Csak ennyit mondott, és én meg nem szólaltam ezek után. Nem azért, mert féltem tőle, hanem nem akartam Bella jelenlétében veszekedést.
Az is csoda volt, hogy szóba állt velem Edward, hogy egyáltalán segített nekem. Meg sem érdemeltem, de talán jobb is volt így. Láttam, hogy Bella mellettünk jön, és valamit mondott, de nem értettem, mert megint rosszul lettem, és semmit sem érzékeltem a külvilágból. Nem kellett volna a boncolt békára gondolnom. Inkább becsuktam a szememet, hátha elmúlik a szédülésem.
Amikor beértünk a gyengélkedőbe - ezt onnan tudtam, hogy meleg volt a helyiségben - éreztem, hogy Edward lefektetett az ágyra, és csak akkor mertem kinyitni a szemem, mikor bejött a védőnő. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd léptek zaját, amik egyre közelebb érnek hozzám.
- Mi történt? – kérdezte. Bella nem volt bent, biztos kint maradt, nehogy észrevegyék, hogy lógnak az óráról.
- Békát boncoltunk biológia órán, és rosszul lett – mondta Edward a falnak dőlve, megtartva a távolságot köztünk, és úgy tett, mintha tényleg ő kísért volna le a teremből.
- Mindjárt itt lesz a doktornő, kedves – intézte szavait hozzám. - Maga addig nyugodtan visszamehet az osztályba – szólt Edwardnak a védőnő.
- Nekem Jennyvel kell maradnom – mondta határozottan, és rá, majd rám nézett.
- Rendben – felelte, majd kiment a szobából egyedül hagyva Vele. Egy részem azt akarta, hogy maradjon, de a másik azt, hogy menjen el.
- Nem kell velem lenned, menj el – szólaltam meg, de nem néztem rá.
- Maradok. A távolság meg van, és azt nem mondtad, hogy nem lehetek veled egy szobában – mondta komolyan. Ebben igaza volt, ilyet tényleg nem mondtam.
- Mérges vagy rám igaz? – kérdeztem, bár tudtam a választ. Miért ne lenne az? Megbántottam, ahogy a többieket is, és egy számára ostobaság miatt nem lehetünk barátok.
- Miért lennék? – kérdezte. – Ja, tényleg! Azért, mert a legjobb barátom távol akar lenni tőlem, és a barátaitól – mondta komoly hangon. Ezt most megkaptam, és igaza volt, bár nem ilyen volt Edward, én mégis kihoztam belőle. - Alice teljesen kivan – kezdte. - Bár nem mutatja a suliban, de otthon igen. Még vásárolni sincs kedve elmenni, és ez azért van, mert annyira megbántottad, azzal a kijelentéseddel, hogy még Őt sem akarod, hogy a közeledben legyen – mondta. – Annyira jó barátnők lettetek, erre véget vetsz a barátságnak… Miattam. - Felé fordítottam a tekintetem, és láttam, hogy aranybarna szemei engem fürkésznek.
- Sajnálom. Én nem tudtam, hogy… – De nem tudtam folytatni, mert bejött a doktornő, ám nemcsak, azért, hanem mert majdnem elkezdtem sírni. Igyekeztem visszafojtani, nehogy megkérdezze az orvos, miért sírok. Rossz érzés volt, hogy megbántottam azokat, akiket szeretek, de így legalább nem leszek púp a hátukon, és nem forgatom fel az életüket.

Az orvos megmérte a vérnyomásomat és megvizsgált, addig Edward kiment. Miután befejezte a doktornő, adott igazolást, és hazaküldött pihenni, bár már teljesen jól voltam. Reméltem, hogy Edward már rég elment, de nem így történt. Mikor kiértem csak Ő volt ott, Bellát nem láttam sehol. Mentem volna a táskámért, mikor utánam kapott, és maga felé fordított. Az érintése most is jég hideg volt, és arra számítottam, hogy majd mérgesen fog rám nézni, ehelyett szemei tele voltak törődéssel.
- Csak nem ezért mész? – kérdezte, majd előhúzta a táskámat a háta mögül. Mindig előnyben volt velem szemben, mert tudta, hogy mire gondolok.
- De igen. Megkaphatom? – kérdeztem, kinyúltam felé, de ő visszahúzta.
- Igen, egy feltétellel – mondta, mire kíváncsian néztem rá. Nem tudtam, hogy mi lehet az a feltétel. - Ha haza vihetlek – mondta mosolyogva, de tudtam, hogy még mindig dühös rám. Az igaz, hogy régen láttam már mosolyt az arcán. – Rendben – adtam meg magam gondolatban. - Elment a következő órájára – szólalt meg már a parkolóban. Értetlenül néztem rá. – Bella. Tudom, hogy ilyenkor mindig felteszel egy vele kapcsolatos kérdést, így megelőztelek. Mondtam neki, hogy hazaviszlek, így inkább órára ment.
- Értem – bólintottam. Eszemben sem volt kérdezni Belláról, mert annyira lefoglalt a jelenléte, hogy semmire sem tudtam gondolni.

Edward segített beszállni a kocsiba, majd elindultunk haza. Az igazat megvallva, hiányzott már a közelsége, és régen voltam ilyen közel hozzá. Foglalkoztatott a kérdés, hogy miért viselkedik így velem. Talán még mindig a barátjának tart, és ha így van, én meg sem érdemlem. Lehet, hogy mégis egy ostobaság miatt vesztünk össze, de én ezt nem tehetem meg Bellával. Egyszerűen nem, és olyan rosszul érzem magam amiatt a dolog miatt. Elárultam a barátnőmet.
- Miért? – kezdtem. - Miért segítettél? Egyáltalán, miért szólsz hozzám? – kérdeztem. – Nem érdemlem meg – mondtam az ablakon kibámulva, és éreztem magamon a tekintetét. Nem szólalt meg csak később, és akkor sem volt mérges, épp ellenkezőleg.
- Mert én nem utállak, és mert még mindig a barátom vagy, annak ellenére, hogy ezt műveled a többiekkel. – Egy kicsit elhallgatott, majd folytatta. - De nagyon mérges vagyok rád, amiért ezt teszed Alice –szel. Legalább Őt megkímélhetted volna, mert fáj az neki, hogy nem beszélhet a barátnőjével, sőt, még a közelébe sem mehet. Tudom, hogy én voltam a hibás, hogy megcsókoltalak, de ez nem old meg semmit sem – mondta. Előbbiekben igaza volt, de utóbbiban nem. Megoldott egy s mást, például nem jött rá, hogy szeretem, és egyedül csak Jasper tudta, mit érzek a testvére iránt, de reménykedtem, hogy nem szólt róla Neki.
- Bocsáss meg. Sajnálom, hogy ez történt Alice-szel, tőle is bocsánatot kérek… Én… nem tudtam… Én nem érek ennyit. Egy senki vagyok – mondtam, és lehajtottam a fejem. - Lehet, hogy inkább Bellától féltem, hogy mit fog szólni hozzá, és ezzel akartam megakadályozni, hogy elváljatok egymástól. Ha Én nem vagyok ott, akkor ez az egész meg sem történt volna. Bella is a barátnőm volt, és én nem mertem a szemébe nézni azok után. Sajnálom.

Észre sem vettem, hogy eleredtek a könnyeim, amíg Edward le nem törölte őket. Felnéztem rá, és nem azt a dühöt láttam a szemében, amit még a gyengélkedőn, helyette megértést, szeretetet, és megbocsátást láttam, mire még jobban elkezdtek folyni a könnyeim a szememből. Hallottam, hogy leállítja a motort, majd megéreztem magam körül Edward karjait. A hátamat simogatta, hogy nyugodjak meg, de még jobban sírtam, mint eddig. Nem is sírtam inkább bőgtem már. Még jobban a karjaiba bújtam, és ott zokogtam ki magam. Nem tudtam, hogy lehet ilyen hatással, de ez ebben a pillanatban nem is érdekelt. Az illata mindig is meg tudott nyugtatni, és ez most sem volt másképp.

Mikor befejeztem az egerek itatását, elhúzódtam tőle, és teljesen az ablakhoz préseltem magam. Ez neki is feltűnt, és szóvá is tette.
- Még mindig fent akarod tartani a távolságot? – kérdezte szomorú tekintettel.
- Még egy hétig, amíg mindenki megnyugszik – mondtam, és visszaültem a helyemre.
- Hát arra várhatsz, mert Alice addig lesz ilyen állapotban, amíg hozzá nem szólsz – mondta, majd beindította a motort. Úgy tűnt, hogy megbántódott, és legszívesebben magamhoz öleltem volna megint, mégse tettem. – Vagy Bellától tartasz? – kérdezte.
- Igen. Nem tudom, hogy fog hozzám viszonyulni. Gyűlölni fog, vagy megbocsát?
- Nem rád mérges, hanem rám. Nem gyűlöl Téged.
- Nem jön oda hozzám és…
- Mert meg lett tiltva, hogy odamenjen – szólt közbe Edward, mire ráemeltem a tekintetemet.
- De rá ez nem vonatkozik, csak rátok – mondtam, és elfordítottam a fejem az ablak irányába, és néztem a mellettünk elsuhanó fákat, házakat.
- Vagy inkább csak rám vonatkozik – szólalt meg alig hallhatóan. - Amikor nem voltam egy hétig suliban, akkor is tudtam, hogy mi történt – nézte mereven az utat, és hirtelen nem tudtam, mire gondol, de aztán megértettem.
- Igazán? – néztem rá.
- Igen. Mikor hazajöttek a többiek, akkor hallottam Emmett gondolatait, hogy beszélt veled, de te nem akartad, hogy tudjak róla.
- Ő jött oda hozzám Rosalie-val, később pedig Jasper.
- Jasper, azért hágta át a „szabályt”, mert zavarta, az az érzés, amit te kiváltasz belőle – mondta. – Nem értem – gondoltam. - Jazz is érzi, amit te. Ez nyomasztó számára, és próbál ellene tenni valamit. Érzi a fájdalmat, és hogy magadat emészted. Lépjél túl ezen. Én megbocsátok, de nem neked kell bocsánatot kérned tőlem, hanem nekem. Én követtem el hibát, nem pedig te. Bocsáss meg – kérte. Láttam az arcán, hogy nagyon megbánta a dolgot.
- A testvéreidtől is bocsánatot kell kérnem – mondtam lehajtott fejjel.
- Én mindent elmondtam nekik, amiért ilyen vagy velük. Ők nem haragszanak rád, inkább rám mérgesek. Tudod még Rosalie is megkedvelt egy kicsit, ami nagy szó nála. Tudod mit? Mi lenne, ha most kérnél tőlük bocsánatot. Elmegyünk hozzánk, és ott mindenkitől bocsánatot kérhetnél, amiért ezt tetted Alice-szel.
- Hogy mi? Nem Edward! Nekem kell egy hét még ezt teljesen, átgondolom, de mondd meg Alice-nek, hogy ma felhívom. Beszélni szeretnék vele – csak bólintott majd leparkolt a ház előtt. – Köszönöm, hogy haza hoztál, és tényleg…
- Ha megint bocsánatot kérsz, tényleg megharagszom – mosolygott. Bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból.
Néztem az ajtóból, ahogy elhajt, és egy kis mosoly költözött az arcomra annak gondolatára, hogy Edward közelében lehettem egy kicsit.

Igen, a kérdés a következő. Akkor miért nem hagyok fel ezzel a távolság dologgal? Mert talán addigra kifejlesztek valami Edward-vonzerejének-visszaverése képességet, vagy álarcot. Komolyan, ilyet nem szabadna éreznem Edward iránt, mert ő… ő a legjobb barátom, és az egyik barátnőm pasija. Jézusom! Oké, csak nyugodjunk meg! Mély levegő, majd kifúj! Azt tudja, hogy tetszik nekem, hisz közöltem is vele a barátságunk legelején, de arról nem tud, hogy szerelmes lettem belé. Igen, bevallom magamnak, de nem merem neki elmondani, és az a rossz az egészben, hogy még csak most jöttem rá, hogy már a legelső találkozásunk óta szeretem.

Áh! Miért csinálják ezt velem? Odafent valaki nagyon pikkel rám, érzem. Rendben, beismerem, hogy nem vagyok egy szent, de akkor is… Azt mondják a szerelem egy csodálatos érzés. Igen, az, ha viszonozzák, de az esetemben nem így volt. Ő csak ki akart velem békülni, mert nem szerette volna elveszíteni a legjobb barátját. Rendben, elismerem, igaza van, de a közelében nem tudok meglenni. Nem megy. Félek, hogy elkalandoznak a gondolataim, amikből egyből rájön az érzéseimre, ezt pedig nem hagyhattam.

A szobámban voltam ekkor, és épp elővettem a tankönyveimet, mikor eszembe jutott, hogy még talán nem késő. De az is felmerült bennem, hogy most nem is akar velem beszélni, ezért inkább nekiláttam a házi feladat elkészítéséhez, ami nem is vett kevés időt igénybe. Annyi minden volt a fejemben, hogy azt a pár feladatot is hosszú percekbe telt, amíg elvégeztem.
Amikor nagy nehezen befejeztem a leckét, lementem a földszintre, hogy igyak valamit, és miközben visszafele tartottam, megálltam a telefon mellett. Nem menekülhettem, nem bujkálhattam a dolgok elől. Szembe kellett néznem velük, ahogy Alice haragjával is, mert biztosra vettem, hogy mérges rám.

Ha azt mondom, hogy féltem, szerintem mindenki megértette volna. Elveszíteni a legjobb barátnődet, nagyon rossz érzés. Én most belekóstoltam, és nem akartam ezt, ezért a telefonért nyúltam. Néztem a gombokat, és tudtam Cullenék számát, hisz ezt is Alice adta meg, és megjegyeztem. Azt mondta: „Bármikor, bármilyen időpontban hívhatsz minket. Látom, szóval úgyis én veszem fel, ha otthon vagyok.” Egy kérdés megint felötlött bennem. Vajon felveszi? Hisz tudja, hogy én akarom hívni… Meg kellett tennem, és ezért nem fogja leharapni a fejem. Legalábbis szó szerint nem. Beütöttem a telefonszámot, és vártam, hogy kicsöngjön… egyszer… kétszer… háromszor, majd felvették, és egy ismerős, dallamos hang szólt bele.
- Szia, Jenny! – Alice hangja szomorú, de egyben mérges is volt.
- Szia! – köszöntem neki. Féltem, pedig nem is kellett, hisz tudtam, hogy sosem bántana senkit. Ő nem olyan.
- Mit akarsz? – kérdezte még mindig ugyanolyan hangon, és tudtam, hogy nehezére esett így beszélni. Ő mindenkivel kedves volt, de most én bántottam meg őt, és a harag, ami benne volt – mert volt, még ha egy kicsi is – felém irányult.
- Alice, én… bocsánatot szeretnék kérni Tőled. – Behunytam a szemem, és magam elé képzeltem őt, mintha velem szemben állna. - Annyira sajnálom, hogy megbántottalak; nem akartam, és nem feléd irányult... – Itt szünetet tartottam. – Én nem haragszom rátok, egyikőtökre sem, csakis magamra. Kérlek, bocsáss meg nekem, ne haragudj rám! – Már majdnem sírtam, de visszatartottam. – Szeretnék veled találkozni, hogy ezt személyesen is megbeszéljük – kértem meg, és teljesen megértettem volna, ha nemet mond. A telefon túlsó felén csönd volt egy darabig, nyilván elgondolkozott ezen a találkozón, majd Alice ismét megszólalt.
- Azt hittem, nem akarod, hogy a közeledben legyen bármelyikünk is – mondta gúnyos hangon, ami szerintem megint nagy erőfeszítésébe került.
- Igen, tudom, de tévedtem. Rájöttem, hogy ostobaság, amit teszek, mikor csak Edwardtól, akarok távol lenni, és nem tőletek; ti, akik fontosak vagytok nekem. Annyira sajnálom, Alice, bocsáss meg nekem. – Ismét néma csend volt a túloldalon, én pedig nem tehettem mást, vártam. Vártam, hogy a barátnőm – ha még egyáltalán annak mondhatom – szeretne-e találkozni velem. Bár megértettem volna, ha nem mond semmit, csak lecsapja a telefonkagylót.
- Rendben, egy óra múlva a Pláza előtt. – Azzal letette a telefont, én pedig, mint akit ágyúból lőttek volna ki, úgy rohantam fel az emeletre felöltözni egy rendes ruhába, hisz egy pólóban és mackónadrágban nem mehettem el. Közben hívtam egy taxit, ami tíz perc múlva már a ház előtt volt, majd elindultam a találkozó helyre, miközben azon kattogott az agyam, hogy Alice hogyan fog viszonyulni hozzám, amikor meglát. Vajon tényleg annyira megharagudott rám, hogy ezek után már nem is akar majd a barátnőm lenni? Amennyire elszúrtam a dolgokat, bármi megtörténhet.

A részről! :) (Nem rossz hír)

2011-01-04T01:16:00.005+01:00

Sziasztok!

Gondoltam szólok, hogy hamarosan felteszem a 16. fejezetet.:)
És mással is jöttem. Elkészült az oldal, ahol kérdéseket tehettek fel a A lehetetlen is lehetséges 1. és 2. részével kapcsolatban, vagy bármilyen más jellegű kérdéssel. Pl.: Link csere, blog reklámozás, stb.

Az oldalon további részletek vannak.:) Nézzetek be, ha van kedvetek, és ha van kérdésetek bármely fejezettel, vagy résszel kapcsolatban, ott feltehetitek, hisz ott fogok válaszolni rá.:) Már ha lesznek. Megtaláljátok a régebbi részeket, és azokról is tehettek fel kérdéseket.:)

Oldalt is megtaláljátok a bennerét az oldalnak, de kiteszem a linket is.:)

http://answers-gicus.blogspot.com/

Boldog Karácsonyt! + MEGLEPETÉS

2010-12-25T15:11:00.005+01:00

Sziasztok!

Szörnyű bűntudatom van, amiért nem hozom nektek a részt, de még nem készült el, ám ígérem, hogy igyekszem vele.:)
Ezért hoztam Nektek részletet belőle.:) Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket, ha már nem hoztam el nektek.:) És, lehet, hogy valakinek ez jó hír.:)
Felteszek egy kis részletet a következő fejezetből.:)
Ezt hozom Nektek karácsonyi ajándékként. Ezzel köszönöm meg azoknak, akik írtak, még ha csak egyszer is:) Higgyétek el, ezek a kommentek többet jelentek nekem, mint hinnétek:)
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)

16. fejezet(részlet)

Amikor beértünk a gyengélkedőbe - ezt onnan tudtam, hogy meleg volt a helyiségben - éreztem, hogy Edward lefektetett az ágyra, és csak akkor mertem kinyitni a szemem, mikor bejött a védőnő. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd léptek zaját, amik egyre közelebb érnek hozzám.
- Mi történt? – kérdezte. Bella nem volt bent, biztos kint maradt, nehogy észrevegyék, hogy lógnak az óráról.
- Békát boncoltunk biológia órán, és rosszul lett – mondta Edward a falnak dőlve, megtartva a távolságot köztünk, és úgy tett, mintha tényleg ő kísért volna le a teremből.
- Mindjárt itt lesz doktornő, kedves – intézte szavait hozzám. - Maga addig nyugodtan visszamehet az osztályba – szólt Edwardnak a védőnő.
- Nekem Jennyvel kell maradnom – mondta határozottan, és rá, majd rám nézett.
- Rendben – felelte, majd kiment a szobából egyedül hagyva Vele. Egy részem azt akarta, hogy maradjon, de a másik azt, hogy menjen el.
- Nem kell velem lenned, menj el – szólaltam meg, de nem néztem rá.
- Maradok. A távolság meg van, és azt nem mondtad, hogy nem lehetek veled egy szobában – mondta komolyan. Ebben igaza volt, ilyet tényleg nem mondtam.
- Mérges vagy rám igaz? – kérdeztem, bár tudtam a választ. Miért ne lenne az? Megbántottam, ahogy a többieket is, és egy számára ostobaság miatt nem lehetünk barátok.
- Miért lennék? – kérdezte. – Ja, tényleg! Azért, mert a legjobb barátom távol akar lenni tőlem, és a barátaitól – mondta komoly hangon. Ezt most megkaptam, és igaza volt, bár nem ilyen volt Edward, én mégis kihoztam belőle. - Alice teljesen kivan – kezdte. - Bár nem mutatja a suliban, de otthon igen. Még vásárolni sincs kedve elmenni, és ez azért van, mert annyira megbántottad, azzal a kijelentéseddel, hogy még Őt sem akarod, hogy a közeledben legyen – mondta. – Annyira jó barátnők lettek, erre véget vetsz a barátságnak… Miattam. - Felé fordítottam a tekintetem, és láttam, hogy aranybarna szemei engem fürkésznek.
- Sajnálom. Én nem tudtam, hogy… – De nem tudtam folytatni, mert bejött a doktornő, ám nemcsak, azért, hanem mert majdnem elkezdtem sírni. Igyekeztem visszafojtani, nehogy megkérdezze az orvos, miért sírok. Rossz érzés volt, hogy megbántottam azokat, akiket szeretek, de így legalább nem leszek púp a hátukon, és nem forgatom fel az életüket.

Az orvos megmérte a vérnyomásomat és megvizsgált, addig Edward kiment. Miután befejezte a doktornő, adott igazolást, és hazaküldött pihenni, bár már teljesen jól voltam. Reméltem, hogy Edward már rég elment, de nem így történt. Mikor kiértem csak Ő volt ott, Bellát nem láttam sehol. Mentem volna a táskámért, mikor utánam kapott, és maga felé fordított. Az érintése most is jég hideg volt, és arra számítottam, hogy majd mérgesen fog rám nézni, ehelyett szemei tele voltak törődéssel.
- Csak nem ezért mész? – kérdezte, majd előhúzta a táskámat a háta mögül. Mindig előnyben volt velem szemben, mert tudta, hogy mire gondolok.
- De igen. Megkaphatom? – kérdeztem, kinyúltam felé, de ő visszahúzta.
- Igen, egy feltétellel – mondta, mire kíváncsian néztem rá. Nem tudtam, hogy mi lehet az a feltétel.

Remélem, tetszett.:) Még egyszer NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!:)

15. fejezet - Távolság

2010-12-23T22:11:00.004+01:00

Sziasztok! Sajnálom, hogy eddig nem tettem fel a részt, de sajnos még nem jött a javítás. Most se, de most már felteszem, és ha majd megérkezik, akkor majd átírom.:) Nézzétek el nekem a hibákat.:)
Köszönöm az előző részhez a kommentárokat Nillának és Brigicinek, és még annak, aki írt a Chatbe.:)
Remélem, ez a rész is tetszeni fog Nektek, és megírjátok a véleményeteket:) Bár nem épp karácsonyhoz való... :$
Boldog Karácsonyt Mindenkinek, és persze Boldog Új évet, mert lehet, hogy nem lesz már rész ebben az évben, de majd meglátom.:)
Puszi:)

ELKÁBULTAM. NEM TUDTAM BIZTOSRA MONDANI, hogy ez most tényleg megtörtént, vagy csak álmodom. Döbbenten álltam előtte, és hagytam, hogy birtokolja ajkaimat, de én nem viszonoztam édes csókját. Akartam, de még mennyire, hogy akartam, mégse tettem, mert meglepett. Legalábbis ez volt az egyik ok, a másik pedig az, hogy Bellával járt. Nem tehettem meg ezt vele, akármennyire is akartam.

Éreztem, hogy a szívem még gyorsabban ver, és kezdtem nem uralni önmagam. Felemeltem a kezemet, és már majdnem beletúrtam a hajába, de helyette eltoltam magamtól. Akarom mondani, csak próbáltam, mert nem hagyta. Magához vont, szorosan a karjaiba, hogy ne tudjak elhúzódni. A testemet tényleg nem tudtam kontrolálni, lassan kezdett elnyílni a szám, hogy befogadja nyelvét, de én nem adtam fel; egy hirtelen mozdulattal kicsúsztam az öleléséből, és eltoltam magamtól, miközben rászóltam.
- Ne, Edward! – Szaporán vettem a levegőt, és próbáltam felfogni az imént történteket. Ő csak értetlenül meredt rám, és én őrá. – Ezt most miért csináltad? Te teljesen megőrültél? – kérdeztem, majdnem hogy hisztérikus hangon, de nem válaszolt. – Mindegy – mondtam, majd elindultam egyenesen lefelé, az alattunk lévő emeletre.

Össze voltam zavarodva, nem értettem, miért csókolt meg. Nem jött utánam, különben már utolért volna. Az volt a szerencsém, hogy emlékeztem, melyik Alice szobája, így befutottam oda, és bezártam magam mögött az ajtót, majd nekidőltem. Még mindig az előbbi jelenet volt a fejemben, és éreztem a számon Edward hideg ajkainak nyomát. Mintha még mindig csókolt volna. Ha nem járt volna Bellával, biztos nem akadtam volna ki, de ez nem így volt.

Nagyot sóhajtottam, és csak meredtem magam elé. Azt nem tagadhattam, hogy nem esett jól, mert csodálatos volt, viszont nem tudtam, miért csinálta. Talán Bella nem csókolja meg őt elégszer? Nem tudtam. Már semmit sem értettem, viszont nem hagyhattam, hogy megtudja Edward, mit…
- Jenny, nyisd ki, kérlek! – hallottam Edward hangját az ajtó túloldalán.
- Hagyjál békén, Edward! Hagyj gondolkozni, és a legfontosabb, hagyj egyedül a gondolataimmal – szóltam ki neki.

Lecsúsztam az ajtó elé, és térdeimet magam alá húztam. Végig kellett gondolnom ezt a pár másodpercet.
Ez az egész olyan váratlanul ért. El kell mondanom Bellának, hamarabb, mint Edward, mert tudom, annak ellenére, hogy azt mondtam neki, ne olvasson a gondolataimban, hallja, mit gondolok. Ezt meg kell tudnia Bellának, én… én nem tudnék, ezek után a szemébe nézni, főleg Edwardéba nem. Bár nem csókoltam vissza, tudom, hogy hiba volt. Egyáltalán, miért én bánkódok, mikor nem én voltam a hibás? Vagy tartsam titokban ezt az egészet? Alice és Jasper is rájöhet, vagy már barátnőm tudja? Istenem, most mit tegyek? Jobb az igazság.

Felálltam, és az ablakhoz mentem, majd hallottam, hogy Edward bejön a szobába, s közvetlenül mögöttem állt meg. Nem fordultam felé, mert egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni. Lehet, hogy kiolvasná a szememből az érzéseket, amiket iránta táplálok, így inkább csak bámultam ki az ablakon. Sütött a nap, de egy felhő pont eltakarta. Volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan esni fog az eső.
- Sajnálom – csak ennyit mondott, de még mindig csak kifele tekintettem az erdőre.
- Tudom, de ez nem magyarázza meg azt, amit tettél. Egyáltalán, miért csináltad? – kérdeztem, és éreztem magamon perzselő tekintetét.
- Nem tudom.
- Remek. Ha ennyire hiányod van csók terén, menj Bella után, és hozd haza. Ne rajtam töltsd ki a vágyaidat! – mondtam, olyan nyugodt hangon, ahogy csak tudtam, de belül mérges voltam. Legszívesebben ráförmedtem volna, hogy elrejtsem az érzéseimet. Nem kellett megtudnia, mit érzek iránta. Igazából, nem rá volt mérges, hanem magamra, hogy majdnem elgyengültem. Ha megadom magamat, akkor vége.
- Én… sajnálom… tényleg… Nem tudom, hogy mi ütött belém, bocsáss meg – kérte én pedig felé fordultam. Lehajtott fejjel állt mögöttem, és arcán ismeretlen érzés suhant át.
- Jobb, ha most hazamegyek – mondtam, mire felkapta a fejét, és szomorúan nézett rám. – De egyedül – tettem hozzá. Valahogy nem tudtam volna vele egy légtérben maradni.
- Egyedül nem mehetsz, nem tudod az utat innen – mondta. Be kellett látnom, hogy igaza volt, mert biztos, hogy eltévedtem volna, de ezzel sem győzött meg arról, hogy jobb vele mennem.
- Akkor, majd megvárom Alice-t, és megkérem, hogy vigyen haza.
- Majd én hazaviszlek – mondta határozottan, és reménykedve nézett rám. Nem hagyhattam magam. Nem engedhettem, hogy elcsábítson aranybarna szemeivel.
- Nem, Edward. Sajnálom, de most nem. Még azt sem tudom, hogy mondjam el Bellának – estem gondolkodóba, és csak később esett le, hogy hangosan is kimondtam a gondolatomat.
Mondjuk felesleges lett volna magamban beszélni, mert úgyis belelát a fejembe.
- Nem kell elmondani neki – mondta, én pedig hitetlenkedve néztem rá. Még hogy ne mondjuk el neki.
- De, el kell! Mi lesz, ha én nem tudom majd olyan tökéletesen álcázni magam, mint Te? Láttam már ilyet filmben, nem jó, és én fogom elmondani, nem fogok neki hazudni. Ha tényleg szeret, meg fogja érteni, és nem fogja érdekelni. Ha nem így lenne, akkor majd ráfogod az éhségedre – adtam egy ötletet. Nem akartam neki rosszat, és az ötletemtől megvilágosodtam. Csak erről lehetett szó, azért csókolt meg, de… de már evett…
- Rendben, ahogy akarod – mondta belegyezően. Túl könnyen beleegyezett, de ezzel most nem törődtem.
- Most, gondolom, szeretnél egyedül lenni – mondta, mire csak bólintottam. – Rendben – megfordult, majd kiment a szobából, én pedig magam maradtam a helyiségben.

Körülbelül egy órán át ültem Alice szobájában, mikor eldöntöttem, mit akarok. Sokat gondolkoztam a dolgokon, és végül dűlőre jutottam. Csak ez volt az egyetlen megoldás. Sosem kellett volna összebarátkoznunk; egyszerűen csak távolból néztem volna őt, de ez nem így alakult. Barátok lettünk, és mi lett belőle. Lehet, hogy tönkretettem egy kapcsolatot azzal, hogy idejöttem.
Felálltam az ágyról – ahol eddig ültem -, és kimentem a szobából. Lassan lépkedtem a lépcsőn, majd felértem Edward szobájához. Megálltam az ajtó előtt, majd kis hezitálás után bekopogtam.
- Szabad! – hallottam meg Edward hangját. Lenyomtam a kilincset, majd beléptem a helyiségbe. Edward az ablaknál állt, és kifele bámult pont úgy, ahogy én egy órával ezelőtt Alice szobájában. Nem fordult meg, így nekem is könnyebb volt elmondanom azt, amiért feljöttem hozzá.
- Szia! – köszöntem, bár tudtam, hogy tudja, én vagyok az, hisz remek hallása van.
- Szia! – szólt csendesen még mindig a hátát mutatva nekem.
- Edward – kezdtem – én döntöttem. Tudom, hogy tudod, de szeretném kimondani, nem csak gondolatban. – Nem reagált, de folytattam, hisz biztosra vettem, hogy ugyanúgy figyel rám. – Az lesz a legjobb, ha többet nem találkozunk. Úgy értem, hogy nem megyünk egymás közelébe, így semmi sem történne. - Nem tudná meg senki, hogy mi történt.
- Félsz, hogy bántanálak? – kérdezte. Nem értettem, honnan vette ezt, de nem foglalkoztam vele, így is nehéz volt nekem, főleg a csók után…
- Nem félek. Ha esetleg a véremet akarnád, vagy valami, mert még mindig nem kaptam választ arra, hogy miért csókoltál meg. – Hadartam egy szuszra, mert kezdtem zavarba jönni. Úgy éreztem, hogy ostobaságokat beszélek. - Bár lehet, hogy csak puszta véletlen volt, mert hiányzik neked Bella. – Tényleg sok időt töltött mostanság La Push-on, és Jessicáékkal, Edward bizonyára hiányolja, de nem szól róla Neki. - Mert tudom, hogy nincs finom illata a véremnek, de nem számít. – Sóhajtottam, majd folytattam. - Mint már az előbb említettem, ne menjünk egymás közelébe. Tisztes távolság. Én nem tartok attól, hogy bántanál, mert tudom, hogy nem, de… – nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbeszólt.
- De mi? – kérdezte.
- De ez sokkal jobb lenne, nemcsak nekem, hanem neked is – mondtam.
- Ezt meg, hogy érted? – kérdezte, de már felém fordulva, és őszinte meglepettséggel nézett rám.
- Eggyel kevesebb gond, nem kell mással is foglalkoznod. Meg vagyok egyedül is. Lehet, hogy Bella azért van sokszor távol, mert nem vagy vele többet. Tegnap éjjel is velem voltál.
- Mert próbállak megismerni. Hallom a gondolataidat, mégse tudlak kiismerni. – Itt szünetet tartott, és az arcára egy pillanatra kiültek az érzései, de időm se volt megnézni. - Te azt hiszed, hogy gond vagy a számomra? – Bólintottam. – Ez nem igaz, egyáltalán nem vagy az – mondta, majd közelebb lépett. Nem mondhattam meg neki az igazat, hogy azért nem lehetek a közelébe, mert megnehezíti a dolgom. Akkor mindenre rájönne, azt pedig nem akarom, így igyekeztem másra gondolni.
- Ezért nem téged hibáztatlak, mert nem te vagy a hibás, hanem én. – Kérdőn nézett rám. Látszólag nem értette, mire mondom. - Mindegy. A lényeg az, hogy nem akarok veled beszélni, nem akarok találkozni sem, és… – Megint nem hagyta, hogy befejezzem.
- Azt nem tudod elkerülni, hogy ne találkozzunk. A suliban úgyis összefutunk, sőt matek órán mellettem ülsz – mondta.
- Bocsáss meg, de akkor nem fogok tudomást venni rólad. Hidd el, hogy ez nekem fáj a legjobban. Az, hogy ezt kell mondanom, és hogy ezt kell tennem. Ez most úgy hangzott, mintha szakítanék veled. Ez kész röhej – nevettem fel keserűen.
- Akkor ne tedd. Erre nincs semmi szükség – mondta, és még egy lépést tett felém, így már előttem állt.
- De van, vagyis lesz, mert Bella rám fog haragudni, nem pedig rád. Mert tudja, hogy ilyet te nem tennél, soha. Azt fogja hinni, hogy elcsábítottalak. Többet szóba se fog állni velem. El tudod te képzelni, hogy fogom érezni magamat? – Néztem rá.
- Akkor majd én beszélek vele – mondta Edward szomorú arccal, miközben megfogta a karomat. – Nagyon megkedveltelek, olyan jó barátok lettünk.
- Igen, valóban, de nem kell beszélni Bellával, majd megteszem én. Tényleg nagyon sajnálom, és megértem, hogy gyűlölni fogsz. Meg fogom érteni, de eldöntöttem, és nem tudsz meggyőzni sehogy sem az ellenkezőjéről. – Csak néztük egymást, én pedig úgy éreztem, menten sírva fakadok.
- Hahó! Van itthon valaki? Edward, Jenny! – hallottam Alice hangját lentről, mire elhúzódtam Edwardtól.
- Sajnálom – mondtam, majd kimentem a szobájából, le a földszintre a barátnőmhöz.

Mosolyogva mentem le a többiekhez, mintha misem történt volna. Nem kellett nekik tudniuk arról, mi történt köztünk. Szerencsénk volt azzal, hogy nem abban a pillanatban érkeztek meg, máskülönben magyarázkodhattunk volna.
- Szia, Jenny! – jött oda hozzám Alice, és hosszan átölelt. – Majd én hazaviszlek, és mindent elmondasz, oké? – súgta a fülembe úgy, hogy csak én hallhassam. Bólintottam, és ránéztem. – egyébként, hadd mutassam be Carlisle-t és Esmét, a szüleinket – mutatott két személyre, akik az ajtónál álltak.
- Nagyon örvendek – fogtam kezet a nővel. Hosszú, vállig érő barna haja szépen keretezte szív alakú arcát, és aranybarna szeme tele volt melegséggel.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek, Jenny – mosolygott Esme, majd két puszit adott az arcomra. Közvetlen volt, akárcsak Alice. Mintha örökölte volna, pedig csak örökbefogadott gyerek volt.
- Szintúgy – állt elém a férfi mosolyogva. Rövid, szőke haja volt, és ugyanolyan színű szeme, mint Alice-nek vagy a többieknek. Őt már ismertem, hisz az orvosom volt, mikor tüdőgyulladást kaptam. Mintha csak olvasott volna a fejemben. – Igaz, mi már találkoztunk – mosolygott. Nagyon szimpatikus volt számomra.
- Edwardot hol hagytad? – kérdezte Emmett, és előrébb lépett. Hirtelen nem tudtam mit mondani? Mondjam azt neki, hogy összevesztünk, és megkértem, hogy ne jöjjön a közelembe? Nem, ezt nem kellett tudnia.
- Itt vagyok – hallottam meg a hangját a hátam mögül, mire összerezzentem Éreztem a hűs levegőt, ahogy elment mellettem, majd megállt Jasper mellett, és egyenesen a szemembe nézett. Elfordítottam a tekintetemet, mert nem bírtam belenézni a – most más – sötétebb aranybarna szemekbe, amikben ott rejtőzött a szomorúság. Hirtelen olyan csönd lett. Éreztem magunkon a tekinteteket, de nem szóltak semmit.
Betartotta a távolságot, amiről még fent beszéltünk a szobájában, így reméltem, hogy ezek után is így lesz.
- Akkor indulunk? – kérdezte Alice ezzel megtörte a csendet.
- Persze – bólintottam, majd mind a ketten elindultunk az ajtó felé, de még visszafordultam elköszönni, mert illetlenség lett volna, ha nem teszem meg, akárhogy is éreztem az egyik személy iránt. - Sziasztok, és örültem a találkozásnak.

Alice most nem hajtott gyorsan, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni. Normális tempóban haladtunk. Volt egy olyan érzésem, hogy már mindent tud. Először is jól ismeri már a bátyját, a második, érezhető volt a feszültség közöttünk, amikor leért a földszintre, és egymásra néztünk.
- Láttam a csókot – szólalt meg Alice, mire fejemet az ülés háttámlájának döntöttem.
- Szörnyű volt – mondtam.
- Ennyire rosszul csókol Edward? – kérdezte nevetve.
- Nem, nem. Nagyon is jól, sőt – néztem ki az ablakon.
- Akkor mi a baj? Nekem elmondhatod – szólt kedvesen. Igaza volt, ő a barátnőm, bármit elmondhatok neki, csak ott van Edward képessége…
- Gondolom, tudod, hogy döntöttem – feleltem végül.
- Igen, de ez nem megoldás. – Valami hasonlót mondott ő is. - Én nem tudok távol maradni tőled. Kivel fogok ezek után elmenni vásárolni? – kérdezte aggódva.
- Ne aggódj, csak Edwarddal lesz így. Attól függetlenül elmegyek bárhova, ahova te akarod – nyugtattam meg, és ránéztem.
- De pontosan elmagyaráznád, miért? – tudakolta felém fordulva.
- Azért, mert… Szeretem Őt, és megnehezíti a dolgom. Alice, majdnem visszacsókoltam, egy kis híja volt, hogy eláruljam Bellát. Edward közelében nem tudok rendesen, tisztán gondolkodni. Én annyira sajnálom, nem akarok fájdalmat okozni neki, mert láttam a szemében a szomorúságot. Nem akarom, hogy bánkódjon. Azt mondta, hogy megkedvelt – ekkor eleredtek a könnyeim. Alice lehúzódott, és leállította a motort, majd megölelt. Próbált vigasztalni, de nem nagyon ment neki. – Azt mondta, hogy erre nincs szükség, pedig van. Nem… – Már úgy záporoztak a könnyeim, hogy nem tudtam folytatni, de Alice tudta, hogy mire gondolok.
- Jól van, semmi baj. Nyugodj meg! Bella nem fog rád haragudni.
- Nem?
- Nem. Meg fogja érteni. Edward el fogja mondani, és senkit sem fog hibáztatni. Meg fogja érteni Edwardot is, hogy hiányzott neki, és azért tette, amit tett – mondta. Tehát ő fogja elmondani neki; sosem hallgat rám.
- Értem, de azért beszélek vele, bocsánatot kell kérnem tőle. Nem akarom, hogy azt higgye, ilyen gerinctelen vagyok – mondtam, de már nem sírtam.
- Vigyázz, mert mérges lesz. – Hirtelen rá emeltem a tekintetemet. – Nyugi nem rád, hanem Edwardra, de majd minden rendeződik – nyugtatott meg, majd beindította a motort, és tovább mentünk hazafelé.

Este csak forgolódtam az ágyban, mert nagyon féltem a másnaptól.
Vajon mit fog szólni Bella? Hogyan fog reagálni? Mi lesz matek órán? Mit fog hozni a holnap?
Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem éjjel, és egyikre sem tudtam igazán a választ.

* *

Másnap reggel fáradtan keltem, mert egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel. Ha aludtam is, akkor is csak egy óra hosszát, vagy kevesebbet. Igazából nem tudtam volna megmondani.
Kikeltem az ágyból, majd lementem reggelizni, utána pedig elvégeztem a szokásos teendőimet. Nagy nehezen, de elindultam az iskolába, és már előre féltem a matek meg a tesi órától, de hála az égnek, csak két óra.
Mikor megérkeztem, rögtön keresni kezdtem Bellát a parkolóban. Nem volt nehéz észrevenni, ugyanis a furgonja mellett állt, és megint tanult. Körbenéztem a parkolóban, és láttam, hogy a Volvo nincs sehol; tehát még nem érkezett meg. Nagy levegőt vettem, és elindultam felé.
- Szia! – köszöntem, mire tekintetét rám emelte.
- Szia, Jenny! – Nem tűnt mérgesnek, de volt egy olyan érzésem, hogy az. Nem tudtam, hogy kezdjek bele, de végül eldöntöttem. Bele a közepébe, nem kell itt kerülgetni a témát.
- Gondolom, már tudod, hogy mi történt – mondtam.
- Igen, Edward elmondta, és azt is, hogy elhúzódtál. Alice pedig szólt, hogy majd bocsánatot akarsz kérni, de erre nincs semmi szükség. Edwardot nehéz elcsábítani a lányoknak; az volt a csoda, hogy engem észrevett, mert én kis szürke egér voltam… vagyok.
- Nem vagy az. Szerintem te más vagy, és a másság teszi különlegessé az embert – mosolyogtam.
- Igen – bólintott. – Szóval, Edward elmondta, hogy éhes volt, bár hozzátette, hogy nagyon hiányoztam neki. Az igaz, hogy sokat voltam manapság Jessicáékkal, de ha zavarta, miért nem mondott semmit? – kérdezte.
- Ő ilyen, azt hiszem – ejtettem meg egy halovány mosolyt, mire bólintott. – Inkább magában tartja. – Ekkor meghallottuk a csengőszót, és befelé vettük az irányt, én pedig előre féltem a matematika órától…

Amint beléptem a terembe, rögtön megpillantottam Edwardot. Az ablaknál ült, és kifele bámult rezzenéstelen arccal. tudta, hogy ott vagyok, de nem figyelt rám. Majdnem elindultam az asztal felé, amikor valaki megszólított.
- Szia, Jenny! – köszönt vidáman Kate. Legalább ő boldog volt.
- Szia, mi újság? – kérdeztem, bár gondolatban egészen máshol jártam. Kate elkezdett mesélni valamit, de nem nagyon figyeltem rá. Lopva Edwardra néztem; ő engem figyelt, úgyhogy visszakaptam a tekintetemet Kate-re.
- Aha, az jó – mondtam az utolsó mondatára, mintha figyeltem volna, holott Edward is tisztában volt vele, hogy ez nem igaz. Elindultam a pad felé, majd leültem Edward mellé, de nem néztem rá. Bejött a tanár, és elkezdődött az óra, ami nagyon lassan telt számomra.

Ahogy ígértem neki, nem vettem róla tudomást, de éreztem magamon a tekintetét egész idő alatt. Idegesítő volt. Biztos ezzel akarta magára vonni a figyelmem, és bizonyos szinten, sikerült is neki. Nem tudtam, hogy milyen anyagot vettünk. A kezem magától mozgott, és jegyzetelt, de nem értettem meg semmit.

Már csak azt vettem észre, hogy kicsengettek. Edward most nem szedte olyan gyorsan a cuccát, mint szokta, helyette rendes emberi tempóban tette. Már kiértem a teremből, mikor egy fiú hang megszólított. Úgy tűnt, hogy ma mindenki velem akart beszélni, pedig lettem volna inkább egyedül.
- Jenny!
- Szia, Tom! – köszöntem. – Mit szeretnél? – kérdeztem, mert minél messzebb szerettem volna kerülni Edwardtól.
- Hát csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nincs-e kedved… hogy lenne- e kedved… hogy… – Egyszerűen nem tudta kinyögni. Csak ismételte magát, én pedig magamban mosolyogtam. Zavarban volt, csupán nem tudtam, miért.
- Mihez lenne kedvem? – kérdeztem mosolyogva. Segítettem neki kicsit.
- Hogy lenne- e kedved velem járni? Tudod, régóta tetszel nekem, és hát… Nos, mit szólsz hozzá? – kérdezte nagy nehezen. Furcsán néztem rá. Elég sajátos módon kérte, hogy legyek a barátnője. – Én küldtem neked a leveleket – ismerte be, én pedig döbbenten néztem rá. Ő volt a titkos hódolóm? Miért nem vettem ezt észre? Egészvégig az orrom előtt volt a válasz a kérdésemre, amire Alice-ék nem válaszoltak.
- Ó! – Csak ennyit tudtam felelni. – Tom, én… Szerintem kedves fiú vagy meg minden, de nekem már…
- Már más tetszik, ugye? Biztos Cullen – szólt gúnyos hangon.
- Nem, nem ezt mondtam. Csak tudod, nekem már van valakim. – Hirtelen nem jutott semmi más az eszembe.
- Értem, és ki az? Tán Dan? – kérdezte. Azt se tudtam, hogy ki az a Dan.
- Nem. Ő New Yorkban van – mondtam.
- Aha, értem. Akkor… – Már ment volna, mikor utána szóltam.
- Tom! – fordult meg. – Én tényleg nagyon sajnálom. – Ő csak bólintott, majd tovább ment. Benéztem a terembe. Edward az ajtóban állt, és engem figyelt, mosolyogva. Nem tudom, miért örült neki ennyire, hogy elküldtem Tomot. Biztos azt hitte, hogy teljesen levett a lábamról. ez igaz volt, de neki erről nem kellett tudnia. Egy ideig álltam a tekintetét, majd elindultam a következő órámra, ami Tesi volt.

Átöltöztem, és vártam a tanárt, közben az a pillanat járt az eszemben, amikor tekintetünk találkozott a terem előtt. Megint úgy nézett rám, mint a házukban, és nem tudtam mire vélni. Tőle nem. Olyan furcsa volt, és most nem arra értem, hogy vámpír, hanem a viselkedése. Megváltozott.
Már mindenki bent volt az öltözőben, kivéve Bellát, de nagy nehezen „befutott” ő is, és az ő gyorsaságával átöltözött. Mikor becsöngettek, bementünk a tornaterembe, és a tanár megmondta, mit csináljunk, amíg távol van.

Megint futással kezdtünk, mint mindig, majd azután bemelegítettünk egy kis gimnasztikával. Pár perccel később bejött a tanár egy másik csoporttal, és azt hittem, menten összeesem.
Edward is közöttük volt a sor végén, Alice-szel, és Jasperrel. Megállt bennem az ütő, szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Nem igaz, hogy én milyen peches vagyok... - gondoltam. - De legalább meg van köztünk a távolság.
Tíz percig élvezhettem a távolságot. A tanár kitalálta, hogy párokat kell alkotni, de nem mi választjuk, hogy kivel legyünk, hanem ő. Remek, mondhatom, mert ugye fiú-lány párosnak kellett lennie. Alice persze Jasperrel volt egy párban, Bella Tomot kapta, Én pedig… Edwardot. Most ez a dolog nagyon nem jött jól, mivel csak kettőnknek nem volt még párja, ezért tett minket össze.
- Nem tudnád mondjuk meggyőzni a tanárt, hogy legyél Bellával? – kérdeztem gondolatban. Úgy gondoltam, hogy majd beveti az Edward-féle nézést, és akkor mindent el tud intézni.
- Ennyire félsz tőlem? – kérdezte suttogva.
- Nem, de a távolság – suttogtam én is. Igyekeztem tőle a legtávolabb állni, de valahogy nem sikerült, mert mintha mágnes lett volna, én pedig egy fém darab, ami vonzza őt.
- Felejts már el ezt a butaságot! – mondta, mire hitetlenkedve néztem fel rá, majd el is fordítottam a tekintetemet.
- Sajnos nem lehet, de ha te nem teszed meg, akkor majd én – mondtam, és elindultam a tanár felé, ám Edward megragadta a karomat, s visszahúzott. A szívem örült kalimpálásba kezdett, amikor megérintett, és láttam a szemében valami huncut csillogást; azonnal elhúzódtam tőle. - Miért nem engeded, hogy…?
- Mert nem és kész! Ezt meg kéne beszélnünk, nem gondolod? – kérdezte, és elengedett, majd gyorsan körbenézett, hogy figyelnek-e minket.
- Nem, nem gondolom, de te nem értheted, hogy miért teszem ezt – suttogtam továbbra is.
- Akkor magyarázd el! – mondta, és tudtam, hogy most megfogott. Nem mondhattam el neki az igazságot, de szerencsémre a tanár kiadta a feladatot, így megúsztam a válaszadást.

Alig vártam, hogy vége legyen az órának, és fellélegeztem, mikor az öltözőben ültem. Eldöntöttem, hogy mindenképp kerülni fogom Edwardot.
Már mentem volna kifele a teremből, mikor megállított Kate azzal, hogy a nevemet kiabálta az öltöző túlsó feléből.
- Jenny, milyen volt Edwarddal lenni párban? – kérdezte. Minden tekintet rám szegeződött, és tudtam, hogy mindenki a válaszomra várt.
- Ugyanolyan, mintha a te pároddal lettem volna – mondtam nevetve, de ez egy ideges nevetés volt. – Semmi különös, nem érdekel Edward – tettem hozzá, azzal fogtam magam, és kimentem az öltözőből. Edward a női öltöző előtt állt, lábát a falnak támasztotta, karba font kézzel, és engem nézett. Tudtam, hogy hallott minden egyes szót, de nem foglalkoztam vele. Tisztában voltam vele, hogy szemétség, amit teszek, de keménynek kellett mutatnom magam.
- Remélem, most már gyűlölsz, mert az lenne a helyes – mondtam gondolatban, és indultam volna tovább, de meghallottam a szomorú hangját.
- Azt hiszed, hogy meg foglak gyűlölni, azért, ahogy viselkedsz velem? – kérdezte bánatosan. Háttal álltam neki, és nem néztem rá, nem is tudtam volna. – Bármit is teszel ellenem, nem foglak utálni. Ezzel a távolság tartással nem érsz el semmit – tette hozzá. Tudtam, hogy igaza van, de nem értettem, miért akar velem lenni. Igen, a legjobb barátok voltunk, de csak bekavartam. Az a csók… Bár nem viszonoztam, mégis furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Úgy éreztem, hogy elárulom a barátnőmet. - Még mindig a csókra gondolsz – suttogta a fülembe már a hátam mögött állva, én pedig összerezzentem. Hideg lehelete csiklandozta a fülemet, és megint hatalmába kerített az az érzés, mint, amikor megcsókolt.
Gyorsan vettem a levegőt, és alig bírtam magamat megnyugtatni. Felé fordultam, és a szemébe néztem, majd mikor összeszedtem magamat, megszólaltam.
- Csak mert nem tudom a választ, azért. De szerintem még te magad sem tudod pontosan, hogy miért tetted, csak azt, hogy megtetted. – Itt szünetet tartottam, majd folytattam. - És ez a távolság tartás jó ötlet, mert nem kell veled lennem. Utállak, fogd fel! Nem a csók miatt, talán az döbbentett rá, hogy távol kell maradjak tőled. – Ezt mind mérgesen mondtam a szemébe, majd tovább álltam. Még láttam az arcán a döbbenetet, mikor elfordultam, de nem törődtem vele, vagyis nem akartam vele foglalkozni. Tudtam, hogy megbántottam, de úgy gondoltam, ez majd távoltarja tőlem, és elfelejthetem… lassan…

Egész nap ilyen voltam vele. Amikor találkoztunk a folyosón semmibe vettem, és mikor odajött hozzám Alice, hogy Edward azt üzeni, álljak le ezzel a távolság izével, megmondtam barátnőmnek, hogy azt üzenem neki, ne üzengessen másokkal. És azt is hozzátettem, hogy nem szeretnék egyiküknek sem a közelében lenni, még Alice közelében sem.
Fájt, hogy ezt kellett neki mondanom. Alice meglepődött azon, amit mondtam, és bocsánatot kértem tőle, de ha Edward ezt nem érti meg, akkor sajnos nemcsak a Cullenéket, de magamat is ezzel kellet sújtanom. Nagyon megkedveltem őket, de bizonyára azt hitte, hogyha a többieknek szabad, akkor neki is. Bevonultam a mosdóba, és elkezdtem sírni. Minden bánatomat kisírtam. Nagyon, de nagyon fájt, hogy ezt mondtam Alice-nek, mert ő volt a legeslegjobb barátnőm az egész világon, és Bella is. Igyekeztem nem pirosra sírni a szememet, de nem nagyon ment. Még nagyon ki sem tudtam adni magamból mindent, hisz bejött pár lány, nekem pedig el kellett onnan mennem. Visszafojtottam a könnyeimet, és próbáltam összeszedni magamat.

Kijöttem a mosdóból, és már nem sírtam, így az ebédlő felé vettem az irányt, és lehajtottam fejemet, nehogy észrevegyék, hogy nemrég bőgtem.
Nem ettem semmit, csak egy ásványvíz volt előttem, és azt kortyolgattam. Nem tudtam volna enni, legszívesebben hánytam volna magamtól. Mindenkit ellöktem magamtól. Mikor bejött az összes Cullen az ebédlőbe, rájuk emeltem a tekintetemet. Láttam Alice arcán a szomorúságot, ahogy Edwardén is, és mindegyik Cullen gyerek engem nézett. Levettem róluk a szemem, majd felálltam, és kimentem, nemcsak az ebédlőből, hanem a suliból is, és hazafelé mentem, sírva.

Sziasztok!

2010-12-09T21:23:00.005+01:00

Azért jöttem, hogy szóljak, 11-én nem lesz rész. Dolgozok, és nem lesz időm befejezni a részt :S Igyekszem vele, és gyorsan megírom a részt, amint lesz időm. Szombaton megint 7-ig vagyok. Sajnálom. Most tiszta ideges vagyok, mert folyton kések a részekkel :(:@
Reméltem, megértitek. Még egyszer. Ne haragudjatok!:(
Puszi

14. fejezet - Váratlan

2010-12-01T22:24:00.006+01:00

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit késett a rész, de végre meghoztam. Exrtra hosszú rész. :) Köszönöm a kommentárokat Stenczinek és Nikynek.:)
Remélem, ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket, és megírjátok a véleményeteket.:)
Puszi

„Nem sokat értek a tudatalattihoz, de valami lüktet a fejünkben, éppen úgy, mint a mellünkben, és formátlan, nyelvileg meg nem fogalmazott gondolatokat hordoz, amelyeket legtöbbször meg sem tudunk fejteni, és rendszerint ezek a legfontosabbak.”
(Stephen King)

SOKAT GONDOLKODTAM EGY ESETEN, ami magyarázatot adott volna Bella viselkedésének okára, ugyanis mostanában nagyon furcsa lett. Lehet, hogy csak én vettem észre, de nem tudtam. Mindegy is. Az eset, amin agyaltam az az volt, amit Edward mondott nekem egyik éjjel.
”- Bella? Nem kellene vele lenned? Azt hiszem, már otthon van.
- Otthon is volt, csak visszament La Pushra – mondta, majd levette kezét a vállamról.
- Miért?
- Azt mondta, hogy otthagyta a táskáját.”
Igen, csakhogy Bella táskája a kocsiban volt; ott hevert mellettem, vagy pontosabban a hátam mögött. Még láttam is, ahogy bedobja a hátsó ülésre. Ugyan miért hazudott volna Edwardnak, hisz szereti. Nem hinném, hogy van köztük valami Jacobbal, csak barátok. Bizonyára azért tette, mert kevés időt töltöttek együtt Jake-kel. Nagyrészt velem volt, mert megmutatta a rezervátumot. Szerintem nincs miért féltékenynek lennie Edwardnak.

Persze aznap éjjel, Edward megpróbálta kihúzni belőlem a „Táskás ügyet”, de nem sikerült neki. Igazából, kicsit elveszítette a kontrollt. Kicsit fájt, amikor megszorított, de akkor került legközelebb hozzám, mióta ismerem. Éreztem jéghideg testét, ahogy hozzám simul, és a fájdalomtól eltekintve, jó volt a karjaiban lenni.
Igazából, ha nem kezdek el a táskán gondolkodni, akkor nem is történik meg ez az egész.
- Táskás ügy? – kérdezte Edward felvont szemöldökkel.
- Milyen táskás ügy? Miről beszélsz? – kérdeztem, mintha nem tudnám, mire gondol.
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek – mondta kicsit morcosan. Én pedig felálltam az ágyról, és már menekültem volna ki a szobából, hogy ne kelljen Edward kérdésére válaszolnom. Nem akartam az én ostoba gondolataimmal traktálni.
Ekkor hirtelen megéreztem két erős kart magam körül, ahogy hátulról erősen átfog. A kezeimet a hátam mögé szorította, hogy ne tudjak hadonászni, majd a fülembe suttogta:
- Jenny, én nem akarlak bántani. – Nekem a szívem ekkor már olyan gyorsan vert, hogy szerintem a szomszédok is meghallhatták volna. A lehelete csiklandozta a fülemet, karjai pedig szorosan fogtak.
- Akkor engedj el! Fáj, amit csinálsz! – Lazított a szorításon, de nem engedett el. – Edward! Eressz el azonnal, vagy sikítok! – fenyegettem meg. Bevallom egy kicsit megijesztett, de tudtam, hogy nem fog bántani.
- Sikíts nyugodtan, de mielőtt megtennéd, már nem lesz rá alkalmad – mondta. Ettől tényleg megijedtem egy kicsit. Aztán, mintha fejbe kólintották volna, úgy engedett el, és hátrált a szoba egyik sarkába. - Ne haragudj rám! Bocsáss meg, kérlek! Ez csak úgy jött, sosem történt ez meg velem. Én… én… nem akartalak bántani… annyira sajnálom – nézett rám szomorúan, én pedig már szólásra nyitottam a számat, de ő megelőzött. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek – indult el az ablak irányába, de én nem akartam, hogy elmenjen, így a karja után kaptam.
- Ne menj el! Nem történt semmi baj – mondtam, majd magam felé fordítottam.
- De történhetett volna. Majdnem összeroppantottalak. – Túrt bele bronzbarna hajába. Annyira emésztette őt még ez a kis botlása is, hogy úgy éreztem, tennem kell valamit.
- Most megölelnélek, de attól tartok, félreértenéd a szándékaimat – mondtam, és elengedtem a karját. Ahogy ezt megtettem, már a karjaiban tartott. Kicsit váratlanul ért, mert nem szoktam meg ezt a gyorsaságot, de mikor „magamhoz tértem”, visszaöleltem.
- Nem akarlak bántani. A legjobb barátom vagy – mondta, majd elengedett, és a szemembe nézett. – Szeretnéd, ha itt maradnék? – kérdezte, mire csak bólintottam. Az ágyamhoz mentem, és lefeküdtem. Edward a székemre ült le. Nem mertem megkérni, hogy feküdjön mellém, hisz nem vagyok Bella. Csak barátok vagyunk. Nagyon jó barátok.
Nem haragudtam rá, hisz csak aggódott, én pedig teljesen összezavartam a buta gondolataimmal. Talán jobb lett volna, ha nem is barátkozunk, csak a bajt hozom rá, és a családjára.
Másnap reggel, mikor megfordultam az ágyban, valami keménybe ütköztem. Kinyitottam a szememet, és meglepődve néztem fel Edwardra, aki mellettem feküdt.
Ijedten húzódtam hátra, ennek a következményeképp pedig a földön landoltam.
- Jól vagy? – termett mellettem, és a kezét nyújtotta, amit elfogadtam, majd felültem az ágyra.
- Persze. - Nem hiszem el, mindig nekimegyek. Ha már itt tartunk, este még nem a székemen ült? Ja, és nem kellett volna visszamennie Bellához? – tettem fel magamnak a kérdéseket.
- Kicsit kényelmetlen volt a széked egy idő után, így befeküdtem melléd, ha nem baj – válaszolta meg a kimondatlan kérdésemet. – Bella pedig Jessicánál aludt – felelt.
- Értem; nem baj. Csak már unom, hogy mindig beléd ütközöm – mosolyogtam. - Nem mész Belláért? – kérdeztem, miután kinyújtóztam egy kicsit.
- De, csakhogy még nincs otthon, és szólni szerettem volna, hogy jövök érted.
- Nem kell, megyek gyalog – mosolyodtam el, majd lementem a földszintre. Anya már nem volt itthon. Gyorsan megreggeliztem, felmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem. Edward már nem volt a szobámba, mikor elvégeztem a teendőimet, nem is ajánlottam neki.
Épp nyitottam volna az ajtót, mikor kopogtattak. Felkaptam a táskámat a földről, és kitártam a bejárati ajtót.
- Szia! – köszönt Edward.
- Szia! Hát te? – Nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy nem a hallgat rám.
- Jöttem érted, ahogy megbeszéltük – mondta, miközben bezártam az ajtót.
- Nem adod fel ugye? – kérdeztem.
- Nem szokásom – mondta mosolyogva. Az autója felé pillantottam, és kíváncsian fordultam Edward felé. – Ő már a suliban – felelte, és mindketten elindultunk a Volvo felé.
- Rendben, elvihetsz – szólaltam meg, mikor már a kocsija mellett álltunk. Kinyitotta nekem az ajtót, és segített beszállni. – Csak szeretek gyalog menni – mondtam már a suli felé menet.
- Miért?
- Nem tudom, csak úgy. – Ránéztem a sebességmérőre, és – mondhatjuk azt, hogy – pánikba estem. - Edward!
- Mi az, mi a baj? – kérdezte aggódva.
- Lassíts, légy szíves! – kértem.
- Mindig így megyek. Nem vetted még észre? – mosolygott.
- De, csak elöl ülve kicsit félelmetes, nem úgy, mintha hátul ülnék. Kérlek, lassíts! – kértem meg ismét. Sóhajtott, és már nem kétszázhúsz kilométer per órával ment, hanem csak száznyolcvannal. Azért ez sem nyugtatott meg annyira, de még mindig lassabb, mint amivel elsőnek száguldott.
- Nem szeretek lassan menni – morogta az orra alatt; ezen csak nevettem. – Mi az? – kérdezte.
- Még ez is gyors – mondtam még mindig nevetve. – Mennyivel szoktál menni, mikor egyedül vezetsz?
- Hát gyorsabban, mint ahogy most vezetek – mosolygott, majd rám nézett.
- Kár volt megkérdeznem – küldtem felé egy mosolyt, majd tekintetemet ismét az útra szegeztem.

Ahogy megérkeztünk a suliba, és kiszálltunk a kocsiból, mindenki minket kezdett bámulni.
- Remek. Én mondtam, hogy ez lesz – szóltam gondolatban. Edward csak mosolygott, én pedig Bellát kezdtem keresni a szememmel. Nem tartott sokáig, hisz az autójának dőlve olvasott. Én elindultam felé, de azt nem tudom, hogy Edward is jött-e utánam, viszont nem is érdekelt, ha otthagytam egyedül. Nem mutattam ki, de nagyon zavarban voltam.
Amikor barátnőmhöz értem, köszöntünk egymásnak. Kicsit furcsálltam ezt a „Jessicánál-alszom” dolgot, de nem említettem. Bellának persze egyből feltűnt, hogy Edward nélkül mentem oda, hisz vele érkeztem, és bizonyára tudta ezt. Mikor mellénk ért, adott egy csókot Bellának, de őt nagyon lekötötte a biológia tankönyve.

Mikor elköszöntem tőlük, gyors léptekkel haladtam az angolterembe, hisz az volt az első órám. Még gyorsan át szerettem volna nézni az anyagot, nehogy ne tudjak valamit, ha engem hívna ki felelni. Ahogy néztem a diákokat a folyosón, nem egy baráti kört vettem észre. Eszembe jutottak az én barátnőim, akik valószínűleg már nem azok. Én is olyan vagyok, mint Bella. Egy átlagos lány, aki belepottyan a vámpírok és vérfarkasok világába. Ezek a fiatalok pedig nem is tudnak róla; nem is hisznek az ilyen dolgokban. Nekem már nem hétköznapi egy-egy napom.
- Szia, Jenny! – köszönt egy hang a hátam mögül.
- Szia, Kate.
- Jenny, tudom, hogy nem voltunk túl sokat együtt mostanában, meg hogy elhanyagoltak, és nem foglalkoztam veled, de ezt szeretném jóvátenni. Azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem moziba szombat este? Be szeretném hozni a lemaradásom, de ha már van programod akkora, megértem. Ha nem akarsz eljönni, azt is elfogadom. És bocsánatot szeretnék kérni tőled – mondta, majd lehajtotta a fejét.
- Semmi baj. Nem, nincs programom arra a napra. Szívesen elmegyek veled! – mondtam mosolyogva.
- Tényleg? – kapta fel a fejét.
- Tényleg.
- Akkor majd érted megyek – már ment is volna, de visszafordult. – Jenny, ma hazavihetlek, hogy tudjam, mégis hova menjek érted?
- Persze, jó ötlet – bólintottam, aztán mindketten elindultunk az óránkra. Ahogy haladtam a folyosón, azon elmélkedtem, hogy talán mégis jó barátnők leszünk Kate-tel.
- Igen, jóban lesztek – hallottam meg Alice hangját a hátam mögül.
- Szia! Ez biztos? – kérdeztem.
- Nem szoktam tévedni. Azt tudom, hogy sokat fogtok beszélgetni a pasikról, egymásról, meg hasonlók. Nagyon jól fogod érezni magad szombat este – mondta.
- Miért, hova megy? – kérdezte Bella a hátunk mögül. Igazán jól meg tanult settenkedni Edward mellett.
- Moziba fog menni Kate-tel. Nagyon jól össze fognak barátkozni, de nem fog semmit sem mondani rólunk. – Ezt a mondatot már halkabban mondta, de leginkább Edwardnak szólt, aki Bella mellett állt. Komolyan azt hiszik, hogy elmondanám Kate-nek a titkukat? Edward ennyire nem bízik meg bennem? Inkább nem mondtam semmit.

Órán erre emlékeztem vissza, és azon elmélkedtem, hogy Edward szinte mindenhol ott van. Ebéd után Kate-tel találkoztam a parkolóban. Miközben hazafelé tartottunk, beszélgettünk arról mi történt, mióta nem voltam velük. Julie és Mark összejöttek. Ő meg Zac, hát… csak alakulnak még. Utóbbi már majdnem elhívta őt randira, de megzavarták őket, így nem lett belőle semmi. Biztos nem örültek neki, de ami késik, nem múlik, ugyebár. Mondtam Kate-nek, hogy majd meglátja, hamarosan minden rendeződik, és Zac lépni fog.
- Ashley és Tom? Velük mi van? – kérdeztem, bár Ash nem szívlelt engem, mégis tudni szerettem volna, hogy van.
- Hát Ash-nek tetszik Tom, csak… – nem fejezte be a mondatot, mire kérdőn néztem rá
- Csak?
- Csak Tomnak már más tetszik, és ezért nem látja Ash jeleit – mondta.
- Ki? – kérdeztem, mert magától nem mondja meg, ha nem kérdezek rá. Néha harapófogóval kellett belőle kihúznom mindent.
- Te.
- Én? – döbbentem meg, mire bólintott. Talán még a szám is nyitva maradt, nem tudom, nem vettem észre, de úgy éreztem.
- Már régóta. Ash ki van bukva rád, hogy elvetted a fiúját – mondta, majd felém fordult.
- Miért? Én nem vettem el a fiúját, nem is szóltam Tomhoz egyszer sem.
- Ő ezt állítja. Én mondtam neki, hogy nem, mert neked Edward tetszik és nem Tom.
- Nekem nem… – kezdtem volna, de ő közbe szólt.
- Ugyan már! Láttam, hogy nézel rá; nem egyszer tapasztaltam már ilyet a környezetemben – mondta mosolyogva.
- De neki barátnője van. És egyébként is, nem is tetszem neki, ez az egyik, a másik pedig, hogy csak barátok vagyunk – mondtam.
- Aha – vigyorgott.
- Kate! Nem láttad reggel, hogy Bellát megcsókolta? Tuti, hogy nem vagyunk együtt.
- Rendben, hiszek neked, de azért próbáld meg elcsavarni a fejét Mr. Szívdöglesztőnek.
- Kate! – szóltam rá.
- Jól van, jól van. Nem nyaggatlak vele. – Majd megérkeztünk a ház elé. – Egyébként, Tom írta a leveleket. – Meglepetten néztem rá, mire hevesen bólogatni kezdett. – Láttam, hogy írja, és egy-két mondatot ki is tudtam venni, de aztán gyorsan eltakarta.
- Uh, szerintem hagyjuk Tomot, majd megnyugszik, ha látja, nem akarok tőle semmit.
- Igen, reméljük. Akkor holnap, szia!
- Szia!
Csak álltam a járdán, és néztem, ahogy Kate kikanyarodik az utcából, közben azon elmélkedtem, amit a kocsiban mondott. Na persze, én meg Edward Cullen! Nem is vagyok az esete, és barátnője is van. Meg csavarjam el a fejét… Istenem! Kate meg a hülyeségei. Az is csoda, hogy egyáltalán a barátja lehetek. Nem is illünk össze – gondoltam.
- Miért is nem illünk össze? – Megfordultam, és Edwarddal találtam szembe magam. Megfogtam a kabátjánál fogva, és beráncigáltam a házba, majd bezártam magunk mögött az ajtót. A szívem majd’ kiugrott a mellkasomból, és csak reméltem, hogy nem hallott semmi lényegeset.
- Először is, ne olvass a gondolataimban; másodszor pedig, mióta álltál ott a hátam mögött? – kérdeztem. – Tudod, nem illik beleolvasni az ember gondolataiba, mikor elmélkedik – tetem hozzá.
- Nos, fél perce talán. És nem válaszoltál a kérdésemre – mondta mosolyogva. Biztosra vettem, hogy élvezi a helyzetet.
- Azt sem tudom, hogy mi volt az – tettem a hülyét. Húzni akartam az időt, hogy kitalálhassak valamit. Kicsit sem feltűnő, hogy mikor nincs velem, folyton rágondolok.
- Az, hogy mi miért is nem illünk össze? – ismételte meg a kérdést. Éreztem, ahogy az arcomba szökik a vér, és tudtam, hogy elpirultam, s azzal is tisztában voltam, hogy ő ezt direkt csinálta. Gyorsan elfordítottam a fejem, és bevágtattam a konyhába. Inkább nem válaszoltam rá.
- Jenny miért nem válaszolsz a kérdésemre? – jött utánam, és tudtam, hogy még mindig mosolyog.
- Mert nincs mit mondanom, azért – szólaltam meg, és idegességemben pakolászni kezdtem. Edward lefogta a kezemet, majd másik kezével felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen. Mindig attól tartottam, hogy megbabonáz, és ezzel rávesz, hogy tegyek olyat, amit amúgy nem tennék. Persze tudtam, nem olyan, de akkor is. Volt egy olyan érzésem, hogy addig nem fog elengedni, amíg el nem mondom az igazságot.
- Kate azt mondta, hogy csavarjam el a fejedet – mondtam, és elfordítottam a tekintetemet róla.
- És elfogod? – kérdezte incselkedve. Ha nem ismerné az ember, azt hinné, flörtöl velem.
- Természetesen nem! Miért tennék ilyet? – tudakoltam, majd ránéztem. Egyáltalán miért akarja, hogy „elcsábítsam”, mikor megmondtam neki, nem fogok nyomulni rá? Komolyan mondom, hogy néha nem értettem Edwardot. Olyan furcsa volt, de talán ezt szerettem benne. Ahogy néztem aranybarna szemeit, mintha mindent tudott volna. Az érzéseimről iránta, de én csak tiltakoztam.
- Mert tetszem neked, azért – mondta határozottan, mire őszintén meglepett a válasza.
- Edward, nem vagy te egy kicsit egoista? – kérdeztem, és elindultam a szobám felé, de tudtam, hogy jön utánam. – Egyébként, nem Bellával kéne lenned?
- Ne hozd fel mindig Bellát. Miért akarsz folyton elküldeni? Ha zavarlak, miért nem mondod meg? – fogta meg a karom, és maga felé fordított.
- Én egy szóval sem mondtam, hogy zavarsz, és megmondom őszintén, hogy szeretek veled lenni. – Elengedett, én pedig a táskámmal a vállamon indultam el az asztalomhoz. – Nem értem, hogy miért vagy itt, mikor nem is vagyok a barátnőd, és egyébként sem vagyok jó társaság – mondtam, és bepakoltam a könyveimet az asztalomba.
- Már miért ne lennél az? Szerinted miért vagyok veled? – kérdezte.
- Nem tudom – néztem rá. – Szerintem, zárjuk le a témát – ajánlottam.
- Rendben, akkor kezdjünk egy újat. Milyen táskás ügyről van szó? – kérdezte, majd finoman maga felé fordított, mert megint nem néztem rá. Tudtam, hogy addig fogja ezt felhozni, amíg el nem mondom neki. Nem adta fel, én pedig úgy éreztem, elárultam a barátnőmet.
- Az, hogy Bella táskája a kocsijában volt. Nem hagyta La Push-on. – Elengedett, és szomorú lett az arca, majd elült z ágyamra. – Ne keseredj el, Edward, biztos azért mondta azt neked, hogy otthagyta, mert több időt akart tölteni a barátaival. Szerintem kedvesek. Én is elfogadnék ilyen barátokat. Lehet, én is ezt tettem volna, hogy velük lehessek. – Még mindig ugyanolyan arcot vágott. Valahogy nem ismertem eléggé Edwardot, hogy meg tudjam nyugtatni. – Látod, ezért nem akartam elmondani, mert félreérted az egészet – mondtam, karoltam át a vállát.
- Mit mondott neked erről Bella? – kérdezte.
- Miről? – Nem értetem, mire akar kilyukadni.
- Arról, hogy miért ment La Pushra.
- Nem mondott nekem erről semmit sem, ha nem hiszed, nézd meg a fejemben – mondtam, és a szemébe néztem. Rám emelte a tekintetét. Vártam a koncentrálós arcát, ahogy nézi a fejemben a képeket. Személy szerint elvesztem aranyszín szemében, és magamhoz kellett térnem; szerencsére megszakította a szemkontaktust.
- Na? – kérdeztem, mikor elfordult tőlem.
- Semmi. – Csak ennyit mondott, én pedig bólintottam.
- Én mondtam – húzódtam el tőle, és lefeküdtem az ágyra.
- Szóval, tetszel Tomnak? – kérdezte, és lefeküdt mellém, majd egyszerre fordítottuk egymás felé a fejünket.
- Igen. Nem tudom, mi olyan érdekes bennem, vagy akár rajtam – tűnődtem, és a plafont kezdtem bámulni.
- Nagyon sok minden – mondta, és felkönyökölt mellém.
- Mondj legalább egyet! – mutattam fel a mutatóujjamat, és ránéztem.
- Hát… kedves vagy mindenkihez. Például elmész Kate-tel moziba, mikor nem is foglalkozott veled.
- Ez nem ok rá – sóhajtottam. - Ash azért mérges, hogy elvettem a fiúját, pedig jóformán nem is ismerem a srácot. Egyszer beszéltem vele, mikor nem értettem valamit, és megkérdeztem tőle. Ennyi volt. Nem szeretek fasírtban lenni senkivel. – Ekkor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. – Anya megjött – ültem fel, mire Edward csak bólintott.
- Majd holnap találkozunk – mondta, és már el is tűnt.

Mikor lementem a földszintre, anya már a konyhában volt, és láttam, ahogy pakolja ki az edényt, amiben a vacsorát akarja elkészíteni. Kivettem a kezéből, és inkább megkértem, hogy vetkőzzön le, én addig megcsinálom a vacsorát.
Persze még nem voltam vele kész, és anya már jönni akart segíteni, de azt mondtam, hogy üljön le. Ő kezdte a beszélgetést. Megkérdezte, hogy mi volt az iskolában, én pedig elmondtam neki, hogy Kate elhívott moziba. Ő csak mosolyogva helyeselte a dolgot. Nem szóltam neki arról, hogy napokig nem is beszéltünk egymással, főleg Ashleyvel. Nem bírta sokáig, így mellém szegődött a konyhában, és együtt folytattuk a főzést.
Sokat beszélgettünk, miközben ettünk, majd mikor befejeztük az evést, és elmosogattunk, leültünk tévét nézni. Nagyon semmi sem volt a tévében, de most jó volt, hogy ki tudott kapcsolni az agyam egy kicsit.

Talán fél kilenc is lehetett, mikor elmentem fürödni. Körülbelül fél óra alatt megvoltam mindennel, majd úgy döntöttem, kicsit még áztatom magam a vízben. Jót tett egy kis lazítás.
Elbóbiskolhattam a vízben, mert Paullal álmodtam. Az esküvőjén voltam, és mint a legjobb barát voltam jelen. Őszintén örültem a boldogságának Tamarával, és ami kicsit meglepett, hogy Edward ült a jobb oldalamon. A vámpírok nem is léphetik át a határt, ennek ellenére ott volt mellettem. Bella a másik oldalamon ült Jake-kel. Nem értettem a helyzetet. Talán összevesztek? – tettem fel magamban a kérdést. Edward finoman megszorította a kezemet, mire tekintetemet ráemeltem. Aggódva nézett engem, én pedig elmosolyodtam, hogy megnyugtassam, minden rendben van. Mindig annyira aggódik a barátai miatt, és én boldog voltam, hogy az egyik lehettem az életében. Az évtizedek alatt biztos, hogy sokra tett szert; nem eshetett nehezére, bár korántsem ismertem annyira, mint hittem. Újra Edwardra és Bellára pillantottam. Miért ülök kettejük között?

Ekkor felébredtem, és tudomásul kellett vennem, hogy a víz teljesen kihűlt. Gyorsan megtörölköztem, majd bementem a szobámba, és bebújtam a meleg takaróm alá.
Már majdnem elaludtam, mikor kinyitódott az ablak. Átfordultam a másik oldalamra, és megpillantottam Edwardot a sötétben, a holdfény megvilágította az arcát, és láttam, hogy még mindig bánatos. Az ujjammal intettem, hogy jöjjön közelebb, mire elindult felém. Kicsit meglepődtem, hogy itt találom. Vajon, miért nincs Bellával?
- Állítólag Jessica ott alvós bulit rendezett ma estére, és azt akarta, hogy mindenképp ott legyen Bella. – Csak bólintottam.
- Sajnálom. Nem kellett volna elmondanom azt a dolgot – szólaltam meg gondolatban. Mikor mellém ért, befeküdt az ágyamba, és megpuszilta a homlokom.
- Semmi baj – mondta suttogva. – Előbb-utóbb kiderült volna – mondta még mindig suttogva.
- Nem akarom, hogy összevesszetek. Nektek együtt kell lennetek.
- Inkább most aludj – mondta, majd betakart, én pedig az ágy egyik végébe húzódtam. Inkább nem kérdeztem, és nem is gondoltam semmire. Tudtam, hogy nem akar erről beszélni, így hagytam, hogy mély álomba szenderüljek.

Hirtelen csörgött a telefonom. Tapogatva kerestem meg a készüléket, majd mikor megtaláltam, megnéztem a kijelzőn lévő nevet.
- Bella az – motyogtam, és megnyomtam a kis zöld gombot, majd beleszóltam. – Szia!
- Szia Jenny. Ott van veled Edward? – kérdezte.
- Igen. Adjam? – Egyáltalán nem zavartattam magam, hogy a barátja nálam van jelenleg, de ezt a kómásságomra fogtam.
- Nem. Veled szeretnék beszélni. Mondd meg kérlek Edwardnak, hogy… – Nem kellett mondani, már nem volt mellettem. Még láttam, ahogyan bezáródik az ablakom, majd felültem az ágyban, és megszólaltam.
- Elment. Mondhatod.
- Jenny én nem tudom mitévő legyek – mondta lehangolva.
- Miért? Mi a baj, Bella; történt valami?
- Lehet, hogy ezt nem veled kéne megosztanom, mert Edward hallja a gondolataidat - mondta reményt vesztve.
- Akkor nem fogok rágondolni. Elmondhatod nekem – győzködtem. Bármi is nyomta a szívét, azt nyugodtan megoszthatta velem, hisz a barátnője voltam. Először azt hittem, hogy valami baj van Edwarddal, de nem, egész másról volt szó.
- Lefeküdtem Jacobbal - mondta, én pedig döbbenten néztem a semmibe. Majdnem kiesett a kezemből a telefon, de szerencsére elég erősen fogtam.
- Hogy mit csináltál?! – kérdeztem hisztérikus hangon, mert azt hittem rosszul hallok. – Tudod mit? Ezt majd megbeszéljük holnap a suliban. Biztos be vagy rúgva, vagy valami, mert ez lehetetlen – mondtam, és letettem a telefont. Magam sem tudom, miért akadtam ki ennyire, és „ordítottam” Bellával. Sosem viselkedtem még így. Edward visszajött a szobámba, és kérdőn nézett rám.
- Most menj el, kérlek – néztem rá könyörgőn, és megpróbáltam nem gondolni az előbbi telefonbeszélgetésre.
- Rendben – mondta, és már csak azt hallottam, hogy becsukódik az ablakom.
Amit Bella mondott a telefonba, az nem lehet. Ő sose tenne ilyet, ismerem. Soha, soha! Főleg nem Edwarddal, hiszen szereti. Ez képtelenség.

Másnap reggel, mikor felkeltem, Edward mellettem feküdt, és az ablakon bámult kifele. Az arca olyan volt, mintha nem is itt lenne, hanem valahol máshol.
- Jó reggelt! – köszöntem neki.
- Jó reggelt! – nézett rám mosolyogva, én pedig viszonoztam. Nem tudhattam biztosra, de volt egy olyan érzésem, hogy Bellán járt az esze.
- Edward, tegnap este csörgött a telefonom? – kérdeztem, és felültem az ágyban.
- Nem, miért? – tudakolta felém fordulva.
- Semmi, akkor csak álmodtam – mondtam, és nagy nehezen kikászálódtam az ágyból.

Mikor megreggeliztem, és lezuhanyoztam, visszamentem a szobámba, ahol Edward a székemen ült, de nem nézett rám. Nem is ajánlottam, mert csak egy szál törölközőben voltam. Kiválasztottam egy kék pólót és egy farmert, majd visszamentem a fürdőbe, és átöltöztem, közben felhívtam Bellát, hogy hol van, és nagy meglepetésemre, nem otthon volt. Szóltam anyának, hogy lemegyek La Push-ra, és majd jövök.

Szerencsére ma nem volt suli, mert a tanárok valami továbbképzésre mentek. Ezt is Edwardtól tudtam meg, hisz ő mindenről „értesül”. Elköszöntem anyutól, majd gyors léptekkel indultam el, de akkor meghallottam egy dudaszót a hátam mögül.
- Gyalog akarsz menni? – kérdezte Edward a kocsijánál állva. A vámpírgyorsaságával hamar haza tudott menni a Volvóért.
- Jót tesz a friss levegő – feleltem. Azért kíváncsi voltam, hogy volt ideje „elugrani” a Batmobiljáért. – Egyébként, mikor mentél el az autódért? – kérdeztem, a kocsiban ülve La Push felé tartva.
- Mikor elmentél felöltözni – mondta mosolyogva, mire csak bólintottam.
- Köszönöm, hogy elviszel – szólaltam meg kis idő múlva.
- Szívesen, de csak a határig fuvarozlak el. – Bólintottam, majd ezután nem szólaltunk meg.
Néztem a mellettünk elsuhanó fákat, és meg is lepődtem, hogy nem féltem a sebességtől úgy, mint előtte. Nem akartam semmire gondolni, és úgy tűnt, hogy sikerül. Mikor megérkeztünk, Edward kinyitotta a kocsi ajtaját, majd segített kiszállni az autóból.
- Innen már odatalálsz, ugye? – kérdezte, mire csak bólintottam. – Ha haza akarsz menni, hívj fel, érted jövök – nyomott a kezembe egy cetlit, amin egy telefonszám volt.
- Rendben, köszönöm – mosolyodtam el, majd elindultam a rezervátumba. Még hallottam, ahogy beindítja a motort, majd elhajt, én pedig igyekeztem nem elesni az erdőben. Igazából attól féltem, hogy majd valami állat megtámad, de volt egy olyan érzésem, hogy vigyáznak rám.

Félóra alatt odaértem, és amint kiléptem a fák közül, Bella már futott is hozzám, majd megölelt. Miután köszöntünk egymásnak, elmondta, hogy aggódott, hisz már ott kellett volna lennem. Tudta, hogy Edward hoz majd el, csak azt nem, honnan. Inkább nem kérdeztem rá, helyette az engem foglalkoztató kérdést tettem fel.
Félve kérdeztem rá a telefonos beszélgetésre, és bár hittem Edwardnak, akkor is biztosra szerettem volna menni. Bella őszintén meglepődött azon, hogy megkérdeztem tőle, van-e közte és Jake között valami. Belevágtam a közepébe, és elmondtam neki, mit álmodtam. Elmeséltem, hogy este felhívott, és elmondta, lefeküdt Jacobbal, ezért nem tudja, mitévő legyen. Persze ő egyből tiltakozni kezdett, s azt mondta túl élénk a fantáziám, és hogy csak barátok, semmi több, én pedig hittem neki. Bocsánatot kértem tőle, hisz megvádoltam olyasmivel, amit soha nem követne el. Szereti Edwardot, ebben biztos voltam, és nem okozna neki fájdalmat.

Az igazat megvallva, örültem, hogy Bella a rezervátumban volt, mert nem voltam egyedül. Találkoztam Samékkel, és még egyszer megköszöntem azt, amit Cullenékért tett, ő pedig csak bólintott. Jacobékkal is összefutottunk Bellával, és megkértek, hogy maradjunk ebédre, amibe örömmel beleegyeztünk. Sok mindenkivel megismerkedtem a rezervátumban, és nagyon kedvesek voltak. Már tudtam, hogy miért szeretett Bella itt lenni.

Emily arcának rejtélye még nem világosodott meg előttem, de illetlenség lett volna a sebhelyét bámulni, így igyekeztem ezt elkerülni. Saméknél ettünk, és szerencsére segédkeztünk az étel elkészítésében, hisz amennyit a fiúk ettek, az elég lett volna egy hadseregnek. Én csak egy muffint ettem, bár éhes voltam, inkább hagytam későbbre az evést.
Egyik pillanatban nevetgélve beszélgetünk, a másikban pedig hirtelen mindenki elhallgatott, mikor Paul lépett be az ajtón egy lánnyal az oldalán. Tudtam, hogy most minden tekintet ránk szegeződik, de én már túl voltam a kapcsolatunkon, ezért mosolyogva köszöntem nekik. Szerencsére Emily és Bella is magukhoz tértek, így segédkeztek mellettem. Hellyel kínálták őket, és ami még megmaradt étel, abból ettek.

Az ismeretlen lánnyal bemutatkoztunk egymásnak, és mint kiderült, ő volt az, akiről álmodtam. Tamarának hívták. Igazán szép lány volt. Hollófekete haja szépen keretezte az arcát, sötétbarna szemeibe Paul elveszett, valahányszor találkozott a tekintetük. Ajkai teltek, és pirosak voltak, akár a meggy. Vékony kis keze eltűnt párja nagydarab, és meleg tenyerében. Ahogy néztem őket, rájöttem, hogy mennyire tökéletes párt alkotnak. Boldog voltam. Örültem, hogy legalább ők megtalálták a párjukat. Belegondoltam, hogy milyen is lehet az, amikor az, akit szeretsz, viszont szeret. Ők, amikor megpillantották egymást, egyből szerelembe estek, és tudták, hogy ő az, akire mindig is vártak. Egy valaki, aki melletted van életed végéig.

Mivel későre járt, elköszöntem, és elindultam haza. Előre kerestem a zsebemből Edward telefonszámát, majd bepötyögtem a telefonba, és hívtam is. Csak egyszer csöngött ki, de máris felvette, és akkor meghallottam az angyali hangot.
- Igen?
- Szia, Edward, Jenny vagyok. Értem tudnál jönni? – kérdeztem.
- Már itt vagyok. Várlak a határnál – mondta, majd letettük a telefont, én pedig elindultam az erdőbe.
Ügyes voltam, hisz nekem nem volt szuper látásom, így félóra múlva rájöttem, hogy eltévedtem. Remek - gondoltam. Kivettem a zsebemből a mobilom, majd tárcsáztam Edwardot.
- Jenny, hol vagy? – kérdezte aggódva.
- Még az erdőben, és azt hiszem eltévedtem.
- Máris megyek érted – mondta, de én azonnal megállítottam.
- Ne, Edward! Lehet, hogy még La Push-on vagyok, és nem akarom, hogy megint bajba sodord magad.
- Rendben, de akkor keress valamit, amivel zajt csaphatsz, biztos, hogy nem vagy már messze. – A telefonom fényének köszönhetően, találtam egy vastagabb botot, és erősen ütni kezdtem egy fa törzsét, közben a mobilt a fülemhez tartottam, hogy halljam Edwardot.
- Tudom, hol vagy – szólalt meg kis csend után, majd mondani kezdte az irányokat.

Néha a „szívbajt” hoztam rá, mivel a telefonnal világítottam, hogy lássak valamit, így nem hallottam, mikor mit mond. Úgy tíz perc múlva végre kiértem egy ösvényre, ahol Edward állt. Amint megpillantott, letettük a telefont, ő pedig egy szempillantás alatt termett előttem, és ölelt magához. Koszos voltam, hisz vagy százszor estem el a fák gyökereiben, és akadtam bele kiálló ágakba, de őt egyáltalán nem érdekelte. Kis idő múlva elhúzódott tőlem, majd elmosolyodott, és kivett kósza tincseim közül egy kisebb falevelet, ami belegabalyodhatott a hajamba. Leporoltam a ruhámat, majd mindketten elindultunk ki az erdőből.
- Hogy telt a napod? – kérdezte már a kocsiban ülve, hazafelé tartva.
- Jól. Neked? – néztem rá
- Remekül – felelte mosolyogva. Nem is tudom, szerettem nézni, ahogy mosolyra húzza tökéletes ajkait. Tulajdonképp, ha láttam, felvidította a napomat.
- Mit csináltál? – Félve kérdeztem rá; nem akartam tolakodó lenni.
- Vadászni voltam – válaszolta, és rám nézett.
- Baj, hogy kérdezek? Mert, ha igen, akkor inkább csendben maradok – pirultam el.
- Nyugodtan kérdezz – mondta, és tekintetét ismét az útra szegezte. – Egyébként, egésznap a határnál voltam – mosolygott, de nem nézett rám.
- De hallottam, hogy elhajtottál – mondtam. – Nem unatkoztál egyedül?
- Valóban elmentem, de vadászat után visszajöttem. Zenét hallgattam, és legalább tudtam gondolkodni anélkül, hogy Alice megzavart volna. Nem unatkoztam. – Most már én is mosolyogtam, majd kinéztem az ablakon. Nem akartam megkérdezni, hogy min elmélkedett, hisz nem tartozott rám. Bizonyára rendezte magában a dolgokat.

Az ő vezetési stílusával, tíz perc alatt hazaértünk. Segített kiszállni az autóból, majd elkísért a bejáratig; ott adott két puszit, aztán elköszöntünk egymástól, én pedig bementem a házba. Gyorsan lefürödtem, majd fáradtan dőltem be az ágyba, és két perc sem telt el, már aludtam is.

* * *

Szombat este már menetkész voltam, és csak Kate-et vártam. Hétig már csak pár perc volt, és barátnőm pontosan érkezett meg a ház elé.
Seattle felé vettük az irányt. Megkérdeztem, hogy mit fogunk megnézni, mire Kate azt mondta: „Majd megnézzük, mit lehet.” Ráhagytam, mert végül is édes mindegy volt nekem. Én úgy gondoltam, hogy ez az este arról szól, hogy megismerjük egymást. Egy kis csajos este.

Az úton azon gondolkoztam, hogy lehet, mégsem volt jó ötlet elmondani Edwardnak ezt a táskás-sztorit. Na, és Bella. Hogy vádolhattam meg Bellát azzal, hogy megcsalja Edwardot? Ostobaság volt, még jó, hogy nem haragudott meg érte, annyira.
Elmélkedésemből Kate ébresztett fel.
- Jenny! Már vagy ötször szóltam neked. Megérkeztünk – mondta, mire oldalra fordítottam a fejem, és kinéztem az ablakon. Valóban odaértünk, és úgy tűnt, hogy nem volt nagy sor a pénztárnál.
Kiszálltam a kocsiból és Kate-tel a bejárat felé vettük az irányt.
- Min gondolkoztál annyira? – kérdezte, miközben befele haladtunk. Kis hezitálás után a Nászajánlat című vígjáték mellett döntöttünk.
- Semmi, nem fontos. Családi ügy – hazudtam. Furcsán nézett rám Kate. – Nyugi, nincs semmi baj otthon – nyugtattam meg. Megvettük a jegyeket, majd elfoglaltuk a helyünket az egyik szobában.

* *

Majdnem két órás volt a film, és amikor vége lett, mindketten elmondtuk egymásnak a kedvenc részünket, miközben egy étterem felé sétáltunk.
Igazából nagyon jól elbeszélgettünk mindenfelé csajos dolgokról. Pasikról, ruhákról, zenéről, és egyéb témák is szóba kerültek. Zac-ről nagyon sokat beszélt, és úgy tűnt, hogy teljesen odáig van tőle, meg vissza. Persze megértettem őt, hisz valami hasonlót éreztem én is Edward iránt. Sajnos több mint barátként tekintettem rá, csak titkoltam, és reméltem, hogy ügyesen.

Mindig felvidulok, ha megpillantom őt. A gyomromban furcsát érezek, mikor a közelemben van, és gyönyörű aranybarna szemeit rám emeli. Van valami benne, ami elvarázsolja a lányokat. Én is a csapdájába estem, és csak vergődök benne. Ki akarok szabadulni belőle, de nem megy. Teljesen megváltoztatta az életemet. Milyen jó lett volna, ha egyedül én lettem volna immunis Rá, máskülönben nem lehetne rám ekkora hatással.

Alice-nek igaza volt, tényleg sokat beszélgettünk, és észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Lehetett éjfél is, mikor elindultunk, és – nehezen, de - hazakeveredtem. Elköszöntem Kate-től, majd bementem a házba. Igazán jól éreztem magam. Rossz volt, hogy eddig nem beszéltünk egymással.

Igyekeztem nem nagy zajt csapni, így nagyon halkan lépkedtem. Felmentem a szobába, és bezártam magam mögött az ajtót, majd felkapcsoltam a lámpát.
- Szia – köszönt halkan Edward, mire én majdnem felsikítottam. A teljes csöndben egy váratlan hang…
- Szia, megijesztettél! – mondtam, és elindultam az asztalom felé, majd ledobtam a kabátom a székre, s leültem mellé az ágyra.
- Hol jártál ilyen sokáig? – kérdezte kicsit mérgesen. Nem értettem. Ahelyett, hogy Bellával lett volna, engem ellenőrizgetett. Nem értettem, hogy miért van velem.
- Ki vagy te, az apám, hogy ilyeneket kérdezel? – tettem csípőre a kezemet. Zavaró volt, hogy pont Ő az, aki engem számon kér.
- Nem, de nem válaszoltál a kérdésemre – mondta, majd rám emelte a tekintetét, mert eddig a falat bámulta. Megjegyzem, irtó jól nézett ki.
- Tudod jól, hogy moziban voltam Kate-tel. Utána úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy étterembe harapni valamit, és közben elbeszélgettük az időt, azért voltam olyan sokáig.
- Értem – bólintott, de már nem volt mérges. - Vajon, mi lehet a baja? Miért kérdez tőlem ilyet? – tudakoltam magamtól gondolatban.
- Csak kérdeztem – vont vállat.
- Rendben, akkor fordulj el! Át akarok öltözni, de ha kimész a szobából, nekem úgy is jó – mondtam. Felállt az ágyamról, és odament az ablakhoz, háttal nekem. Gyorsan levettem magamról a ruhát, és átöltöztem pizsamába, majd befeküdtem az ágyamba.
- Mi a baj, Edward? – kérdeztem, ő pedig felém fordult, majd elindult az ágyam felé.
- Csupán aggódtam érted – feküdt be mellém. – Nem szeretném, ha bajod esne.
- Csak Seattle-ben voltam. Egyébként, értem, hogy mit akarsz mondani. – Láttam a Hold fényében, hogy elmosolyodik. Hirtelen nagyon melegem lett. Tudtam, hogy ő váltotta ki belőlem ezt az érzést, de igyekeztem nem rá gondolni.
- Hű, de meleg van! Te nem érzed? – kérdeztem, közben legyeztem magam a kezemmel; mintha hirtelen harminc fok lett volna a szobámban. Úgy éreztem, hogy lassan izzadságcseppek fognak végigfolyni rajtam.
- Nem – mondta még mindig mosolyogva. Bizonyára élvezte, és volt egy olyan érzésem, hogy tudta, miatta van minden.
- Kinyitod az ablakot, ha megkérlek rá? – néztem rá angyalian.
- Igen, de nincs szükség rá, hogy nyitva legyen az ablak. Van jobb ötletem – mondta, és magához húzott, én pedig rátettem a fejem a mellkasára. Zavarba jöttem, hisz még sosem feküdtem rá. Feszült voltam. Ha nem éreztem volna iránta semmit, akkor tök nyugodtan feküdtem volna rajta, de sajnos nem ez volt.

Még a pólóján át is éreztem jéghideg testét, ami kezdte lejjebb vinni az én testem hőmérsékletét. Azért jó is van abban, hogy hideg a teste.
Hallottam, hogy dúdol valamit gyönyörű hangján, valami altatófélét, majd lassan elszenderedtem, és egy gyönyörű álomba kerültem.

* *

Másnap reggel Edward mellkasán ébredtem, és egy pillanatig azt sem tudtam, kin fekszek. Kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, majd hátamra fordultam, hogy lássam Edward arcát. Folyamatosan mosolygott rám, és ekkor kaptam észhez. Abban a pillanatban felpattantam az ágyból, majd felé fordultam. Értetlenül nézett rám, majd felült. A jobb kezén támaszkodott, bal lába fel volt húzva, azon a bal kezét lógatta; jobb lába behajlítva volt bal lába alatt. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy olyan, mint egy modell, de rögtön visszatértem a jelenbe.
- Istenem, én… én annyira sajnálom… Én nem akartam elaludni rajtad, ez Bella szerepe, én nem akarok ő lenni. Én annyira sajnálom – mondtam zavarba esve, miközben azt sem tudtam, hogy miket beszélek. Mindent mondtam, és éreztem, hogy az arcomba szökik a vér.
- Nyugodj meg, Jenny. Nincs semmi baj – mondta mosolyogva. Bizonyára élvezte a helyzetet. Neki nem volt kellemetlen.
- De én annyira sajnálom, én tényleg nem akartam – mondtam, és ekkor kopogtattak az ajtón.
- Jenny, kivel beszélsz? – hallottam meg anya hangját az ajtó túloldaláról. Mit mondjak neki?
- Öhm, izé, telefonálok – kiabáltam ki.
- Rendben, majd gyere le reggelizni – mondta.
- Oké. – Még hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn, én pedig megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt a tüdőmből.
- Jól füllentesz – szólt Edward vigyorogva. Felállt az ágyamról, és közvetlenül elém állt, mire zavaromban egy lépést hátráltam.
- Edward, én tényleg… – Nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbeszólt.
- Nincs semmi baj – mosolygott, és aranybarna szemeivel az arcomat fürkészte. Olyan más volt a tekintete. Még magam sem tudtam volna megmondani, hogy miért, csak azt, hogy megváltozott. - Aranyos vagy ilyenkor, mint egy kislány, aki valami rosszat tett, és bocsánatért esedezik – mondta nevetve, és oldalra billentette a fejét. Megint zavarba jöttem, így tereltem a témát.
- Neked menned kéne Bellához, már biztos, hogy vár – szólaltam meg végül, és az ablakhoz toltam. – Ja, és még valami. Megmondanád Alice-nek, hogy szeretnék vele beszélni, és majd hívjon fel? – kérdeztem.
- Igen.
- Köszönöm. Szia! – köszöntem el tőle.
- Szia! – kacagott, majd kiugrott az ablakon, én pedig nagyot sóhajtva ültem le az ágyamra. Komolyan, már a közelében sem tudok önmagam maradni.

Lementem reggelizni, mert már korgott a gyomrom. Anyu finomat főzött, így elég hamar megettem azt, amit elém tett. Repetáztam, mert még éhes voltam. Erre anya csak elmosolyodott. Szerencsém volt, hogy nem kérdezte meg, kivel beszéltem reggel, mert lehet, hogy nem tudtam volna kit mondani.
Ja, de, mégis, Edwardot, mert végül is vele beszélgettem, csak épp nem mobilon keresztül, hanem személyesen.

Körülbelül tíz perc múlva csöngött a telefon. Alice volt az, akivel megbeszéltem egy találkozót. Anyának el kellett még intéznie egy s mást, így felajánlottam, hogy rendet teszek a konyhában. Gyorsan elmosogattam, majd felmentem, és lezuhanyoztam, majd magamra kaptam egy farmert meg egy mintás pólót. Megfésülködtem, a szememet kihúztam, és a szemhéjamra is tettem egy kis festéket, majd szájfényt kentem a számra. Valahogy kellett kinéznem, ha elmegyek valahova, bár suliba nem sminkeltem ki magamat, annyira.

Alice pontosan érkezett, és mikor úgy láttam, hogy semmit sem hagyok itthon, ami fontos lenne, kiléptem a házból.
- Szia! – köszöntünk szinte kórusba, majd megöleltük és megpusziltuk egymást.
- Nos, mi volt az, ami nem telefontéma? - kérdezte már a kocsiban ülve. Igen, ezt mondtam neki, mert azért mégis csak jobb volt ezt személyesen intézni.
- Tudod, nem hiszem, hogy Edward sokat mondana a ti fajtátokról, és hát szeretnélek meg kérni rá, hogy mesélj egy kicsit magatokról. Cserébe elmegyek vásárolni veled, úgy is kell egy-két cipő – mondtam. Reméltem, hogy mond magukról valamit. Legalább a családjukról.
- Értem. Benne vagyok, nekem is kell pár holmi – mosolygott. - Nos, mit szeretnél tudni pontosan? Azt tudtam, hogy ezt szeretnéd kérdezni, de nem mertem az utcán mondani. Meg amúgy is, még nagyon nem is döntötted el, hogy mit szeretnél tőlem megkérdezni, mikor felhívtalak – mondta.
- Hát mindent. Hogy működik a látomásod? A családotokban vannak olyanok, akiknek különleges képességei vannak, úgy, mint neked meg Edwardnak? Miért változik a szemetek színe? És egyéb dolgok – soroltam a kérdéseimet. Reménykedtem, hogy majd mindegyikre választ kapok tőle, ha már Edward nem mond semmit magukról.
- Rendben, elmondom, de csak azután, miután vásároltunk – vigyorgott.
- Oké – egyeztem bele, mást egyébként sem tehettem volna.

Majdnem az egész délelőttünk ráment a vásárlásra. Alice olyan ruhákat vett nekem, amire nem is volt szükségem, és mikor én akartam kifizetni, azt mondta, majd ő. Próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt, így inkább hagytam, hadd fizessen.
Azt mondta, hogy fel kell frissíteni a ruhatárát, és hozzátette, idézem: „Nincs egy göncöm se.” Ezt nehezen képzeltem el Alice Cullenről, hisz mindig olyan divatos ruhákban járt, hogy csak lestem utána. Irigyeltem, hisz neki minden jól állt, ahogy Rosalie-nak is. Ő egy földre szállt angyal volt. Nem a modorára értettem, hanem a külsejére. Persze mindegyik Cullen gyönyörű volt, de Rosalie… Igazi szépség.

Mikor végeztünk, bepakoltuk a szatyrokat a csomagtartóba, és beszálltunk a kocsiba. Úgy éreztem, hogy a hazafele úton tudna nekem mesélni Alice, így hát rákérdeztem a dologra. Igazán kíváncsi voltam rájuk.
- Mikor fogsz mesélni magatokról? – tudakoltam. Igazából félve tetem fel a kérdést. Reméltem, hogy nem fogja azt mondani, hogy inkább majd később.
- Most. – Bekapcsolta a biztonsági övét, majd elindultunk. – Nos, az első kérdésedre a válasz az, hogy ha valaki eldönt valamit, azt látom, és ha a döntése változik, az én látomásom is. – Bólintottam. Ez nem bonyolult. - A második kérdésre a válasz: Jaspernek van rajtunk kívül még képessége. A hangulatokat tudja irányítani. Például, ha mérges vagy, akkor le tud nyugtatni. – Ismét csak egy bólintást kapott válaszul. Belegondolva, ez a képesség igen hasznos. Ha sírsz, ő megnevetett, és ha mérges vagy, megnyugtat; tudja, hogy mikor mit érzel, és ez végül jó. - A harmadik kérdésedre a válasz: a szemünk színe változik. Nos, attól függ, hogy milyen éhesek vagyunk – mondta. – Ha már nagyon ennünk kéne, akkor fekete lesz, olyankor el kell mennünk, vadászni. Mások vagyunk, mint a többi vámpír. Mi nem ölünk embereket, csak állatokkal táplálkozunk – magyarázta.
- Értem, mindegyik világos számomra. A gyorsaság? Minden vámpír olyan gyors, mint Edward? – kérdeztem.
- Minden vámpír gyors. Edward köztünk a leggyorsabb. Gyorsabb, mint más vámpírok. – Mielőtt feltettem volna a kérdést, Alice már folytatta is. – Minden vámpír erős. Emmett köztünk a legerősebb, mondhatjuk rá, hogy neki az a képessége – mosolygott.
- El lehet a ti fajtátokat pusztítani? Ne érts félre, nem akarlak megölni titeket – tettem hozzá.
- Tudom, hogy nem úgy gondoltad, de a válaszodra a válasz, igen, el lehet a fajtánkat pusztítani. Vagy darabokra tépnek minket, és elégetik a részeinket, vagy hívod Jacobékat – mondta mosolyogva. Kérdő tekintettel néztem rá. – Az olyan farkas falka, mint, amilyen Jacobéké, ellensége a mi fajtánknak – válaszolta.
- Értem. – Így értelmet nyert az a kérdés, hogy miért utálják egymást annyira. Elenségek, nem csoda, hogy Edward annyira védi tőlük Bellát.

Észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Rövidnek, mégis hosszúnak tűnt az út. Kiszálltam a kocsiból, és hátramentem a csomagtartóhoz.
- Jól éreztem magam, csúcs volt ez kis vásárlás – mondta Alice mosolyogva. Őt mindig felvidította egy kis vásárlás.
- Igen szerintem is jó volt, én is remekül éreztem magam, és köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre.
- Szívesen. Ha bármi van nyugodtan, fordulj hozzám! – mondta, majd megölelt, én pedig viszonoztam.
- Ez természetes. – Már indultam volna, mikor utánam szólt.
- Jenny! – Megfordultam kezemben a szatyrokkal. – Valaki van a szobádban, szeretne veled beszélni – mondta mosolyogva, én pedig meglepődve néztem rá.
- Ki? – kérdeztem. Nem tudtam, hogy ki lehet az, aki csakúgy beugrik hozzám. Hirtelen eszembe jutott az a személy, de Alice megszólalt.
- Majd meglátod. – Azzal beült az autójába, és elment, én pedig egy ideig csak néztem utána.

Nem tudom meddig állhattam ott a járda szélén, de mikor feleszméltem, megráztam a fejem, és befelé vettem az irányt. Anya még nem volt itthon, és furcsálltam is, hisz több órát szöszöltünk egy boltban, mert ruhákat nézegettünk. Bizonyára sok dolga volt.
Nagy nehezen felcipeltem azt a halom cuccot az emeletre, amit vett nekem Alice, és igyekeztem nem hasra esni. Úgy gondoltam, hogy bevásároltunk egy teljes évre, csak éppenséggel kihagytuk a téli szezont. A szobám előtt letettem a szatyrokat, majd lenyomtam a kilincset, és belöktem az ajtót.
- Szia! – köszönt Edward, amint beléptem. – Segítsek? – kérdezte.
- Szia! Igen, ha megkérhetlek rá. – Odajött hozzám, és elvette tőlem az összes szatyrot, majd letette őket az ágyamra, én pedig követtem őt.
- Látom, a húgom sok mindent vett neked – mondta, miközben a szatyrokat nézte.
- Igen, pedig megmondtam neki, hogy nem kell ennyi ruha meg cipő – sóhajtottam.
- Alice nem ismer határokat, ha vásárlásról van szó – nevetett. Imádtam csupán hallgatni őt, a nevetését, a hangját. Egész nap elhallgattam volna, ahogy beszél, az édes mindegy lett volna, miről. – Bellával is ugyanezt csinálta. Mindent megvesz, ha nincs rá szükség, akkor is – mosolygott. Barátnőm neve térített észhez.
- Apropó, Bella. Miért nem nála vagy? – kérdeztem, közben pakoltam kifele a ruhákat a szatyorból, hogy eltereljem a gondolataimat Edwardról.
- La Pushon van – felelte.
- Miért? Azt hittem, hogy a hétvégét együtt szoktátok tölteni – mondtam, miközben újdonsült ruháimat és cipőimet tettem el a helyükre.
- Állítólag Jessicáékkal ment le szörfözni a partra, de Bellát nem úgy ismerem, mint aki feláll egy deszkára, és kiúszik a nyílt tengerre – mondta az ablakon kibámulva. Odaálltam elé, és az arcát magam felé fordítottam.
- Bármi megtörténhet. Lehet, hogy bajnok lesz – mosolyogtam.
- Láttam, mit álmodtál – váltott hirtelen témát, én pedig egyből felfogtam, miért áll úgy a dolgokhoz, ahogy. Hogy miért mondta azt, hogy „Állítólag Jessicáékkal ment le szörfözni a partra”.
- Edward, ez csak egy álom, és nem jelent semmit. Ha mondjuk, azt álmodnám, hogy lelőnek téged, az se lenne igaz, mivel nem lehet megölni egy golyóval egy vámpírt, érted? – kérdeztem, mire bólintott, én pedig magam mellé ejtettem a kezemet. Kis csend után megszólalt.
- Igazad lehet – mondta, majd rám emelte a tekintetét.
- Még szép, hogy igazam van – mosolyogtam, erre pedig elnevette magát.
- Van kedved eljönni hozzánk? – kérdezte hirtelen.
- Persze, szívesen – bólintottam, és már indultam volna kifele a szobából, mikor a karomnál fogva visszahúzott. - Azt hittem, megyünk – mondtam.
- Igen, de nem kocsival jöttem – húzta féloldalas mosolyra tökéletes ajkait, majd a hátára kapott, és kiugrottunk az ablakon.
Egyszer utaztam már Edwardon, de ez váratlanul ért. Először azt hittem, hogy le fogom fejelni az ablakot, de Edward még erre is ügyelt. Erősen fogott, nehogy leesek, én pedig igyekeztem a hátán maradni. Behunytam a szememet, így csak a szél susogását, és a falevelek zörgését hallottam, amikor hozzáértünk. Tetszett ez a sebesség, de azért kicsit ijesztő is volt. Persze tudtam, hogy nem eshet bajom, de akkor is. Úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban nekimehetünk egy fának, vagy egy faágnak.

Pár perc múlva megérkeztünk egy nagy, és gyönyörű ház elé. Lemásztam a hátáról, és igyekeztem nem elesni. Edward felé fordultam, és csípőre tettem a kezemet.
- Ezt soha többet ne tedd! – szidtam le, mire csak elnevette magát. – Ne nevess ki, ez nem vicces! – mondtam, majd megcsóválta a fejét, a kezemet megfogva húzott a bejárat felé.

Amint beléptünk a házba, majdnem leesett az állam. Körbe kellett néznem, mert egy ilyen szép belsejű ház fölött nem lehetett csakúgy elsuhanni.
A bejárati ajtó egy hatalmas térre nyílt, amely valaha több szobából állhatott. A válaszfalakat eltávolították, így alakítva ki a hatalmas szobát. A déli homlokzatot teljesen üveg borította, ahonnan a folyóra is rá lehetett látni. Ennek köszönhetően a ház világos volt, amit kiemelt továbbá a falak színe is. A belmagasság igen nagy volt, a padlót fehér hajópadlóval burkolták, a falak is ugyanebben a színben pompáztak.

Az egyik falon alig észrevehető biztonsági tábla volt, amelyet beüzemelve áthatolhatatlanná tehették az üvegfalakat. A bejárati ajtótól balra emelt padlószinten egy hatalmas zongora állt. Az emelvény mögötti ajtó a konyhába vezetett, amelyből az étkező nyílt. Az étkező maga nem volt elzárva a ház többi részétől, csupán egy szépen ívelő válaszfal szeparálta el a nappalitól. Ezen a falon egy hatalmas plazmatévé volt, amely mellett több számítógépet is találhattunk. A tévé előtt sok elemből álló ülőgarnitúra volt. A földszinten, a lépcső alatt találhattunk még egy dolgozót és egy fürdőszobát is. A szoba nyugati részében egy széles, masszív lépcsőkar állt, melynek korlátja finom fogású lehetett, ez látszott rajta. Volt már ilyenhez szerencsém, de ezt nem részletezném.
- Tetszik? – kérdezte Edward, mire csak nehezen tudtam válaszolni.
- Igen. Ez gyönyörű – mondtam teljesen elámulva.
- Gyere, körbevezetlek. – Elindultunk a lépcső felé, majd felmentünk az emeletre. Az emeleten, a lépcső tetejétől kiindulva egy hosszú folyosó helyezkedett el. Mézszínű fával burkolták mind a padlót, mind a falakat. Ezen a szinten volt Rosalie, Emmett és Alice szobája valamint Carlisle dolgozószobája egy kisebb könyvtárszobával, amelyek egyébként az étkező felett voltak, a ház nyugati oldalán.

A dolgozószobából nyílt Esme kisebb munkaszobája. Carlisle dolgozójában egy mahagóni íróasztal és egy bőrszék volt. A falakat festmények borították, közülük több Carlisle életének néhány momentumát mutatta be – legalábbis ezt mondta Edward.
Rosalie és Emmett szobája - a nappali felett - egy hatalmas, L alakú helység volt, melynek egyik végében fürdőszoba állt, a másikban pedig egy hasonlóan nagy gardrób. Ők is részesültek az üvegfalból, ami jellemezte a házat.
- Alice szobája közös Jasperrel, de mióta a húgom teljesen kisajátította azt a maga számára, Jasper pedig sok időt tölt a saját dolgozószobájában, ami egyébként egybenyílik sajátjukkal, mindenki úgy tekint erre a helyiségre, mint Alice szobája - mesélte Edward nevetve, mire nekem is mosolyra húzódtak ajkaim.

Jasper dolgozója szomszédos volt Rosalie és Emmett gardróbjával. Az ő szobájuk a bejárati ajtó és a zongora felett volt. A fürdőszobájuk és a gardróbjuk a konyha feletti részre esett. A fürdőszoba egyébként akkora, mint másnál a hálószoba.
Továbbmentünk a következő emeletre, ami egyben a legutolsó is volt, mint kiderült.

A legfelső emeleten szintén egy faborítású folyosó futott végig, a tér nagy részét azonban egy könyvtárféleség foglalta el. Itt űzik azokat a dolgokat, amelyek gyakorlatilag illegálisak: okirat hamisítás, számítógép hekkelés, és más kétes dolgok. Azt mondta, hogy ezek azért kellenek, hogyha költözniük kell, eltüntessék maguk után a nyomokat. Mintha soha nem is léteztek volna. Megkérdeztem Edwardot, hogy buktak-e le már valaha is. Erre azt mondta:
– Ügyesek vagyunk. – Ezután továbbmentünk.

Edward szobája leghátul volt, az utolsó ajtó nyílt oda. Délre nézett, közvetlenül Rosalie és Emmett szobája fölött helyezkedett el, de az ő szobája négyszögletű volt. Neki is faltól-falig ablaka volt, amelyen keresztül gyönyörű volt a kilátás. Az ő gardróbja és fürdője a szoba távolabbi felében helyezkedett el, közel az ajtóhoz. A szoba nyugati falát teljesen beborították a CD-k százait tartó polcok, és ott a sarokban lehetett találni még egy igen komolynak tűnő zenei stúdió berendezést.
A ház többi részével ellentétben Edward szobájában nem a fehér szín uralkodott. Ágya nem volt, csak egy hatalmas, fekete bőrkanapé, egy vastag aranyszínű szőnyeg, a falak pedig csupán egy árnyalattal voltak sötétebb színűek; nehéz anyagok borították.
- Gyönyörű szobád van! – léptem beljebb, és csodálkozva néztem körbe. Edward csak állt az ajtóban, és onnan nézte, ahogy feltérképeztem a szobáját – legalábbis ezt tettem volna, ha hagyja.
- Gyere, még nem mutattam meg mindent, még lesz időd megnézni minden egyes részletét a szobámnak – mondta, én pedig követtem. – Ez Esme és Carlisle hálószobája. Alattuk van Rosalie és Emmett gardróbja, meg Jasper dolgozója – mondta Edward. Nekik is saját gardróbjuk és fürdőszobájuk volt, amelyek az ajtónál távolabbi oldalon helyezkedtek el. - Van pincénk is, ahol tiltott dolgokat raktározunk – mondta Edward.
- Miket? – kérdeztem.
- Csupa olyan dolgot, amelyekhez szinte lehetetlen hozzájutni, hacsak nem vagy vámpír – mondta mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.
- Hol vannak a többiek? – néztem rá.
- Vadászni mentek – felelte. – Mielőtt megkérdeznéd, én már voltam, míg odavoltatok vásárolni.
- Aha, értem. Alice nem is mondta, hogy elmennek. Mikor jönnek vissza? – kérdeztem.
- Nem tudom, de most már megnézheted a szobámat – húzta féloldalas mosolyra ajkait.
- Ó, köszönöm, uram – hajoltam meg előtte, mint régen a királyok előtt. Ezen csak nevetett, majd elindultunk vissza a szobájába.

- Szereted a zenét, ugye? – kérdeztem már a szobában a kanapén ülve, és néztem a CD-éket, amik a falon sorakoztak.
- Igen. Te? – kérdezte, és éreztem magamon a tekintetét.
- Imádom – mosolyogtam rá. - Ezeket mindegyiket hallottad már? – tudakoltam, majd felálltam, és odamentem a CD-ket tartó polcokhoz.
- Igen, a legtöbbet – mondta, és Ő is feltápászkodott, majd mellém állt.
- Milyen zenéket kedvelsz? – kérdeztem, miközben az a CD-k címét nézegettem.
- Leginkább a klasszikusokat, és te?
- Sok fajtát meghallgatok. Egyszóval, mindenfélét. – Még mindig a lemezeit néztem. – Nagyon szép házatok van – mondtam, majd felé fordultam, Ő pedig folyamatosan engem nézett. Nem értettem, mi üthetett belé. A tekintete megint furcsa volt, de tudtam, hogy nem lehet éhes, hisz nem rég evett. – Mi az? – kérdeztem, de nem válaszolt, csak engem nézett továbbra is.

Sosem láttam még ilyennek. Aranybarna szemei csillogtak, és úgy tűnt, hogy nem is pislog. Kinyújtotta felém a kezét, és a fülem mögé tűrt egy tincset. Az érintésébe beleremegtem, és a szívverésem hirtelen a kétszeresére nőtt. Tudtam, hogy hallja, hogy emelkedett meg a pulzusom. Tennem kellett valamit, ha azt akartam, hogy ne tudja meg, mit érzek iránta; hogy ne jöjjön rá, mit vált ki belőlem csupán egy érintése.

Már azt terveztem, hogy megszólalok, de Ő mutatóujját az ajkaimra tette, ezzel jelezve, hogy ne szólaljak meg. Szabad kezével végigsimított az arcomon, én pedig értetlenül néztem rá. Úgy viselkedett velem, mintha a barátnője lettem volna, pedig csak barátok voltunk. Az igazat megvallva jólesett az érintése, és szabályosan elfelejtettem levegőt venni, de emlékeztettem magamat eme emberi szükségletre.
Elvesztem aranybarna szemeiben, és mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Közelebb lépett hozzám, levette számról az ujját, majd lehajolt, és ajkát az enyémekre nyomta…

Üdv nektek bálozók!

2010-11-28T21:18:00.002+01:00

Sziasztok!

Egy barátnőm pályázatot indított. Az ő szavait(pontosabban bemásoltam) használom. Remélem, felkelti majd az érdeklődéseteket. :) Én neveznék, de én már más pozícióban vagyok. :P
A részről pedig annyit, hogy hamarosan felkerül. :)

Nos, a pályázatról.

Üdv nektek bálozók!

Ez itt a Pokoli Bálok éjszakája!
Igen, okkal így fogalmaztam ugyanis nem akartam ötlet tolvajnak tűnni.
Mostanában, és persze régebben sokat hallhattatok egy bizonyos Pokoli Báléjszakák című nagy sikerű könyvről, amelynek elkészítéséből Stephenie Meyer is kivette a részét:)
A könyvet, Ő és még négy igazán tehetséges író töltötte meg csodás "novelláikkal".

Na szóval, az én ötletem valami hasonló dologra épül. Egy olyan történet, mint amit a könyvben is olvashattál, vagy éppen teljesen más:) Lehet Edward és Bella története, vagy valaki másé, teljesen mindegy. A lényeg, hogy egy báléjszakáról kell, hogy szóljon. A központi cselekmény adott, de a többi változót neked kell kitalálni:)

Részletek: --> http://nezopont-kira.blogspot.com

Örülne/nénk, ha jelentkeznétek, és megmutatnátok, mire vagytok képesek. :D Bárki jelentkezhet.:)

Puszi

Gicus

A résszel kapcsolatban! :)

2010-11-19T10:20:00.004+01:00

Sziasztok!

Nem rossz hírrel jöttem. :) Mint, ahogy a cím is mutatja, a fejezettel kapcsolatban szólnék néhány szót. :D Késni fog, és szerintem ez nem rossz hír, mivelhogy extra hosszú résszel jövök majd. :D A friss időpontját is megváltoztatom. Nem november 27-én jön, hanem később. Talán szerdára(dec 1.) már felteszem a részt.:) De, ha mégis sikerül úgy elkészülnöm vele, jövő hét szombatra, akkor hozom akkor. :D
Csak ennyit szerettem volna mondani. Remélem, valaki örül neki.:)

Puszi

13. fejezet - Következmények (II. rész)

2010-11-12T09:56:00.004+01:00

Sziasztok! Meghoztam az új részt. A kommentárokat köszönöm Nillának, Névtelennek és Stenczinek. :)
Remélem, ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. A következő rész, forduló ponthoz ér. Akkor lesz majd benne valami :P
Jó olvasást!
Puszi

MEGILLETŐDVE BÁMULTAM BARÁTNŐMET, aki mintha nem is az iskolában lett volna több száz diákkal a folyosón. Míg Bella kíváncsian nézte Alice-t, addig Edward dühödt tekintettel meredt előre, karjai összekulcsolva voltak a mellkasa előtt. El kellett kapnom a pillantásomat róla, nehogy megint képeket vetítsek le magamban. Alice szépen kihajtogatta a levelet, majd fennhangon olvasni kezdte, én pedig teljesen lefagytam.
- Kedves Jenny! Nagyon sokat gondolkodtam, és egyszerűen nem bírom. Mindenképp szeretnék veled találkozni valahol. Mondjuk Port Angelesben, a mozi előtt, szombaton, nyolc körül, ha neked megfelel. Kérlek, gyere el. Nagyon fontos lenne. A titkos hódolód – fejezte be Alice az olvasást, én pedig beletúrtam a hajamba.
- Ez a srác tényleg komolyan gondolja – szólalt meg Bella, én pedig nagyot sóhajtottam.
- Nem, most nem akarok ezzel a fiúval találkozni – suttogtam magam elé. – Inkább azt áruljátok el, hogy ki ő? – Mivel senki sem szólalt meg, így felpillantottam rájuk. Mindannyian engem néztek, én pedig tudtam, hogy nem fogják elárulni nekem a hódolóm kilétét. – Rendben, akkor nem faggatózom, inkább megyek órára – mondtam, majd kivettem Alice kezéből a levelet, és elindultam a folyosón, miközben összegyűrtem a kezem levő papírt, és az első kukába belehajítottam. Miért nem tudják megmondani, hogy ki az? Le akarom zárni ezt egyszer s mindenkorra - gondoltam. - Mégis, hogy találkozhatnék azzal az idegen sráccal, mikor minden gondolatom egy személy körül forog? Ügyesen kell kijátszanom a lapjaimat, mert ha egyet is felfedek Edward előtt, akkor óriási baj származna belőle.
Nagy léptekkel szeltem át a kijárathoz vezető folyosót. Mindenképp ki kellett tisztítanom a fejemet. Leültem az első padra, ami szabad volt, és hangosan kifújtam a levegőt. Nem tudtam elképzelni, hogy mi ütött belém. Sosem viselkedtem így Alice-szel, de néha… néha annyira fel tud pörögni, és olyan dolgokat tesz, amit nem kellene. Persze tudom, hogy csak segíteni akar, és egy kicsit oldottabbá tenni a hangulatot, de a kíváncsiságával is tisztában vagyok. Mintha nem látná előre a jövőt. Ezzel szemben Edward, bár titkolja, de ugyanúgy tudni akar mindent, a képessége pedig a segítségére van. De akkor, ott a folyosón, olyan furcsán viselkedett. Bizonyára tudja ki a srác, csak nem mondja el nekem. Na, és Bella. Ő csendben figyelte az eseményeket, és próbált valamit megérteni belőle. Vele is nagyon régen beszéltem. Szinte nem is tudom, mi történt az alatt az egy hét alatt, míg Jake-nél volt. Azt tudom, hogy Edward mellettem volt, és ápolt, de ő… Huh, azt hiszem, túl sok mindenen kezdek agyalni – gondoltam, és egy pillanatra behunytam a szemem. Tényleg kicsit sok volt ez nekem, ráadásul ott volt az a „kihallgatás” is. Mégis mit akarhatnak tőlem? Nemcsak én voltam a tanú. Rajtam kívül még Jacob, Bella és persze Alice is. Rendben, én ugrottam közéjük, de akkor is. Kinek hiányzik ez most? – kérdeztem magamtól.
- Senkinek – felelte az angyali hang, ami közvetlenül mellőlem jött. Észre sem vettem, mikor ült mellém, vagy egyáltalán mikor jött ki az épületből. Egészvégig lehajtott fejjel ültem, és gondolkodtam. Persze ő tudta, hogy min jár az eszem. Előtte nincsenek titkaim.
- Akkor? – kérdeztem, és a hátamat a pad háttámlájának döntöttem.
- Talán azért, hogy elüldözzenek minket. Hogy soha többet ne tudjunk ide visszajönni – felelte. Tekintetemet ráemeltem, és akkor vettem észre, hogy folyamatosan engem bámul. Kicsit zavarba is jöttem tőle.
- Azt úgysem engedem. Ti vagytok a legjobb barátaim, nem engedlek el csakúgy titeket. Bár… Rosalie-t, Emmettet és Jaspert nem nagyon ismerem, de kedvelem őket. – Elmosolyodott, én pedig lesütöttem a szemeim.
- Miért? Engem ismersz? – kérdezte, mire újra ránéztem.
- Ha hagyod, hogy megismerjelek. – Elkomolyodott. - Edward, van egy álarcod, amit mindig magadra öltesz, nehogy megtudja bárki is, mit érzel. – Itt egy kis szünetet tartottam. – Mégis minden lány odáig van érted, és te bármelyiket megszerezhetted volna… – kuncogtam, mire elmosolyodott -… de te mégis mást választottál. Bella mellett minden egyszerűbb számodra, nemde? Nem hallod a gondolatait, így egy kis csöndben van részed. Nem tudom, hogy vagy képes elviselni a sok gondolatot a fejedben a sajátodon kívül – meredtem előre az utolsó mondatomnál.
- Gyakorlat kérdése – felelte. – Igen, valóban néha túl sok belőlük, ilyenkor elmegyek egy kis időre kikapcsolódni. Vadászni, vagy csak sétálni valahova, ahol nincs ezer és ezer gondolat – mondta, miközben ő is hátradőlt.
- Lett volna időd kikapcsolódni, ehelyett velem voltál, akinek folyton hallottad a gondolatait. – Éreztem magamon a tekintetét, de nem fordultam felé, egyenesen bámultam előre.
- Kellett valaki, aki vigyáz rád, és melletted van, míg anyukád dolgozik – mondta, mire ránéztem.
- Este is? – kérdeztem, de erre nem válaszolt. Elfordította a fejét, és most ő bámulta a nagy semmit. – Miért voltál velem, mikor máshol is lehettél volna? – suttogtam. Féltem, hogy újra maga köré építi a falat, amit egy kicsit, egy nagyon kicsit le tudtam romolni. Azt szerettem volna, ha elmondja nekem az érzéseit, hisz a legjobb barátja voltam. A hangom hallatára ismét rám nézett. Bizonyára azt hitte, hogy sírni fogok, de nem. Igazán érdekelt, hogy mégis miért fecsérelte rám az idejét. Miattam a családja és a szerelme háttérbe került. Ennyit tényleg nem értem.
- Mert nem akartam egyedül lenni – felelte végül. – Bella a rezervátumban volt, Alice folyton fecsegett valami ostobaságról, és gyerekdalokat énekelt magában. Nagyon idegesítő, hidd el nekem. Emmett perverz gondolataira nem voltam kíváncsi, ahogy Rosalie bevásárló körútjának tervezésére sem.
- És a szüleid?
- Nem akarok a terhükre lenni. Így is sok bajt okoztam nekik az évtizedek alatt, még többet nem akartam. – Ez úgy hangzott, mintha csak kényszerből lett volna velem, de mielőtt bármire is gondolhattam volna, megelőzött. – Te pedig egyedül voltál, pont úgy, ahogy én, ráadásul a legjobb barátom vagy, akit otthagyott a… barátja. – Az utolsó szót már fogvicsorgatva ejtette ki. Ökölbeszorított kezére tettem az enyémet.
- Nyugodj meg, minden rendben. Már nem érdekel – mosolyodtam el, ő pedig lassan kezdte ellazítani megfeszített izmait. Igen, valóban nem érdekelt már Paul, de a verekedésüknek a következménye annál inkább. – Tudod mit, menjünk be. Kezdek kicsit fázni, és nem tenne jót, ha elkésnénk óráról, nem? – Bólintott, és felállt, majd kezét felém nyújtotta, s felsegített a padról.

* * *

Egész nap a Samékkel való találkozáson járt az eszem, és igazán nem tudtam, hogy mit kellene mondanom nekik. Persze az igazat mondom, vagy… Nem. Istenem, nem tudom, hogy mit mondjak nekik. Talán azt, hogy összejöttem az egyik farkassal, akiről ez csak később derült ki, és a szemem láttára változott át. Ja, és mikor még jártunk, bevésődött egy lányba, így szakítottunk, mert nem akartam útban lenni. Mivel aznap esett az eső, így megfáztam, és elég csúnyán megbetegedtem. Kiöntöttem a szívem a legjobb barátomnak, aki pár nappal később meg akarta leckéztetni a volt barátomat, mert úgy gondolta, hogy miatta lett tüdőgyulladásom. Azt hiszem, ennyi lenne. Ez nevetséges, de dióhéjban tényleg ennyi történt. Azt tudom, hogy nem hazudhatok, de mégsem mondhatom, hogy Edward a hibás, mert nem ő az, hanem én. Ha nem mondom el neki, vagy ha hallgatok rá, akkor megelőzhettem volna ezt az egészet, de… - gondolataimból egy hang ébresztett fel, amit közvetlenül magam mellől hallottam.
-… ezen már nem változtathatsz – mondta, én pedig ráemeltem a tekintetemet. Igaza volt, tényleg nem változtathattam, hisz ami megtörtént, megtörtént. A harc meg volt, mert későn avatkoztam közbe. Ha mondjuk, nem alszok el, akkor megállíthattam volna Edwardot. Bár… előbb vagy utóbb bekövetkezett volna… azt hiszem. Mindenképp a barátaim mellé állok. Mivel ellenségek így nehéz, de majdcsak kitalálok valamit. Általában jó vagyok a meggyőzésben, de akadnak kivételek. – Mehetünk? – kérdezte, mire csak bólintottam. Előre féltem a még fel nem tett kérdésektől.

Edward autójával mentünk. Alice a hátsó ülésen ült, én pedig elől, Edward mellett, aki görcsösen szorongatta a kormányt. Ideges volt, és nem is csodálkoztam rajta. Senki sem tudta megmondani, hogy mi lesz a „kihallgatás” eredménye.
- Alice, még most sem látsz semmit? – kérdeztem egy kis idő múlva, miközben az ablakon bámultam kifele.
- Semmit. Próbálkozom, de egyszerűen nem látom a farkasokat. Ez annyira idegesítő – mondta, és tekintetéből félelmet olvastam ki. Féltette a családját, mert nem tudta, hogy mire számíthat. Talán abban maradnak, hogy aki kezdte a verekedést, annak bűnhődnie kell, ők pedig továbbra is itt maradhatnak Forksban. Rossz volt belegondolni. Ez volt a baj velem. Először mindig a dolog rossz oldalát néztem. Erről le kellett szoknom.

Amikor megérkeztünk a határhoz, Edward leállította a motort, majd megkerülve az autót, segített kiszállni. A kocsit lezárta, majd a hátára kapott, és berohant velem az erdőbe, Alice-szel az oldalán. Nem akartam semmire sem gondolni, csak arra, hogy elmondom, amit hallani akarnak, aztán elmegyek.
Nem telt bele öt perc, már ott is voltunk a találkozási helynél, ahol Dr. Cullen, Emmett és Jasper állt. Bizonyára azért jöttek csak a férfiak, hogyha harcra kerülne a sor, akkor megvédhessék magukat. Vagy talán tévedek.
- Azért vannak itt, hogy megvédjünk – suttogta Edward, amikor talpra állított. Jobbnak láttam, ha nem szólalok meg, mert megint leszavazna. Tudtam, hogy Paulék sosem bántanának embert, csak vámpírt. Itt őket kellett megvédeni, nem pedig engem. És ki tenné meg, ha nem én? Bella. Ő Emmett háta mögött állt. Emhez képest nagyon kicsi volt, nem is vettem észre. Amikor Edward megpillantotta őt, finoman maga után húzva ment kedveséhez.
- Bella, azt hittem, hogy megbeszéltük – kezdte.
- Azt hiszed, hogy nem leszek itt a barátnőmmel? – kérdezte, miközben Edward aranyszínű szemeibe nézett. – Nem, Edward. Itt fogok maradni! – jelentette ki határozottan, mire Edward felelni akart, de én közbeszóltam.
- Ne most, Edward, kérlek – néztem rá könyörgőn.
- Igaza van, fiam; most más dolgunk van – helyeselt Carlisle. Edward mérgesen nézett a határ túloldalára, én pedig követtem a tekintetét.
- Itt vannak. - A fák közül négy, vagy öt nagy farkas lépett ki, középen a vezetővel, aki bizonyára Sam lehetett. Fekete volt a szőre és a szeme is, s mindenki őt követte. A szívem eszeveszett dörömbölésbe kezdett, mire Sam rám fordította a tekintetét. Cullenékre néztem, akik mind engem figyeltek. Hallották, ahogy egyre gyorsabban ver a szívem a mellkasomban. – Sam azt mondja, hogy ne félj tőlük, nem fognak bántani – tolmácsolt Edward. Tehát az ő gondolataikat is hallja. Egy valamit tudni szerettem volna, így nehezen, de megszólaltam.
- Ne haragudj… – léptem közelebb a farkashoz, mire Edward elkapta a karomat, én pedig sokatmondóan néztem rá, majd tekintetemet ismét az előttem levő… emberre szegeztem. -… de megkérdezhetem, hogy miért jöttetek farkas alakban?
- Azért, mert nem bíznak bennünk – szólalt meg ismét Edward. – Azt akarják, hogy menj velük a faluba, és ott mindent megbeszélhettek.
- Rendben – bólintottam. Edwardra néztem, aki elengedett, én pedig átléptem a határon. A fekete farkas lassan hátrább húzódott, majd eltűnt egy bokor mögött, az megrázkódott, és fél perccel később Sam lépett ki mögüle.
- Mehetünk – mondta, majd elindult, én pedig követtem. Hátranéztem Cullenékre, akik aggódva néztek utánam, főleg Alice és Edward. Tudtam, hogy barátnőm már nem fogja látni a jövőmet, hisz elmondta, hogyha egy farkas közelében vagyok, a jövőm eltűnik. Edward… Ő egyszerűen csak azt akarta, hogy ne essen bajom. Legjobb barátok a világon.
A többi farkas ott maradt Cullenékkel, én pedig Sammel elindultam La Push-ra.

Szerintem teljesen normális, ha azt mondom, hogy féltem. Féltettem a barátaimat, akiket talán örökre elüldöznek Forksból. Nem akartam. Azt szerettem volna, ha itt maradnak, mert Bella biztos, hogy beleőrült volna Edward elvesztésébe. Egész úton szótlanul haladtunk az erdőben. Tudtam, hogy csakis azért megyünk a faluba, hogy Cullenék ne hallják a beszélgetésünket, de ha tényleg olyan jó a hallásuk, ahogy Edward mondja, akkor minden egyes szót hallanak még ilyen távolságból is. De lehet, hogy tévedek.

Amikor megérkeztünk Sam házához, köszöntünk Emilynek, majd bementünk az egyik szobába. A helyiség közepén egy kis asztál állt, ami körül egy barna színű kanapé, és egy fotel helyezkedett el. Mindkettőnek a háttámlájára szürke szőrme volt helyezve, az asztalt pedig vöröses színű terítő borította be, és néhány kis faragott mütyürrel díszítették azt.
Leültem a kanapéra, Sam pedig a fotelben helyezkedett el, aztán vártam, vártam, hogy feltegye nekem az első kérdést. Féltem, igen. Mi van, ha rosszul válaszolok valamire, és elkergetik Cullenéket?
- Nem akartunk megijeszteni – kezdte Sam, és halványan elmosolyodott.
- Nem ijedtem meg csak… csak tudom, hogy miért vagyok itt. – Igen, tudtam, hogy azért jöttem, hogy tanú legyek… hogy tanúskodjak a barátaim ellen.
- Igen? – lepődött meg a válaszomon, mire csak bólintottam. – Jenny, én csak néhány kérdést szeretnék feltenni. - Ismét egy bólintást kapott válaszul, ő pedig elkezdte. – Tudom, hogy ott voltál akkor éjjel, és hogy közéjük ugrottál. Arra lennék kíváncsi, hogy mégis miért tette ezt az egyikük, mikor pontosan tudják, hogy nem léphetik át a határt.
- Ez csupán egy félreértés volt – feleltem. – Igen, tudom, hogy Edward megszegte a szerződést, de szeretnélek megkérni rá, hogy ettől tekintsetek el. Ő csak meg akart védeni, mert azt hitte, hogy Paul miatt vagyok szomorú… hogy bántott, pedig egyáltalán nem erről volt szó. – Csendben hallgatta a monológomat, én pedig igyekeztem meggyőzni mindkét fél ártatlanságáról. – Aki itt a hibás, az én vagyok. Jól tudom, hogy akár meg is halhattam volna, de nem történt. Sem Paul, sem Edward nem tehet erről. Edward… ő általában túlreagálja a dolgokat. Tudod, ő úgy szeret, mintha a kishúga lennék, azért véd ennyire.
- De ez nem mentség. Tisztában volt a következményekkel. – Igaza volt Samnek, ezt be kellett látnom, de nem hagyhattam, hogy elüldözze őket.
- Sam, tudom, hogy megszegte az egyezményt, de kérlek, adj neki még egy esélyt. Én visszafogom, ahogy Bella is. Megbeszéljük vele. Carlisle, ő egy légynek se ártana, és a többiek követik az elveit. Én garantálom, hogy soha többet nem fog előfordulni. Tudom, hogy ilyen okra vártatok már évek óta, de ha hibáztatni akarjátok Őt, akkor nemcsak Edwardot kell elővenni, hanem Pault is. Volt választása, meg tudta volna akadályozni, ehelyett belement. – Csakúgy folyt belőlem a szó, és úgy éreztem, mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy Cullenék maradhassanak.
- Igen, Paul is benne volt, ez igaz.
- Én indítottam el ezt a lavinát, szeretném megállítani, és tisztázni a helyzetet. Az emberek hibáznak, de a hibáikból tanulnak.
- Értelek – bólintott. Féltem, mert úgy éreztem, hogy zagyvaságokat beszéltem, és csak rontottam a helyzeten. El akartam mondani, hogy senki sem hibás, csakis én. – Azt szeretnéd, ha Cullenék maradnának, hogy amit Edward tett, annak ne legyenek következményei. Egy vámpírt védesz, aki egy pillanat alatt megölhet. Azt mondod, hogy a te hibád, amiért egymás torkának estek. Jenny, magam is láttam a harcot, hisz mi farkasok, ha átalakulunk, halljuk egymás gondolatait. Edward meg akarta ölni Pault.
- És fordítva is. Ti gyűlölitek egymást, tudom. Mégis egy közös pontotok van. – Kérdőn nézett rám. - Bella. Ő szereti Edwardot, és Jacob a legjobb barátja. Mellette volt, mikor Cullenék elmentek, Bella elmondta nekem. Nem bírná ki, ha megint elveszítené őt, ráadásul az én ostobaságom miatt. Kérlek, Sam, adj még egy esélyt, ígérem, hogy többet nem fordul elő. – Már könyörögtem neki. Nagyon fontosan voltak számomra Cullenék, bár alig ismertem őket, de azt tudtam, hogyha Edward elmegy, nem bírnám elviselni. Be kellett vallanom magamnak, hogy igenis, beleszerettem Edward Cullenbe.

Lassan sétáltunk vissza a határhoz, és én egyre jobban kezdtem fázni, mert útközben feltámadt a szél, rajtam pedig egy vékonyka dzseki volt. Tűrtem a hideget, bár nem hiányzott még egy megfázás.
Aggódtam Sam válasza miatt, hisz egy szó nélkül indultunk vissza a többiekhez, és nem mondta el a döntését. Én úgy gondoltam, hogy még nem mérlegelte a dolgot, és addig gondolkozik a válaszon, míg megérkezünk. Csak remélni tudtam, hogy a távollétünk alatt nem ugrottak egymás torkának, bár a családfő biztosan nem engedte volna, ő sem akart bajt.

Amikor odaértünk a határhoz, a farkasok még mindig ugyanott álltak, amikor elmentünk, és ez alól Cullenék sem voltak kivételek. Bár Bella egy kidőlt fatörzsön ült, de úgy tűnt, hogy körülötte mindenki szoborrá dermedt. Csak akkor tértek magukhoz, mikor Sam és én kiléptünk a fák rejtekéből. Akkor Edward és Alice egyszerre tettek előre egy lépést, mire a farkasok felmordultak. Nem bíztak volna bennük?
Nem mentem át a Cullen földre, hanem Sam mellett maradtam. Láttam barátnőm szemében az aggódást, és arra „kért”, hogy menjek át hozzájuk, de én féltem. Féltem Sam válaszától, és Cullenék haragjától. Mi van, ha úgy dönt, el kell menniük, és akkor Bella, Alice, Edward és mindenki más örökre megharagszik rám. Próbáltam őket védeni, mert tényleg semmiről sem tehettek. Amikor Bella is észrevett minket, felpattant a fatörzsről, és Edward mellé lépett, majd megfogta a kezét. Inkább nem is néztem oda, helyette a farkasokat kezdtem bámulni. Az egyik nagyon is kitűnt a többi közül vörösesbarnás színével. Azt is észrevettem, hogy kicsit előrelépett, de türtőztette magát. Nem tudtam, hogy ki lehet az, mert tudtam, hogy Paul farkas alakban szürke színű, ő pedig közvetlenül mellettem állt. Jóval magasabb volt nálam, és bár félnem kellett volna tőle, nem tudtam. Beletúrtam a bundájába, ő pedig rám emelte a tekintetét.
- Barátok, örökre – suttogtam mosolyogva, ő pedig megnyalta a kezemet. A szemem sarkából láttam, hogy Edward ökölbe szorított kezekkel áll Bella mellett, és úgy tűnt, hogy egy kicsit előre is mozdult, de nem lehettem benne biztos, ahhoz gyors volt. Elengedtem Paul bundáját, és Samre néztem, aki abban a pillanatban lépett előre, én pedig hátra maradtam.
A szívem a torkomban dobogott, és reménykedtem benne, hogy jó döntést hoz majd. Alice sajnos nem tudta megmondani, hogy mi lesz velük, hisz nem látta őket.
- Köszönetet mondhattok a barátotoknak a döntésem végett – csak ennyit mondott, én pedig hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hisz két alternatíva fordult meg a fejemben. Első, köszönetet mondhatnak nekem, amiért elmennek, vagy a második, hogy maradhatnak. Utóbbiban reménykedtem. Nem tudtam, hogy Edward mennyit hallott a gondolataiból, de úgy tűnt, hogy kezdett megnyugodni, vagy csak az arcára kiülő érzéseket próbálta leleplezni. – Ha még egyszer előfordul ilyen nincs több engedmény. – Rövid monológja után felém fordult, és biccentett nekem, én pedig lassan elindultam a határ felé, de még megálltam mellette. Hallottam, ahogy néhány farkas felmordul, de nem foglalkoztam velük.
- Köszönöm – suttogtam, mire egy halvány mosolyt eresztett el. Kaptak még egy esélyt, következmények nélkül. Cullenék felé fordultam, majd nagy léptekkel indultam el Alice felé, aki ugyanígy tett, majd megöleltük egymást. Aki abban a pillanatban érkezett volna, biztos azt hinné, hogy fogoly voltam La Push-on, pedig teljesen másról volt szó.
Miután elengedett visszafordultam Samék felé, ahogy az összes Cullen. Carlisle előre lépett, majd megszólalt.
- Köszönjük, Sam – hálálkodott. – Többet nem fog előfordulni – ígérte meg, mire a megszólított csak biccentett. Nyilván nem örült neki, de Bella miatt belement, mert Jacob barátja. Én mindenesetre nagyon hálás voltam neki, mert nem tudom, hogy mihez kezdtem volna Alice nélkül, hisz a legjobb barátnőm lett, mióta megismertem. A többiekkel alig beszéltem, de a nagy mackót is megkedveltem. Szerintem nincs senki rajta kívül, aki még a borús napjaimon is egy mosolyt csalna az arcomra. Rosalie, ő vele nem igazán kommunikáltam, de csak remélni tudtam, hogy egyszer majd jó barátnők leszünk. Jasper, ő szintén zenész. Dr. Cullen; igen ő remek orvos, és nagyon kedves, bár alig beszéltünk egymással, és mivel Alice-ék apja, mindenképp meg szerettem volna ismerni, ahogy a feleségét is, akit még nem láttam. Na, és Edward – ránéztem. – Ő állt hozzám a legközelebb Alice-szel együtt. Pár hét alatt a legjobb barátom lett, és elfogadtam – nemcsak őt, hanem a testvéreit is – úgy, ahogy vannak.
Bellára vándorolt a tekintetem, aki a farkasokat nézte, és egy azok közül őt bámulta. A vörösesbarnás színű. Akkor tudatosult bennem, hogy ő lehet Jake. Bizonyára barátnőm őt nézte, és csak azért, hogy a szemeivel azt üzenje neki, hogy ne csináljon semmi ostobaságot.

Észre sem vettem, hogy Samék már elmentek, s egyedül Jacob és Paul maradt ott velünk. Bizonyára arra vártak, hogy útnak induljunk. Nem bíztak Cullenékben. Alice megfogta a karomat és Belláét is, majd még odaszólt Carlisle-nak, hogy hazavisznek minket Edwarddal, és, hogy otthon találkoznak, aztán húzni kezdett kifele bennünket az erdőből. Egyébként is haza szerettem volna menni, mert sokat kellett tanulnom, bár nem volt semmi kedvem hozzá, hogy a könyvek felett görnyedjek, de muszáj elkészíteni a házit, ha nem akarok beírást kapni.
- Ezt vedd fel! – nyújtott felém egy kabátot Alice, amit nem tudom honnan vett. – Hazarohantam, amíg vártunk rátok. Túl ideges voltam, és csak téged láttalak; fáztál. Azt hittem, hogy mire visszaérek, már ti is a határ felé tartotok – felelte kérdő tekintetemet látva.
- Köszönöm – mosolyogtam rá, és belebújtam a meleg kabátba. Mivel gyalog tettük meg a kocsihoz vezető utat, így sokkal tovább tartott az út, ráadásul nagyon fújt a szél.

Örültem, mikor végre a kocsiban ültünk. Bizonyára Alice elkérte a kulcsokat Edwardtól, mielőtt eljöttünk volna. Úgy gondoltam, hogy Carlisle beszélni szeretett volna Edwarddal, ezért csatlakozott később hozzánk. Amikor beültünk a Volvóba, Alice bekapcsolta a fűtést, hogy addig se fázzunk, amíg a bátyjára várunk.
Nem telt bele öt perc, Edward lépett ki a fák közül, majd beszállt a kocsiba, és elindultunk.

Egész úton csendben voltunk, kivéve Alice-t, aki – hogy oldja a feszültséget –, a hétvégéjét kezdte tervezni. Én csak mosolyogtam és bólogattam, de gondolatban teljesen máshol jártam. Néha Edwardra néztem a visszapillantó tükrön keresztül, és észrevettem, hogy alkalmanként ő is rám emeli tekintetét. Talán azért bámult, hogy még inkább belelásson a fejembe - bár nem tudtam pontosan, hogyan is működött a képessége -, vagy tudta, hogy őt nézem.
Ahogy figyeltem aranybarna szemeit, azon elmélkedtem, hogy vajon milyen színű lehetett eredetileg a szeme. Na, és Alice-é meg a többieké?
Újra Edwardra néztem, aki mosolyogva nézte az utat. Ez csak egyet jelentett; megint túl kíváncsi volt.
- Tudod, hogy nem szép dolog beleolvasni mások elmélyült gondolataiba? – kérdeztem gondolatban, mire mosolya vigyorgássá vált. Én csak megcsóváltam a fejemet, és kibámultam az ablakon.

Amikor megérkeztünk a házhoz, kiszálltam az autóból, és megköszöntem, hogy hazahoztak, de mielőtt bementem volna a házba, Edwardhoz fordultam.
- Beszélhetnék veled négyszemközt? Nem tart sokáig – intéztem szavaimat Belláéknak.
- Persze – felelte, majd elindultunk a ház felé. Tisztában voltam vele, hogy Alice mindent hallani fog, de ez most nem olyan dolog volt, amit titkolnom kellett volna. Megálltunk az ajtó előtt, majd egymásra néztünk.
- Azt hiszem, tudod, hogy miről szeretnék veled beszélni – mondtam.
- Igen. – Leültem a padra a teraszon, ő pedig követte a példámat.
- Féltem – kezdtem, és éreztem magamon a tekintetét. – Féltem, hogy nem tudom meggyőzni Samet arról, hogy itt maradhassatok. Féltem attól, hogy elveszíthetlek titeket – néztem rá. – Amióta ideköltöztem, és megismertelek benneteket úgy érzem, hogy sosem voltak még ilyen barátaim, mint amilyenek ti vagytok. Nem a vámpírságotokról beszélek, hisz a barátaim közt van Bella is – néztem az autó felé, ahol barátnőim vártak. – Nem is tudtam, hogy mennyire egyedül voltam, amíg nem találkoztam veletek, és ha nem tudtam volna meggyőzni Samet, akkor megint magányos lettem volna. – A szememet szúrták a könnyek, de tartottam magamat. – Edward, kérlek, soha többet ne csinálj ilyet – néztem rá ismét, ő pedig egy szó nélkül hallgatta a mondanivalómat. – Ígérd meg, hogy nem sodrod veszélybe sem magadat, sem pedig a családodat – kértem, és vártam a válaszát. Talán féltem volna Samtől? Már magam sem tudom, de azt igen, hogy még egyszer nem szeretnék tanúskodni a barátaim ellen. Hogy eltiporjak másokat… Nem, köszönöm, nem kérek belőle.
- Megígérem – felelte, miközben a szemembe nézett. Lágyan elmosolyodtam, ő pedig követte a példámat. Felálltam a padról, és Edward is ugyanígy tett.
- Köszönöm, hogy hazahoztatok.
- Szívesen – mosolygott, amitől zavarba hozott, de nem tudtam, hogyan. Ez olyan vámpír képesség volt, tudom – gondoltam, mire még szélesebb lett a mosolya.
- Nos, azt hiszem, téged már várnak – pillantottam az autó felé, amiben még mindig ott ücsörögtek a lányok.
- Igen, igaz – bólintott, majd lehajolt hozzám, és két puszi adott az arcomra. – Szia! – köszönt el.
- Szia! – Néztem, ahogy lelép a lépcsőről, majd a kocsi felé halad. Alice lehúzta az ablakot, és elkiáltott egy sziát, miközben integetett. Ugyanígy tettem, miközben mosolyogtam, és néztem, ahogy a Volvo szép lassan elgurul a ház előtt.

Anyu elég hamar hazaért, így ketten készítettük el a vacsorát. Olyan jó volt vele egy kicsit beszélgetni; rég töltöttünk ennyit időt együtt, hisz mindig nagyon fáradtan ért haza. Mielőtt leültünk volna enni, elmentünk vásárolni, és már tudtam, hogy Alice-szel nagyon ki fognak jönni. Bár anyu nem annyira vásárlásmániás, de szereti a ruhákat. Senki se nézné ki belőle, hogy olyan is tud lenni, mint egy tini. Mindig az aggódó anyát mutatja, pedig ha elengedi magát, olyan, mint bármelyik barátnőm. Nagyon jól tudunk szórakozni.

Nem tudom, hány boltban voltunk, de hogy semmit sem vásároltunk, csak próbálgattunk, az biztos. Minden furcsa ruhát felvettünk, és megmutattuk egymásnak. Szerintem nem néztek minket normálisnak az emberek, de nem foglalkoztunk velük.
Később Alice-szel és Rosalie-val „véletlenül” találkoztunk az egyik boltban, és be is mutattam őket anyunak. Ezután négyen bolondoztunk. Én csak ámultam és bámultam, mikor Alice és Rosalie próbáltak fel egyes ruhákat. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Irigyeltem őket.

Nem tudom meddig lehettünk, de Alice-ék hazahoztak minket, mi pedig pár perc múlva beindítottunk egy zenét, és táncolni kezdtünk rá. Nem tudom, hogy mi ütött belénk, de csak nevettünk, és roptuk a zenére.

Mosolyogva gondoltam vissza a délutánomra, amit anyuval töltöttem, miközben mosogattam a tányérokat. Jó volt ez a csajos „nap”. Felmentem a szobámba, majd gyorsan megcsináltam a házimat, majd elmentem fürödni, aztán lementem egy kicsit tévézni.

Úgy féltizenegy körül kerültem ágyba, de nem ment az alvás, mert folyton az erdőben történteken járt az eszem. Végül elővettem az IPodomat, és zenehallgatás közben csapott le rám az álommanó.

13. fejezet - Következmények (I. rész)

2010-10-28T08:42:00.003+02:00

Sziasztok! Bocsánat, hogy késtem, de teljesen kiment a fejemből.:( De itt van, feltettem:) Igen, jól látjátok, hogy itt is két részes lesz a rész.
Köszönöm a komikat Nillának és csokiscsigának.:) Remélem, ez is tetszeni fog, és írtok nekem néhány véleményt.:)
Oldalra kiírtam, hogy, mikor lesz friss.:)
Puszi

EDWARD TÁRSASÁGÁBAN HAMAR ELMENTEK A NAPOK, de még mindig nem kelhettem fel az ágyból, pedig már nagyon mászkálhatnékom volt. Persze próbáltam „megszökni” a szobámból, de Edward mindig megelőzött. Az a fránya vámpírhallás.
- De már jól vagyok – mondtam határozottan, mire csak megcsóválta a fejét.
- Nem, nem vagy, mert megint lázad van.
- Tessék? Az nem lehet. – Már itt volt az ideje, hogy meggyógyuljak, ráadásul Edward folyton beadta a szurimat, szóval már semmi bajom sem lehetett.
- Ha nyugton maradnál, akkor nem esnél vissza. – Még leszidást is kaptam tőle, és nem ismertem volna be, hogy igenis, igaza van.
- Ha nem nyitnád rám az ablakot, akkor nem is – fontam karba magam előtt a kezeim. De tényleg így volt. Fogta magát, odasétált az ablakhoz, és szélesre tárta, miközben majd’ megfagytam.
- Ennek a szobának is ki kell szellőznie – mondta komolyan, mire felhúztam a szemöldökömet.
- Tudod, van másik szoba. Ideiglenesen át lehet szállítani az embert oda. – Megint veszekedtem vele. Nem tudom, hogy csinálta, de mindig kihozott a sodromból, és néha még el is mosolyodott. Élvezte a helyzetet. Komolyan, legszívesebben odamentem volna hozzá, és egy jót…
- Szerintem neked fájna, nem pedig nekem – nevetett, és leült mellém az ágyra.
- Ne hallgatózz! – takaróztam be nyakig, és oldalra fordultam. De mégis mit csinálhatnék az ágyban feküdve? Edward is folyton mászkált, és tulajdonképp nem is tudtam, hogy miről kellene vele beszélnem. Talán házit kéne csinálnom.
- Ez jó ötlet, úgyis lemaradtál. – Hát, hogy ő mennyire fel tudja vidítani az embert.
- Én nem tudom a házit, szóval vagy elmész érte, vagy nem csinálok semmit. – Még mindig mérges voltam rá, és ezt ki is adtam magamból. – Egyébként, Bellával mi van? Nem beszéltél vele mostanság? – Erre a kérdésre már lehervadt az arcáról a mosoly.
- Nem tudom, mi van vele. Mivel suliba sem járok, így még inkább nem találkozunk egymással.
- Mondtam, hogy nem kell itt lenned, de persze nem hallgattál rám. Edward, most őszintén. Miért nem hívod fel? – Rendben, talán nem kellett volna így ráerőszakolnom, meg így lerohannom, de nem gondolkodtam. Nem válaszolt, csak engem nézett hirtelen szomorú vált szemeivel, én pedig rákérdeztem a dologra. – Bella miatt vagy itt? Vagy… Őmiatta vagy szomorú? – kérdeztem. Meg akartam tudni végre az igazságot, mert nem szerettem volna bánatosnak látni.
- Aludnod kell – állt fel az ágyamról, de én a karja után kaptam. Nem hagyattam ezt annyiban. Mindig terelt, és tudtam, hogy nem akar róla beszélni, de ha magában tartja, az csak rossz. Én már csak tudom. A barátja vagyok, miért nem bízok bennem? Miért nem mondja el a bánatát? - gondoltam, miközben egymást néztük, és próbáltam megfejteni, hisz én nem láttam bele a fejébe. Nekem nehezebb volt kiismernem őt. Visszaült az ágyra, én pedig vártam. Vártam, hogy elkezdje, vártam, hogy elmondja a bánatát úgy, ahogy én neki, de nem szólalt meg. Közelebb ültem hozzá, és megfogtam a kezét, mire tekintetét a kezünkre fordította.
- Edward, ha ennyire hiányzik Bella, akkor menj, nem tartalak vissza.
- Pedig azt teszed – motyogta az orra alatt, de nem voltam biztos benne, hogy ezt mondta. – Nem te tehetsz róla, hogy nem vele vagyok most. Bella… Ő most a parton van – mondta, én pedig érdeklődve figyeltem arca minden egyes rezdülését, de mintha egy szobor ült volna mellettem. Teljesen érzelemmentes volt. Imádkoztam, hogy megnyíljon nekem. – Ott alszik egy hétig vagy több. Ezt aznap közölte velem, amikor az első beteg napodon este eljöttem hozzád. Még akkor délután indult el. – Meglepetten meredtem rá, és gondoltam végig az előbb hallottakat. Bella csakúgy ott alszik La Push-on? Ezt nem hiszem el. Mondjuk az ő döntése, és ha már itt tartunk, kinél fog „lakni”? - A Black házban fog aludni – jelentette ki hirtelen Edward, én pedig azonnal elhessegettem mindenféle bűnös gondolatomat.
- Nincs semmi köztük, arról tudnék – nyugtattam, miközben átkaroltam a vállát, és szabad kezemmel megdörzsöltem a karját. Rám emelte aranybarna tekintetét, én pedig lágyan elmosolyodtam. Tudtam, hogy Bella sosem csalná meg Edwardot, hisz szereti. Ők együtt lesznek, míg világ a világ. – Ne szomorkodj emiatt. Titeket semmi sem választhat el.
- Nem akartam elmondani neked, épp elég gondod van Paul miatt is. – Levettem róla a kezeim, és az ölembe fektettem, majd nézni kezdtem a takarót.
- Én már túl vagyok rajta. Hamar megemésztettem, hisz úgy igazán nem szerettem. Talán más van nekem megírva, vagy… vagy egyáltalán senki. – Hirtelen megéreztem magam körül két hideg kart, amik szorosan, mégis finoman öleltek körbe. Edward mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig megtámasztotta az állát a fejemen.
- Ne mondj ilyet, mert ez nem így van. Hidd el, akkor fog jönni az a valaki, akit vársz, amikor nem is számítasz rá – suttogta, miközben a hátamat simogatta.

Nem tudom meddig ülhettünk így összeölelkezve, de úgy gondoltam elég volt. Nem voltam a szerelme, így nem volt kötelessége a karjaiban tartani. De, hogy őszinte legyek, nagyon jólesett. A közelsége mindig is nagy hatással volt rám, és ez most sem volt másképp. Mintha megmozdult volna bennem valami. Akaratlanul is erősebben öleltem Edwardot, aki halkan dúdolni kezdett egy lágy dallamot, amitől elálmosodtam. Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemeimet. Lassan lehunytam a szemem, majd az Angyalom hangját hallgatva vesztem el a sötétségben…

* *

Este a telefonom csörgése keltett. Tapogatva kerestem meg a mobilt, majd nem nézve meg a kijelzőn villogó nevet, megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez emeltem a készüléket. Nem tudtam elképzelni ki lehet az, aki éjnek idején hívogat.
- Igen? – szóltam bele rekedtes hangon.
- Jenny, öltözz, fél perc múlva ott vagyok nálad – szólt bele Alice ideges hangon, majd már le is tette. Nem értettem semmit. Miért jön hozzám? Egyáltalán mi történt?
- Edward, itt vagy? – kérdeztem suttogva, de választ nem kaptam. Kikeltem az ágyból, és felkapcsoltam a lámpát. Valami ruha után kutakodtam. Tudtam, hogy Alice nem viccel az idővel, mindig pontos, sosem késik. Nem tudtam elképzelni, mi miatt nyugtalan, de valami volt a háttérben. Istenem, csak azt ne mondja, hogy valakinek baja esett. Edwardnak, vagy Bellának… esetleg valaki másnak.
Épp magamra húztam a nadrágom, mikor barátnőm mászott be az ablakomon, és összevont szemöldökkel nézett engem.
- Még nem vagy készen? Nem késhetünk el! – ragadott karon, majd a hátára kapott, és kiugrott velem a sötétségbe. Becsuktam a szemem, és erősen kapaszkodtam Alice-be; féltem, hogy leesek.
A hideg szél belekapott a hajamba, és az arcomba csapta barna tincseimet. Sosem utaztam még így, de kicsit ijesztő volt így sötétben. Kinyitottam az egyik szememet, és néztem az utat.
Az erdőben voltunk, és sorra hagytuk le a fákat, bokrokat, amikhez néha hozzáértünk. Nem hittem, hogy – a nálam pár centiméterrel magasabb - Alice elbír engem. Bár vámpír, mégis olyan törékenynek tűnik, most pedig csakúgy a hátára kapott, és futni kezdett velem a rengetegben. Meg akartam kérdezni, hogy miért ébresztett fel az éjszaka közepén, de nem volt időm megtenni, mert hirtelen megállt, én pedig leszálltam róla.
Időbe telt, mire megszoktam a félhomályt, és akkor láttam néhány alakot a sötétben. Jobban meg kellett erőltetnem magam, mert nem láttam volna semmit.
Edward állt az egyik, míg egy hatalmas farkas a másik oldalon. Velem szemben Jake és Bella voltak; előbbi próbálta visszafogni barátnőmet, aki mindenképp szabadulni akart.
- Edward, ne csináld! – szólt rá Bella. – Alice!
- Nem léphetem át a határt, Bella, sajnálom! – Határ. Ez volt az a határ, amiről mesélt nekem, és amit most Edward átlépett, hisz ott volt a másik oldalt. Nem értettem, hogy miért nem „kergetik” vissza a Cullen földre őt, hisz Jake is ott volt. De ő csak állt, mintha nem tehetne semmit. Nem akartam, hogy bántsák Edwardot, csupán azt, hogy küldjék vissza. Senkinek sem tett volna jót, ha kitör egy háború vámpírok és farkasok közt. Ekkor vált számomra világossá, hogy ki a farkas. Ezt nem hagyhattam, hiába már nem voltunk együtt.
Edward és Paul torkából hangos morgás tört fel, mire ijedtemben összerezzentem. Sosem láttam még ilyennek Edwardot. Ennyire dühösnek. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban ezreket lenne képes ölni, de tudtam, hogy belül nem ilyen. Valami oka volt, hogy így viselkedett. Paul vicsorogva nézett rá, és mintha csak gondolatban üzengetett volna Edwardnak, aki a dühös pillantásával válaszolt rájuk.
- Jenny, csinálj valamit! – szólt rám Alice, én pedig ijedten néztem rá. Mégis mit kellett volna csinálnom?
- Mi?
- Rám nem hallgat Edward, ahogy Bellára sem, ráadásul nem léphetek quileute földre, mert vámpír vagyok. Bellát nem engedi oda Jake, és a többiek is mindjárt ideérnek.
- És szerinted, rám fog hallgatni? – kérdeztem kicsit emeltebb hangon, mint kellett volna. Nem hittem el, hogy most mindenki tőlem várja a segítséget.
Ebben a pillanatban rugaszkodtak el mindketten a földtől, és estek egymásnak, én pedig riadtan néztem őket. Edward olyan gyorsan mozgott, hogy az én emberi szemem nem tudta követni. Paul, Jake és Alice annál inkább. Mindkettejüket féltettem, és tudtam, hogy tényleg nekem kell valamit tennem. Nem, szavakkal nem lehetett őket megállítani, ahhoz túl makacsak voltak. Hirtelen Paul a hátára zuhant, Edward pedig felette volt, és majdnem elharapta a torkát, mikor az alatta heverő farkas elrúgta őt. Megint verekedésbe kezdtek, és legtöbbször Edward került fölénybe, hisz ő tudta, mi a következő lépése Paulnak. Utóbbi izgett-mozgott, nehogy Edward egyszer is meg tudja fogni. Az Angyalom, aki most inkább hasonlított egy dühödt állatra, mint önmagára, megragadta a farkas bundáját, és egy fának dobta, mire az egy hangos reccsenéssel a földön landolt. Paul azon nyomban felpattant, és bár fáradt volt, és látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, megint Edward felé fordult, aki már fel is vette a támadó pozícióját.
Újra egymásnak akartak esni, de ezt már végképp nem hagyhattam. Közéjük rohantam, amikor mindketten ismét egymás torkának akartak esni. Még hallottam Alice, Bella és Jacob hangját, amint mind engem akartak megállítani, de ügyet sem vetve rájuk szaladtam át a határon.
- Elég! – kiáltottam el magam, aztán csukott szemmel vártam a hatalmas csapódást, amit kettejük és az én testem találkozása váltott volna ki, de nem jött. Két erős, és hideg kar ölelt körbe védelmezően, én pedig nehezen, de újra kinyitottam a szememet, és Edward aggódó, rosszalló, aranybarna tekintetével találtam szembe magam. Szaporán vettem a levegőt, miközben folyamatosan őt néztem, aztán feltápászkodtam róla, és Paul felé fordultam. Nem történt semmi baja. Szomorúan, ijedten, mégis megkönnyebbülve figyelt engem, majd elfordult, és beugrott egy bokor mögé, az megrázkódott, majd pár másodperc múlva, emberként tért vissza.
- Jenny, jól vagy? Mégis, hogy képzelted ezt? – termett mellettünk Alice, és már rögtön szidott is lefele.
- Nincs semmi bajom, de én inkább tőlük kérdezném ezt – mondtam, és hol Paulra, hol Edwardra néztem. – Mi ütött belétek? Miért csináltátok ezt? – kérdeztem karba font kezekkel.
- Gyere, hazaviszlek, nehogy megint megfázz – terelt megint Edward, de én egy tapodtat sem mozdultam.
- Nem, Edward! Nem megyek sehova, és ti sem, amíg el nem mondjátok, hogy mi történt. – Határozottan, és mérgesen mondtam ki ezeket a szavakat. Tudni akartam, miért akarták egymást megölni, és a több évtizedes szerződést csakúgy sutba vágni. Nem, nem engedtem. Képesek lettek volna utolsó vérig harcolni valami ostoba dolog miatt. Ebben százszázalékosan biztos voltam.
- A vérszívót kérdezd. Épp járőröztem, amikor átlépte a határt, és nekem esett – szólalt meg Paul, és ha tekintettel ölni lehetne, Edward már rég nem élne. A vádolt felé fordultam felvont szemöldökkel, és szemeim képzeletbeli szikrákat szórtak. Edward nem nézett rám, inkább a határ másik oldalára fordította tekintetét, ahol Jake és Bella tűntek el a sötétben. Bizonyára nem akartak jelen lenni, bár Bellát nem úgy ismertem, mint aki csakúgy elmegy egy magyarázat nélkül. Úgy gondoltam, hogy Jacob mondott neki valamit. Láttam, hogy Edwardnak nem tetszik, és inkább ment volna utána.
- Majd kíváncsiak lesznek a most lezajlani készülő beszélgetésre – mondta nyugodtan.
- Nem ezt kérdeztem, Edward! Igaz az, amit Paul állít? Tényleg te rontottál neki? – Hirtelen nem tudtam mire gondolni, csak a tökéletes arcát bámultam, és vártam a válaszát. Körülbelül egy perc után szólalhatott meg, mert közben egyfolytában Paulra meredt dühös tekintettel.
- Igen, igaz, én támadtam rá. – A vallomása megdöbbentett. Nem hittem a fülemnek. Tágra nyílt szemekkel néztem őt, majd feltettem a következő kérdést, amire szinte ugyanúgy reagáltam.
- Miért?
- Mert bántott. – Nem értettem, hogy érti ezt. Mégis mivel bántott? Nem emlékeztem semmi ilyesmire, ráadásul semmi bajom nem volt; egy karcolás sem virított rajtam. – Nem fizikailag, hanem lelkileg – válaszolta meg a gondolatban feltett kérdéseimet. Ekkor mindent megértettem. Amikor a karjai közt sírtam ki a szakítást, amit már jóformán el is felejtettem, hisz ráébredtem, nem is voltam Paulba szerelmes, csak azt hittem. De leginkább az fájt, hogy nem mondta el hamarabb, hogy van valakije, hogy bevésődött egy másik lányba. Lehajtottam a fejem, és egy pillanatra behunytam a szememet. Igaza volt, tényleg fájt, de ő segített elmulasztani azt a kis fájdalmamat is, amim volt.
- Jenny – hallottam meg Paul hangját, mire tekintetemet ráemeltem, ő pedig tett felém egy lépést, de Edward megragadta a karomat, és maga mögé rejtett.
- Hagyd őt békén! Ha szereted, vagy, ha tényleg szeretted, akkor ezt nem tetted volna meg vele. Ő nem ezt érdemli – szűrte a szavakat a fogai közt Edward, én pedig lepillantottam a földre, és megmarkoltam az Angyalom kabátját. Tudtam, hogy csak védeni próbál, de Paul…
- Ő semmiről sem tehet – suttogtam, és volt egy olyan érzésem, hogy minden szem rám szegeződik. – Nem döntheti el senki, hogy kibe szeret, és, hogy mikor. Az csak megtörténik, és észre sem veszed, már másé a szíved. Én tudom, hisz Paulon keresztül megtapasztaltam. Akarata ellenére esett bele egy másik lányba, miközben még velem járt. Nem szólt, mert nem akart megbántani, inkább ő szenvedett a szerelme hiánya nélkül, és töltötte velem a napjait. Ostoba voltam, hogy nem vettem észre mindezt. Boldog voltam, hogy valaki szeret, de tévedtem. Mindegy, mert ez így jó, ahogy van – néztem fel, és mindenki olyan furcsa tekintettel meredt rám. – Ne haragudj rám, és Edwardra sem – kértem bocsánatot Paultól, és előléptem Edward mögül.
- Nincs miért bocsánatot kérned, de a vérszívónak igen. Átlépte a határt, amivel megszegte a szerződést.
- Kérlek, ezt ne vegyétek figyelembe, hisz senkinek sem történt baja, ugye? Te jól vagy? – mentem hozzá közelebb, a fekete tekintet pedig folyamatosan engem fürkészett.
- Jól vagyok, de bajod is eshetett volna Miatta - nézett Edwardra, majd vissza rám. - Igazából, erről Sammel kell beszélni, ő a falkavezér. Bizonyára összehív majd egy találkozót a… Velük.
- Remélem, nincs semmi veszve, azt nem szeretném, hisz ez csak egy félreértés volt. Tudom, hogy talán egy életbe is kerülhetett volna, de ha az megakadályozza a verekedést…
- Erre ne is gondolj! Ezzel inkább vége lett volna a fegyverszünetnek, ami a farkasok és a vámpírok között van – tette mindkét kezét a vállamra. – Jenny, az lenne a legjobb, ha hazamennél, nehogy megint beteg legyél – mondta kedvesen, és már indult volna el velem, mikor Edward előre lépett, ezzel megállítva minket. Dühös szemeket meresztettek egymásra, és attól tartottam, hogy megint egymásnak esnek.
- Fiúk! – szóltam rájuk, majd Paul felé fordultam. – Köszönöm, de nem kell elkísérned, majd Edward hazavisz, úgyis van pár megbeszélni valónk – mondtam, mire csak bólintott, és megöleltük egymást.
- Vigyázz magadra! – húzódott el, és éjfekete szemei az enyémeket kereste.
- Te is – mosolyodtam el, majd elköszöntünk egymástól, Edward pedig a hátára kapott, és Alice-szel a nyomunkban útnak indultunk.

Útközben Alice levált tőlünk, mi pedig egyenesen hazafelé tartottunk teljes csöndben. Tudta, hogy haragszom rá, így meg se próbált szóba elegyedni velem. Erősen kapaszkodtam belé, fejemet pedig a nyakába fúrtam, ahol éreztem bódító illatát. Behunytam a szemem, és kezdtem megnyugodni a kellemes, és nyugtató illatától. Arra gondoltam, hogy milyen hamar csöppentem bele az Ő világába, és hogy minden hirtelen túl gyors lett. Egyik nap még egy új lány, egy új városban, és egy új iskolában, majd egy csapásra vámpírok és farkasok barátja. Mióta megszülettem nem történt körülöttem ennyi furcsaság, mint ebben a kisvárosban csupán pár hét alatt.

Amikor hazaértünk, talpra állított, majd rám nézett, de én kerültem a tekintetét. Leültem az ágyamra és a padlót kezdtem fixírozni. Kicsit fel kellett ébrednem, mert majd’ elaludtam. Alice felébresztett, mert Paul és Edward kis híján megölték egymást, aztán majdnem nekem támadt két természetfeletti lény. Most pedig rá kellett valamire jönnöm, amit semmiképp sem akartam, mégis megtörtént, hisz, ahogy mondtam…
Hirtelen megéreztem hideg kezét az enyémen, én pedig csak néztem az én, és az ő bőre közti különbséget. Az övé hideg, sápadt és kemény, míg az enyém normális, meleg és puha volt. Egykor neki is olyan volt a bőre, mint nekem, most pedig akár egy halotté, mégis belül emberibb volt, mint azt hitte magáról. Mikor még a betegségem elején tartottam, kérdezgettem tőle ezt meg azt, és valahogy kilyukadtunk ahhoz a részhez, hogy Ő szörnyeteg. Pedig nem az. Mondjuk az erdőben teljesen kivetkőzött magából, de aztán… - felnéztem az aranybarna szemekbe, amik megbánást tükröztek –… egy csapásra visszaváltozott azzá a vámpírrá, akit megismertem. Mérgesnek kellett volna lennem rá, de még ahhoz is fáradt voltam. Az aggodalom, amit akkor éreztem, mikor Paullal harcolt, erősebb volt a haragomnál, így se szó, se beszéd, magamhoz öleltem őt. A hideg karok, mint valami védőburok ölelt körbe, és olyan finoman tartott, hogy úgy éreztem, mintha csak egy pulóvert vettem volna fel. Furcsa egy hasonlat, de tényleg olyan volt. Mintha csak magamra húztam volt az Edward pulcsimat, ami hideg volt, mégis felmelegített, és a széltől is óvott.
- Bocsáss meg – suttogta a fülembe, mire erősebben öleltem magamhoz, ezzel jelezve, hogy nem haragszom rá. Bizonyára tudta, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot, de abban a pillanatban még erőm sem volt elengedni őt, és magamtól befeküdni az ágyba.

Csendben ültünk az ágyamon, és hallgattuk egymás levegővételét. Jobban szólva csak én, mert, hogy Edward mit csinált, azt nem tudtam. Hátát a falnak döntötte, engem pedig még mindig a karjaiban és az ölében tartva helyezkedett el az ágyon. Fejemet a vállának döntöttem, és behunytam a szememet. Olyan jó volt így lenni. Valahogy nem bírtam volna elengedni az én Angyalomat, mert - azt nem tudtam, hogy mitől, de - féltem.

Vihar volt, nemcsak kint, hanem bennem is. Az érzéseimmel nem voltam tisztában, és úgy éreztem, hogy választás előtt állok. Vagy hagyom, hogy sodorjon magával az ár, vagy erős leszek, és nem hagyok a kísértésnek. Mérlegelnem kellett a dolgokat. Nem akartam, hogy olyat érezzek, ami lehetetlen az én számomra. Azt hiszem, azzal csak magamnak okoztam volna fájdalmat.

Éreztem, hogy lassan, de biztosan elalszok Edward karjai közt, és ismét hallottam azt az angyali hangot, mint a múlt éjjel. Olyan kellemes, és lágy volt, hogy elálmosodtam tőle. Hiába próbáltam kinyitni a szememet, nem ment, én pedig hagytam, hogy megint magával rántson valami az álmok tengerébe.

* * *

Másnap persze megbeszéltem Edwarddal a dolgot, és elmondta, hogy mindent értem tett. A legjobb barátjáért. Nem bírta nézni, ahogy szenvedek, de leginkább az dühítette, hogy Paul miatt fáztam meg. Persze próbáltam meggyőzni róla, hogy nem ő tehet róla, hisz az időjárást senki sem tudja irányítani.

Sam beszélt Cullenékkel a határátlépés miatt. Odahívta a fél falkát, és természetesen Edwardékat. Azt nem tudtam, hogy pontosan miket mondtak, de Alice elmesélte az iskolában, hisz meggyógyultam. Majdnem mindent szóról-szóra elmondott nekem, így nem esett nehezemre elképzelni a jelentet.
Négy vagy öt srác lép ki a fák közül farkas alakban. Mindegyik Cullen ott van, Edward tolmácsol, miközben Carlisle – vagyis az orvosom - tárgyal velük az eset kapcsán. Elnézést kérnek, és megígérik, hogy többször nem fordul elő. Sam fontolóra veszi, hisz majdnem két ember életébe került a harc.
Alice azt is elmondta, hogy Edward nehezen, de bocsánatot kért. Még mindig úgy gondolta, volt oka, amiért megtámadta Pault, de nem akarta, hogy a családja lássa kárát a tette miatt, így csak nyelt egy nagyot. Állítólag Sam azt mondta, hogy mérlegeli a helyzetet. A szerződés egyik pontját megszegték, de nem sérült meg ember. Carlisle úgy gondolta, hogy még van esély arra, hogy nem üldözik el őket Forksból. Megértette Edwardot, de valamilyen szinten felelőtlennek tartotta. Persze én rákérdeztem, hogy „Ezt nem te gondolod így?”. Mikor nálam járt Dr. Cullen, teljes mértékig megbízott a fiában. Olyannyira, hogy rábízta az injekció beadását is.
Rendben, én is úgy gondoltam – nemcsak Alice -, hogy a harc kezdeményezése egy hirtelen ötlet volt Edward részéről, de tudtam, hogy nem lovagolhatunk ezen örökké. Persze csak addig van szó róla, amíg meg nem születik a döntés. Nem akartam, hogy Cullenék elköltözzenek. A családból ketten máris a szívemhez nőttek, és csakis magamat hibáztatnám, ha elhagynák Forksot.
- Sam akar majd veled beszélni – mondta hirtelen Alice, mire megtorpantam a folyosón, és kérdőn tekintettem rá.
- Tessék? – Nem hittem el. – Miért?
- Mivel ott voltál, és beleavatkoztál, ráadásul e miatt meg is halhattál volna, így szeretne beszélni erről az ügyről.
- És mikor? – tettem fel a fontos kérdést. Rendben, meg is halhattam volna, de nem kell máris mint tanút kihallgatni, nem?
- Ma, suli után, egyből viszünk Edwarddal a határhoz.
- Mi lesz ez? Valami kihallgatás? Nem a rendőrségen vagyunk. – Kezdtem kiborulni. Két nap telt el az óta, és örültem, hogy ebből kimaradok, erre tessék. Rendben, már elve benne vagyok az egészben, hisz vámpírokkal és farkasokkal barátkozom. Próbáltam lenyugtatni magamat, és higgadtan válaszolni. – Rendben. Van más választásom?
- Nincs – felelte Alice és - a hirtelen a semmiből felbukkanó - Edward. Mellette lépkedett Bella, és teljesen a gondolataiba merült. Bizonyára a harcra gondolt.
- Költői kérdés volt. – Nagyot sóhajtottam. Beletörődtem, hogy már nem én irányítom az életem. Mióta belecsöppentem ebbe a természetfeletti dologba, azóta mindig történik valami. Mondjuk, igazán büszke voltam magamra, hogy még egy vámpírral is veszekedtem, ráadásul nem is olyan kevésszer. Persze, ha akarná, le is téphetné érte a fejem, de nem tette. Azt hiszem, csak ez volt az ok a bátorságomra. Bár… lehet, hogy, ha máshogy lenne, akkor is megtenném.
Nekidőltem a szekrénynek, ami a hátam mögött volt, és akkor kicsúszott egy levél a kezeimben tartott könyvek egyikéből. Edward lehajolt érte, majd tanulmányozni kezdte, aztán morogva felém nyújtotta. Sosem fogom megérteni őt - gondoltam, miközben elvettem tőle a levelet.
- Megint egy levél? – kérdezte Bella. Először szólalt meg, mióta idejöttek Edwarddal.
- Igen, és hogy őszinte legyek, pont a legrosszabbkor „zaklat” az illető – rajzoltam macskakörmöket a levegőbe a zaklat szócskánál. Áh, most nincs kedvem elolvasni - mondtam magamban, majd elfele készültem tenni a táskámba a papírt, de Alice kikapta a kezemből. Érdeklődve néztem rá, ahogy Bella is, kivéve Edwardot. Persze ő tudta, hogy mire készül Alice.
- Add ide, akkor majd felolvasom – vigyorgott, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. De mondjuk számíthattam volna rá.
- Alice, kérem vissza a levelet. – Nem akartam megbántani, de nem éreztem úgy, hogy ehhez bárkinek is köze lenne. Ráadásul Belláék is jelen voltak. Ekkor eszembe jutott valami. – Na, várjunk csak egy percet – néztem barátnőmre és Edwardra felváltva. – Egyikőtök biztos, hogy tudja, ki ez a srác. Te – mutattam Edwardra – hallod a gondolatait. Alice, te pedig látod a döntését. El kell, hogy mondjátok, ki az, mert nem akarok több ilyen levelet kapni. Nem hiányzik most ez nekem. – Tényleg így gondoltam, mert elég volt az, hogy rájöttem a valódi érzelmeimre, amiket nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Egy karnyújtásnyira állt tőlem, de számomra tiltott gyümölcs volt. Edwardra néztem, aki mérgesen dőlt neki karba font kezekkel a szekrénynek, majd tekintetem Bellára vándorolt, aki szinte semmit sem értett az egészből. Bizonyára szerelme viselkedésén járhatott az esze, és próbálta megfejteni különös reakciójának okát. Mostanában tényleg furán viselkedett.
Mire észbe kaptam, Alice már olvasni is kezdte a nekem szánt levelet…

Fontos bejelentés a Szerelem az ellenségből történettel kapcsolatban!!

2010-10-23T19:23:00.002+02:00

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon, de nagyon régen volt rész. Ezért bocsánatot is kérek, de azt hiszem, néhány embert mégis érdekelne, hogy mi van a történettel.

Nos, a történet jelenleg szünetel, mint észrevehettétek, de akkor most szólok. NEM FEJEZEM BE A TÖRTÉNETET! FOLYTATNI FOGOM!! Amint vége a Szerelem vagy halál-nak, felteszem a 13. részt. Mellesleg már elkezdtem írni, és egy kicsit haladtam is vele.

Most ugye még a gyakorlat is itt van a nyakamban, és jó hogy egy történetet tudok írni... Igyekszem, higgyétek el!

Mivel nem akarlak kikészíteni benneteket, bemásolok egy kis részt a fejezetből.

Részlet a 13. fejezetből

Másnap reggel a nap sugaraira keltem, amik lágyan simogatták az arcomat. Nem tudtam eldönteni, hogy az előző éjszakát álmodtam-e, vagy valóság volt, mert… egyszerűen képtelenségnek tartottam. Féltem attól, hogy talán az egészet csak álmodtam, de amikor megpillantottam Robertet az ágy szélén ülve, engem nézve, már biztosan tudtam, hogy megtörtént. Ott volt velem éjjel a pataknál, és megcsókolt.

Mosolyogva nézett engem, én pedig őt, és a közénk telepedő csönd is beszédnek tűnt. Csupán egymás szemét fürkésztük, s úgy beszélgetünk, mintha a falnak is füle lenne.

Lassan felültem az ágyban, de a szemünket nem vettük le a másikról. Robert kinyújtotta felém a kezét, és mosolyogva megcirógatta az arcomat. Kezemet a kezére helyeztem, majd az ölembe fektettem azt. Úgy éreztem, ennyit megengedhettünk magunknak, ha már minden nap öt-hat percet találkoztunk. Igazából alig beszéltünk, de mégis ezt tettük, fontos dolgokról ejtettünk szót.

Tényleg nagyon sajnálom, és igyekszem megírni. :) Bizonyára láttátok a videót, amit a történethez készítettem.:) De, aki még nem, annak belinkelem. :)

http://www.youtube.com/watch?v=jEC-13nAkXs

Puszi

Gicus

Jenny álma

2010-10-17T22:23:00.005+02:00

Sziasztok!

Lehet, hogy nem tudtam pontosan leírni az álmát Jennynek, így hoztam egy kis segítséget. :) Ezt a képet jóval a fejezet előtt csináltam - és elég bénácska is lett... - de elfelejtettem feltenni a részhez. Bocsánat.
Nos, ha a képre kattintotok, kihozza nagy méretben. :)
Puszi

Jenny álma

12. fejezet - Edward és az injekció

2010-10-15T22:27:00.007+02:00

Sziasztok! Kicsit későn, de még a mai nap, meghoztam a következő részt! :) A kép elég mulatságos, de ezt találtam.:) Nekem tetszik:P Nos, a részhez nem fűznék semmit.
Köszönöm az előző részhez a kommentárokat Nillámnak és csokiscsigának.:)
Remélem, ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket, és írtok pár véleményt.:)
Puszi

NAGYON SOKAT BESZÉLTEM EDWARDDAL, vagyis inkább én válaszoltam a kérdéseire, amikkel folyamatosan bombázott. Nem értettem, ha egyszer gondolatolvasó, akkor mi az, amit még nem tud rólam? Hogy mi volt az oviban a jelem? Hogy őszinte legyek, még magam sem tudom. Sok mindenre nem emlékeztem kiskoromból, és rájöttem, hogy miért. Valószínűleg nem lesz fontos hátralevő életem során, így az agyam automatikusan egy olyan helyre raktározta el, amihez csak az álmoknak van kulcsa.

Na, de visszatérve Edwardhoz. Belőle nem nagyon szedtem ki dolgokat, mert, amint rákérdeztem volna valamire, ő elküldött aludni. Kis titkolózós. Na, jó, nem. Bizonyára olyan dolgok voltak az életében, amiket nem szívesen oszt meg velem.
Persze hozzászólt az én történeteimhez, és kapcsolt érzéseket is hozzá, amik vele történtek meg, de másról nem igen beszélt. Azt hiszem, teljesen máshol járt gondolatban, és talán, igazam is volt, mert néha észrevettem, hogy a távolba mered.

Valami nagyon foglalkoztatta, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi. Egész nap furcsa volt, de ha nem lenne a vámpírképessége, nem tudott volna újabb kérdést feltenni. Szerintem a válaszokat nem is hallotta, csak azt, hogy befejeztem a mondókámat.
Nem az zavart, hogy nem figyelt rám - az most mellékes volt -, hanem inkább az bántott, hogy itt van velem, és unatkozik. Nem voltam jó társaság számára, és volt egy olyan érzésem, hogy a gondolatai Bella körül forogtak.
Óvatosan megérintettem a karját, mire összerezzent, és tekintetét rám emelte. Ijedten húztam vissza a kezem, és szomorúan néztem rá.
- Mi a baj, Edward? – kérdeztem, miközben belenéztem az aranybarna szemekbe, amik most nem csillogtak úgy, mint eddig. Ő már adott nekem egyszer, most rajtam volt a sor. Bánatom volt, most neki akadt problémája valami miatt.
- Igen, minden rendben – mosolyodott el, de ez nem az a fajta szívből jövő mosoly volt. Láttam rajta, hogy nem akar róla beszélni, én pedig ezt tiszteletben tartottam. Az ő magánügye, semmi közöm hozzá. – Feküdj vissza, hozok még egy kis teát – mondta, majd finoman visszafektetett a párnámra, ő pedig rendes, emberi tempóban lement a földszintre. Kinéztem az ablakon, és bámultam a fákat. Semmi érdekes nem volt bennük, nekem mégis felkeltette az érdeklődésemet.

Egyszerű, hétköznapi fák voltak, de én azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen lehet nekik. Télre megszabadulnak a faleveleiktől, és csupaszon állnak három hónapon át. Bár – úgymond – téli álmot alszanak, mégis felmerül a kérdés, hogy ezalatt az időszak alatt, nem fáznak-e.
Na, és a nyár. Nincs melegük, vagy nem szomjasak, amikor vannak olyan napok, hogy egy szem csapadék sem esik? Rendben, ez itt Forks, de a többi városban?
Kikeltem az ágyból, noha még volt egy kis lázam, és - ha nem feküdtem - nehezen kaptam levegőt, nem érdekelt különösképpen. Odasétáltam az ablakhoz, majd mellé húztam a székem, és leültem rá, úgy néztem az erdőt. A nap lemenőben volt. Imádtam. Szerettem nézni, ahogy a lenyugvó nap, narancssárgára festi a fák leveleit, és környékét. Ez jelzi a nap végét, és az est közeledtét. A Holdnál pont fordítva van. A Holdat hajnal felé felváltja a Nap, így tudatja veled, hogy egy új nap kezdődik.
Este nemcsak a Hold világítja be az eget, hanem a csillagok is. Igen, a csillagok. Milyen jó is lenne annak lenni! Beláthatod az egész világot, és olyan szépségeket csodálhatsz meg, amiket ember még nem is látott. De jó lenne csillagnak lenni! Nem bánthat senki. Nincs fájdalom, szomorúság, semmilyen rossz érzés…

A szemem sarkából mozgást vettem észre, így afelé fordultam. A bokor megrázkódott, és két fénylő szempárt pillantottam meg, amik egyenesen engem figyeltek. Ijedtemben leestem a székről, de még épp időben kapott el két erős kar, majd állított talpra. Én még mindig az ablakon néztem ki, és meredten bámultam azt a helyet.
- Jenny, jól vagy? – kérdezte aggódva Edward, én pedig lassan ráemeltem a tekintetemet.
- Van… Van valami ott kint – mutattam az erdő felé. – Valami… valami van a bokorban, és… és engem nézett – mondtam el-elfúló hangon. Edward az ablakhoz lépett, és kitekintett rajta, majd hirtelen felmordult, s ökölbe szorította a kezét. Felém fordult, visszakísért az ágyhoz, és betakart.
- Maradj itt, és ne mozdulj el, míg vissza nem jöttem – mondta, majd eltűnt a szobámból. Természetesen nem hallgattam rá, így amikor hallottam a bejárati ajtó csapódását, kikeltem az ágyból, és az ablakhoz osontam. Óvatosan kukucskáltam ki, hogy nehogy meglásson az illető. Edward határozott léptekkel haladt az erdő irányába, miközben a bokor újra megrázkódott, majd egy feketehajú, és ismerős fiú lépett ki mögüle. Paul… Mit kereshet itt? - kérdeztem magamban, mialatt a lent történő eseményeket néztem.
Edward nagyon mérges volt, és fenyegetően közel állt Paulhoz, aki állta a – szerintem – dühös tekintetet. Edward keze még mindig ökölbe volt szorítva, és közeljárt ahhoz, hogy bemosson az előtte állónak. Valamit mondtak egymásnak, de sajnos nem értettem, hogy mit, aztán Paul megkerülte Edwardot, aki megragadta a karját, hogy visszatartsa, de aztán mondhatott neki valamit a fiú, mert elengedte, majd követte be a házba.
Gyorsan visszafeküdtem az ágyba, és nyakig betakaróztam, bár tudtam, hogy felesleges, hisz úgyis tudja, hogy kimásztam a takaró alól. Ekkor nyílt a szobám ajtaja, és Paul lépett be rajta, Edwarddal a nyomában.
A fekete szemekben szomorúság csillogott, és csak meredten bámult engem. Az „ápolómra” néztem, aki, amint meghallotta a gondolataimat, tiltakozásba kezdett.
- Nem hagylak Vele egyedül! - Kérlek, Edward, nem lesz semmi baj - üzentem neki gondolatban, mire felmordult, de még mindig nem tágított. – Ne csináld ezt, légy szíves. - Öt perc, és nem leszek távol – mondta még mindig mérgesen, majd kiment a szobából. Komolyan olyan volt, mint a börtönökben a látogatási idő.

Tekintetemet újra Paulra fordítottam, aki még mindig ugyanott állt, és engem nézett bánatos kiskutyaszemekkel. Egy kicsit meg is mosolyogtam, hisz, valamennyire az volt. Nem csúfolásnak szántam, de ez igaz. Hirtelen nem tudtam, mit mondhatnék neki, így csak néztem őt, akiről még pár nappal ezelőtt azt hittem, hogy a szerelmem.
Ostoba voltam, mikor azt hittem, hogy bárki is belém szerethet. Nem vagyok egy Alice, vagy Rosalie. Rendben, vámpírok, de ők emberként is biztosan gyönyörűek voltak. Na, és Bella… Ő ember, mégis egy olyan tökéletes férfit fogott ki magának, mint Edward. Remélem, megbecsüli, mert nem nő minden bokorban a Nagy Ő. Na, igen, talán nekem nincs is megírva ilyen ember.
Gondolataimból Paul hangja rántott vissza, és egy pillanatra olyan volt, mintha egész távol lenne tőlem.
- Szia! – Ennyit mondott nekem, én pedig csak néztem őt, majd összeszedve magam, megszólaltam.
- Szia! – Mégis mit mondhattam volna? Hogy mit keresel itt? Persze bennem volt a kérdés, de nem lett volna valami jó kezdésnek. Ő majd úgyis elmondja – ha elmondja -, hogy miért is jött. – Öhm, foglalj helyet – mutattam az ágyam szélére, ő pedig lassan elindult felém, és leült mellém. Nem mertem ránézni, de tudtam, engem bámul, és azt is, hogy nincs sok időnk. – Elég jól ismerem Edwardot, hogy tudjam, nem viccel – enyhe célzás volt, hogy elkezdje a mondókáját.
- Igen, tudom – mondta bólogatva, majd egy kis csönd után folytatta. – Sajnálom, hogy beteg lettél. Az én hibám.
- Az időjárás tehet róla, nem pedig te – mosolyodtam el. Nem fájt. Nem éreztem azt a mellkasomban, amit kellett volna…
- Tudom, hogy haragszol rám, és hogy elég váratlanul ért a titkom…
- Elmondtad volna valamikor? – vágtam közbe a kérdésemmel, és tekintetemet rá emeltem.
- Nem tudom. Talán. Tudod, nekünk meg van tiltva, hogy bárkinek is beszéljünk róla. Csak a bevésődések tudhatják rajtunk kívül, de – mint például Bella – van olyan ember, aki meg tudja valamilyen módon. Te ezek közé az emberek közé tartozol, és mivel láttad, nem is tagadhatnám le. El kellett mondanom neked. Nem akarom, hogy félj tőlem. – Szemei szomorúan néztek rám, én pedig azt szerettem volna, ha úgy csillognak, mint a megismerkedésünkkor.
- Paul, én nem félek tőled. Vámpírok a barátaim! Ha tőlük nem tartok, akkor tőled sem fogok. Elmondtad, hogy miért vagy ilyen, és mi a feladatod. Én ezt elfogadtam, ahogy azt is, hogy szerelmes lettél egy másik lányba. Ezt úgy hívjátok, hogy bevésődés. Ez ellen nem tehettek semmit, én pedig nem haragszom rád. Nem tudhatod, hogy mikor, és hol talál rád a szerelem. Akkor csap le rád, mikor nem is várnád – mosolyogtam, és megfogtam a kezét, ő pedig lenézett rá, majd ugyanezt tette. Forró keze felmelegítette az enyémet, és egy pillanatra kirázott a hideg. Emlékeztem az érintéseire, de mintha élőben teljesen más lett volna.

* * *

Nem tudom, hogy mióta beszélhettünk egymással, de szerintem jóval több volt, mint öt perc. Attól féltem, hogy majd Edward beront, és azt mondja Lejárt az idő!, de szerencsére nem így történt. Hagyta, hogy megbeszéljük a dolgot, hisz amennyit adott, nem lett volna rá elég.
Ahogy kezdtük a beszélgetést, ahhoz képest elég jól oldódott a hangulat, és mindketten mosolyogtunk. Azt nem mondtam volna, hogy úgy kacarásztunk, mint két barát, akik hosszú idő óta most találkoztak volna újra, és elmesélik egymásnak a vicces sztorijaikat. Nem, egyáltalán nem erről volt szó. Megbeszéltük a farkasos dolgait, és félve, de kérdeztem a lányról, aki teljesen megbolondította.
Olyan átszellemülten mesélt róla, hogy úgy tűnt, gondolatban Vele van, nem pedig velem, a szobámban. Most legyek őszinte? Igen, rosszul esett, mert láttam, hogy ő hamar túl van a dolgon, nekem pedig kicsit nehezebb, és nem tudom olyan könnyen elfelejteni még azt a pár napot sem, amit vele töltöttem. Aztán eszembe jutottak az erdőben hallottak. Már a kapcsoltunk közepén találkozott vele, és nem szólt nekem. Tudtam, hogy nem akart megbántani, ezért nem mondott semmit. De nincs semmi baj, hisz jól vagyok, nem sírok. Azt hiszem, Edward sokat segít nekem, mert folyton mellettem van, de tudom, hogy neki is vannak problémái. Nem mondja el nekem. Úgy gondolom, ismerem már annyira, hogy tudjam, azért nem mondd semmit, mert nem akar terhelni ezzel. Pedig, ha tudná, hogy ha elmondja valakinek, azzal megkönnyebbül. Én is ezt éreztem, mikor mindent elmondtam neki.
- Azt hiszem, jobb, ha én most megyek – állt fel az ágyról. – Gyógyulj meg! – mosolyodott el, és egy puszit adott a homlokomra, én pedig arra a pár másodpercre lehunytam a szemem, majd újra rá emeltem a tekintetemet. – Szia!
- Szia! – köszöntem el én is, majd néztem, ahogy kilép a szobából. Nagyokat lélegeztem, majd mikor kicsit összeszedtem magamat, felálltam az ágyról, és az ablakhoz siettem. Láttam, ahogy lassan az erdő felé lépked a puha földben, majd a fák eltakarták távolodó alakját.

Hallottam, ahogy kinyílt a hátam mögött az ajtó, de léptek zaját nem, mégis tudtam ki az. Nem fordultam meg, csak bámultam kifele az ablakon, és azt a helyet néztem, ahol legutoljára még Paul állt.
Éreztem Edward hűvös leheletét a fülem mellett, és tudtam, hogy arra vár, mikor fekszek vissza az ágyba, de én nem akartam. Ezt ő is nagyon jól tudta, így hideg kezét a vállamra tette, hogy ne ijesszen meg, majd óvatosan ölbe vett, és visszavitt az ágyamba.

Ki kellett feküdnöm a tüdőgyulladást, és örültem, hogy Edward visszafektetett, mert úgy éreztem, mintha súlyt pakoltak volna a tüdőmre. Érzelemmentesen bámultam a takaróm, és teljesen üres elmével néztem ki a fejemből. Hol Edwardra pillantottam – aki csak ült, és engem nézett -, hol a kezemet szemléltem, amit hirtelen, Paul meleg érintése után, Edward hideg keze váltott fel. Lassan néztem fel rá, és szeméből sajnálatot s dühöt véltem felfedezni. Nem értettem az utóbbit, de nem is érdekelt.
Edward közelebb ült hozzám, majd magához ölelt, én pedig gondolkodás nélkül bújtam a nyugalmat hozó karokba.
- Úgy érzem, hogy eltudom felejteni őt – motyogtam a mellkasának, miközben a hátamat simogatta. Nem tudtam, hogy bírja elviselni az érzelemhullámaimat, hisz hol őszintén, boldogan mosolygok, hol magam elé meredek, és bámulom a semmit. Persze nem ilyen vagyok, de megvan ezeknek az oka.
- Fáj? – kérdezte, de olyan halkan, hogy én is alig hallottam meg. – Egyáltalán… szereted őt? – Hirtelen azt se tudtam, hogy mit feleljek. Szeretem is meg nem is. Nem tudtam eldönteni. Edward teste megfeszült, de sejtelmem sem volt, miért. Tán a gondolatom, vagy a kérdése miatt.
- Talán, de azt hiszem, csak, mint barát. – Felemeltem a fejem, és ráemeltem tekintetemet; ő a vele szemben lévő falat bámulta, de nem nézett rám. – Lehet, hogy hamar túl leszek rajta, de ez még a jövő zenéje. Edward – érintettem meg finoman a karját, mire aranybarna tekintetét lassan felém fordította. Egyszerűen nem tudtam kiolvasni a szeméből az érzéseket, mintha teljesen üres lett volna. Arca komor volt, és úgy éreztem, mintha nem is itt lenne, hanem valahol máshol. Úgy éreztem, hogy nagyobb gondja van az enyémnél. – Mi a baj? – Csak nézett, majd hirtelen a karjaiban találtam magam, és ölelt. Fejét a nyakamba fúrta, én pedig kis fáziskéséssel visszaöleltem, és lassan simogatni kezdtem a hátát. Hűvös lehelete csiklandozta a nyakamat. Nem tudtam, mi zaklathatta fel így, de azt igen, hogy még sosem mutatta ki nekem az érzéseit úgy igazán. Most éreztem magamhoz először ennyire közel, bár csak egyféle módon. Nem „engedett be”, nem hagyta, hogy megismerjem. Talán félt, de nem mondtam biztosra.

Egy idő után elhúzódott, én pedig a kérésére visszafeküdtem az ágyba, ő pedig betakart, és a hátamat simogatva ringatott álomba…
Álmomban a parton voltam, de nemcsak én tartózkodtam azon a helyen, hanem mások is. Nem vettek észre; olyan volt, mintha külső szemlélőként lettem volna jelen.
A hatalmas tenger tárult a szemem elé, és a nap épp lemenőben volt. A homokban itt-ott sziklák voltak, ahol egy lány állt, és kíváncsian bámult azok felé. Én valószínűleg az erdőben voltam, hisz a kilátásba belelógott egy-két faág. Kicsit arrébb toltam őket, hogy jobban lássak. A lány régi ruhákat viselt, olyanokat, mint a hercegnők, mégis úgy tűnt, mintha egy festményből lépett volna ki. Hosszú barna haja combközépig ért, és a fején körbe egy ezüstszínű koronaféleség volt, bár nem mondtam biztosra, hisz ahhoz messze voltam.
Lassan lépkedett a puha homokban, és egyre a sziklák felé tartott. Követtem a tekintetét, vagyis próbáltam, és messzebb megpillantottam egy tündért. Vörös hajába belekapott a szél, és az arcába fújta, de nem törődött vele. Zöld szárnyát pihentette, és úgy tűnt, hogy bánatos. Hosszú fehér ruhája belelógott a tenger vizébe, ő pedig csak nézte a hullámokat a távolban. Nem volt bánatos, csupán merengett. A távolba révedt, és nézte a napnyugtát, ami sárgásra festette a kék eget. A hercegnő ruhába bújt lány egyre közelebb ment hozzá, de csak lassan, bizonyára nem akarta, hogy eltűnjön a tündér. De hirtelen megtorpant, mert megpillantott az árnyékban egy lányt. Összekuporodva ült a földön. Fekete haja a homokot söpörte, és egyre csak sírt. Ahogy jobban megnéztem, nem ember volt, hanem… szellem. A „hercegnő” ijedten lépett vissza, majd összeszedve minden bátorságát, közelebb lépett a lányhoz, majd megszólította, de nem jött ki a hang a száján, mégis meghallotta a szellem. Talán csak én nem hallottam. Olyan volt, mint egy némafilm, csak épp zene nem ment alatta.
Aztán hirtelen mindenki, aki a parton volt az égre emelte a tekintetét, így én is ezt tettem.
Egy ismerős aranybarna szempárt pillantottam meg a kékes-sárga égbolton, majd megjelent az angyali arc. Nem nézett rám, inkább a parton levő embereket nézte.
Nem tudtam parancsolni a lábaimnak, kiléptem a fák és bokrok rejtekéből, és elindultam az Angyalom felé. Csak ő vett észre, és amint megpillantott, elmosolyodott. A hatalmas dolgoktól mindig is féltem, de ez a félelmem, mintha elpárolgott volna. Csak mentem felé, és mikor már a part szélénél jártam, a lábaim megálltak. A szél belekapott a hajamba, én pedig lehunytam a szemem. Egy hűvös fuvallattal érkezett az angyali hang, ami csak egy szót ejtett ki.
- Szeretlek.

* * *

Másnap reggel Edward gyengéd ébresztésére keltem. Még aludni akartam, mert tudtam, hogy milyen nap a mai. Az injekciós tűt szerettem volna most a legkevésbé látni, de nem kerülhettem el, mert az orvos házhoz jön. Ó, és ráadásul Edward apja, szóval nem menekülhetek. Nagyot sóhajtottam, miközben a hátamra fordultam. Egy hideg kezet, majd egy vizes ruhát éreztem meg a homlokomon. Bizonyára megint lázam volt, de nem éreztem magam rosszul. Nem rázott a hideg. Olyan sok gondolat kavargott a fejemben, hogy a betegségem volt az utolsó, amire gondoltam.

Furcsa volt, hogy egy férfi az ápolóm, ráadásul az, akit sosem tudnék így elképzelni. Nem vagyok a párja, csak a barátok vagyunk, mégis mindig a rendelkezésemre áll, bármi legyen is az. Hirtelen eszembe jutott az előző éjszaka, és a viselkedése. Valami felkavarta, vagy más van a dologban.
- Mindjárt itt van Carlisle – jelentette ki hirtelen, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem. Ekkor Edward felpattant az ágyról, majd eltűnt a szobámból. Pár perccel később az orvossal tért vissza, és valamiről nagyon beszélgettek. Én csak egy-két mondatot hallottam, de az épp elég volt, hogy tudjam, rólam van szó.
- Biztos vagy benne, fiam? – kérdezte Dr. Cullen
- Igen. Te nyugodtan menj, tudom, hogy sok dolgod van, én egyébként is gyakorlott vagyok benne. Az évtizedek alatt sokszor segédkeztem neked.
- Rendben, akkor mondjuk el neki is – mondta Carlisle, én pedig feltornáztam magamat az ágyban. Nem tudtam, hogy mit terveltek ki ellenem, de ha két pasi összedugja a fejét, az nem lesz ínyedre. Carlisle lépett be elsőnek az ajtón, nyomában Edwarddal, aki teljes komolysággal nézett rám, majd ledobta magát a székemre, míg az apja megállt mellettem. Egymásra néztek, mint a cinkos társak, én pedig Edward felé fordultam.
- Mi a baj? – kérdeztem, mire csak biztatóan elmosolyodott, én pedig nem tudtam levenni a szemem tökéletes ajkairól.
- Nincs semmi baj – felelte, majd az apja a táskájában kezdett kutakodni, és kivette az injekciós tűket meg a gyógyszert. Tűk? Miért vett elő többet? - tettem fel a kérdést magamban, és már a pánik határán voltam. Nem tudtam, hogy mit akarnak annyi injekciós tűvel. Talán szurkálni akarnak? Megnézni, hogy mennyire vagyok érzékeny? Gondolatomra Edward felkuncogott, én pedig szúrósan néztem rá, mire még jobban nevetni kezdett.
- Nem tervezünk semmi ilyet. Carlisle – nézett a doktorra, aki abban a pillanatban csukta be a táskáját.
- Akkor én megyek, még vár rám két hosszú műtét. Edward, mindet itt hagytam, csak be kell adni – mondta, én pedig hirtelen azt sem tudtam, miről beszélnek. A szólított csak bólintott, Carlisle pedig kiment a szobából. Hallottam a bejárati ajtó csapódását, számomra pedig akkor vált minden világossá. Edward mellém sétált, és már csak azt vettem észre, hogy a kezében van a gyógyszerrel teli injekciós tű. Olyan gyors volt, hogy nem is láttam, mikor töltötte fel. Lenézett, és várakozóan pillantott rám.
- Nem! Azt nem hagyom! – tiltakoztam kétségbeesett hangon, amikor Edward közelebb lépett hozzám.
- Nem fog fájni – mosolyodott el, de én hevesen ráztam a fejemet.
- Nem engedem, hogy beadd nekem. Hívd vissza az apukádat, majd ő megteszi helyetted. – De, mintha meg se hallotta volna, még közelebb jött, és az egyik kezét a takaró felé nyújtotta, hogy lehúzza rólam. – Edward! – szóltam rá. – Nem!
- De makacs vagy – ingatta a fejét mosolyogva. Bizonyára jól mulatott, én annál kevésbé.
- Tudom. – Még egy lépést tett.
- Elvégeztem az orvosit – mondta magabiztosan.
- Mi?! Mindegy! Maradj ott! – húzódtam hátrébb, ő pedig egy szempillantás alatt előttem termett. Az arca vészesen közel került az enyémhez, és gyönyörű aranybarna szemeit az enyémekbe fúrta. Olyan mélyen nézett a szemembe, mint még soha, és oly annyira elvesztem bennük, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Arca komoly volt, hűvös leheletét az ajkaimon éreztem. Éreztem, hogy az arcomba szökik a vér, de a tekintetemet nem tudtam elfordítani az övéiről. Az illata elkábított, és a pulzusom is az egekben lehetett. Még sosem éreztem ilyet. Ezt még Paul sem tudta kiváltani belőlem, és még senkit nem kívántam ennyire, mint Őt. Edward ajkai csupán néhány centiméterre voltak az enyémektől, és vártam. Azt nem tudtam, hogy mire. Talán arra, hogy felébredek, és kiderüljön, az egészet csak álmodom.
Elmosolyodott, majd elhúzódott tőlem. Semmit sem értettem. Kérdőn néztem Edwardra, akinek a kezében ott volt az üres injekciós tű.
- Készen is vagyunk – szólt diadalmas hangon, mire meglepetten meredtem rá. – Ugye, hogy nem fájt – ült le mellém.
- Tudom, hogy nem fáj, de…
- Nem akartalak zavarba hozni, csupán besegíteni apámnak. Mostanában sok dolga van – mosolygott, én pedig lehajtottam fejem.
- És… Ezentúl te fogod nekem beadni? – kérdeztem, és éreztem, hogy megint zavarba jövök.
- Igen, ha akarod.
- Ha ugyanezt alkalmazod, mint amit most is, akkor igen – feküdtem be az ágyba. – Észre sem vettem; nem éreztem semmit – mosolyodtam el, miközben nyakig betakaróztam, és kerültem Edward tekintetét.
- Hozok egy kis teát. – Erre a mondatra viszont felkaptam a fejem, és csillogó szemekkel néztem Edwardra, aki nem értette ezt a reakciómat.
- Csinálj sokat – fogtam meg a kezét. Edward először meglepetten nézett rám, majd csak elmosolyodott, és egy puszit nyomott a homlokomra, aztán elindult a földszintre, én pedig alig vártam, hogy elkészüljön az a tea.

11. fejezet - Kezdődik

2010-10-03T01:21:00.008+02:00

Megérkeztem! Új külső, új feji :) Az előző részhez köszönöm a kommentárokat Nillának(és persze a bétázást is), Lillynek, Pussynak, Orsinak és Stenczy-nek.:)
Remélem, ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket, és megosztjátok velem a véleményeteket. :)
A részhez nincs hozzáfűzni valóm.
Jó olvasást!:)
Puszi

LÁTTAM ŐKET. CSÓKOLÓZTAK. FÁJT, DE MIÉRT FÁJT? Nem értettem. Végignéztem a lányon. Hosszú szőkésbarna haja lágyan omlott vállaira, vékony kezeit nyaka köré fonta, és úgy ölelte magához jobban. Túl törékenynek láttam a lányt az erős karokhoz képest. Boldog mosoly futott arcukra, miközben egymás arcát simogatták, mintha nem hinnék el, hogy együtt vannak. Mintha nagy kő esett volna le a vállukról. Hirtelen mindketten felém kapták a fejüket, én pedig még mindig ugyanott álltam, mint eddig. Az éjfekete szemekben szomorúságot, és megbánást véltem felfedezni. Azt kérdezgettem magamtól, hogy most miért állok itt tétlenül, és nézem őket, ahelyett, hogy elmennék? Aztán rájöttem, még ha későn is vettem észre, akkor is ott volt bennem…
Fájt a mellkasom, és olyan volt, mintha egy nagyon kis részem semmivé vált volna.
Lehajtotta a fejét, majd kézen fogta a lányt, és köddé váltak a szemem láttára. Megdöbbenve álltam egyhelyben, és próbáltam felfogni az imént látottakat.
Ekkor nagy fény keletkezett, én pedig összeszorítottam a szemem, és mikor újra kinyitottam, az erdőben voltam. Sötét volt, csak a Hold fénye hatolt át a leveleken, ezzel egy nagyon kis fényt adva. Nem értettem, hogy kerülhettem ide, és azt sem, hogy miért vagyok itt. Hirtelen egy morgást hallottam a hátam mögül, én pedig még lélegezni is elfelejtettem. Lassan hátrafordultam, hogy megnézzem azt a valamit, amitől a hang származott. Tágra nyílt szemekkel bámultam az előttem álló hatalmas állatot, és az ereimben megfagyott a vér. A szívem egy ütemet kihagyott, és csak bámultam az oroszlánt, aki lassú léptekkel közelített felém, én pedig ugyanígy tettem, csak az ellenkező irányba. Aztán hirtelen megváltozott. Nem vicsorgott rám, helyette ártatlan tekintettel bámult, és lefeküdt a földre. A szívem eszeveszett dübörgésbe kezdett, ahogy végig se gondolva, mit teszek, közelebb léptem hozzá. Arany szemei világítottak, mint minden macskának a sötétben, és ahogy letérdeltem elé, bátortalanul beletúrtam a sörényébe. Mint egy aranyos kis cica, dorombolni kezdett, én pedig elmosolyodtam.
Talán, nem is annyira veszélyesek, mint azt képzelik róluk – gondoltam.
Aztán hirtelen talpra állt, és morogni kezdett, én pedig ijedten húzódtam hátra, de ő átugrott felettem, és védelmezően maga mögé bújtatott. Elnéztem a feje felett, és megpillantottam egy hatalmas farkast, épp olyat, mint amilyen Paul. Túl nagynak tűnt a nálánál kisebb oroszlánhoz, de mintha ez egyiküket sem érdekelte volna, úgy ugrottak egymásnak. A verekedésük közben kidöntöttek nem egy fát, és ki-ki volt előnyben. Hirtelen eltűntek a szemem elől, és később csak egy hangos üvöltést hallottam, majd mancsok hangos dobogását. Megmozdult az egyik bokor, én pedig ijedten lépkedtem hátra, mígnem nekihátráltam egy fának. Nem tudtam eldönteni, hogy melyikük jött vissza. Lassan lépett elő a bokor rejtekéből a farkas, én pedig kapkodni kezdtem a levegő után. Féltem, hogy én leszek a következő, és ahogy közelített felém, úgy tört rám a sírás. A szívem majd’ kiszakadt a mellkasomból, miközben belenéztem a farkas szemeibe, amikből semmit sem tudtam kiolvasni. Mintha elmerültem volna az érzelmei tengerében, fuldoklottam.
A vicsorgást nem hagyta abba, pedig csupán egy-két méterre állt tőlem, aztán elrugaszkodott a földtől, és…
A semmiből ugrott elém az oroszlán, így a támadást kivédte, és ő sérült meg, de mintha meg se érezte volna, úgy küzdött a farkassal tovább, míg végül összes erejét összeszedve át nem harapta az állat torkát. A farkas holtan rogyott össze, és feküdt bele a saját vére által készített ágyba, miközben megdöbbenve álltam, és néztem végig az eseményeket.
Az oroszlán rám emelte gyönyörű szemeit, amik megbánást tükröztek, majd összeesett. Odaszaladtam hozzá, és nagy fejét az ölembe húztam. Hangosan szuszogott, és ahogy végignéztem rajta, észrevettem, hogy az oldalán egy hatalmas harapásnyom van. Könnyek szöktek a szemembe, miközben fejére hajtottam az enyémet.
- Köszönöm – suttogtam a fülébe, majd egy puszit adtam az arcára, ő pedig az utolsó lélegzet vételével lehunyta a szemeit, majd egy hangos fuvallattal örökálomra lelt.

Ijedten ültem fel az ágyban, de abban a pillanatban két hideg kar ölelt át védelmezően. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, míg körbe nem néztem a helyiségen. A szobámban voltam, de azt nem tudtam, hogy ki hozott haza. A képek a fejemben újra és újra lejátszódtak, s nem tudtam másra gondolni, csak az álmomra, meg a délutánra.
- Nyugodj meg, csak rosszat álmodtál – hallottam meg az ismerős hangot a fülem mellett, belőlem pedig kitört a sírás, amit eddig mélyen eltemettem magamban. Nem tudtam visszatartani, mint a buszmegállóban. – Nincs semmi baj, itt vagyok – simogatta a hátamat, hogy megnyugtasson, de ez csak rontott a helyzeten, mert még jobban elkezdtem sírni.
- Edward – suttogtam - mert ennél többre nem futotta -, és megmarkoltam oldalról a pólóját. – Bocsáss meg.
- Nincs miért megbocsátanom. – Puszilta meg a fejem, majd eltartott magától, de én nem mertem a szemébe nézni. Szégyelltem magam, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Kiabáltam vele, és nem hittem neki, pedig egészvégig engem próbált megóvni… ettől. Ettől a rossz döntéstől és kapcsolattól. Még mindig nem néztem rá, és amikor állam alá tette a kezét, hogy felemelje a fejemet, elhúzódtam tőle, és kirohantam a szobámból, majd a házból is.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Új módon tört fel belőlem a sírás, és nem ellenkeztem, hagytam, hogy az eső mellett – ami még mindig esett – a könnyeim is áztassák az arcomat. Talán kicsit mégis szerettem, és fájt, hogy így lett vége. Valójában az fájt a legjobban, hogy minden barátomat megbántottam, és rájöttem, hogy mindvégig igazuk volt. Ez a kapcsolat, amilyen hamar jött, úgy ment is.
Rázni kezdett a hideg, de nem foglalkoztam vele, nem számított, hogy egy szál atlétában, és rövidnadrágban álltam a ház előtt. Nem értettem, hogy kerültek rám ezek a ruhák, de abban a pillanatban semmi sem számított. Egy szerencsétlennek tartottam magam, akinek nem kellett volna megszületnie, bár nem én irányítottam. Megtörtént, és kész, ezen már csak a halál segíthetett, de valahogy nem éreztem azt, hogy meg is tenném… Érte. Érte nem, de másért igen.
Egy puha és meleg valamit éreztem meg a hátamon, majd hirtelen eltűnt alólam a talaj, s Edward aranybarna szemeivel találtam szembe magam. Aggódva nézett rám, nekem pedig még mindig záporoztak a könnyeim. Ő mindig is kedves volt hozzám, én pedig csakúgy leteremtettem, mikor csak segíteni akart.
Az esőtől hamar vizes lett a haja, én pedig megbabonázva néztem a kavargó mézet, ami egy pillanatra, mintha világított volna a sötétben. Csak néztük egymást, majd Edward egy szempillantás alatt a szobámban termett. Mire egyet pislantottam, már két törülköző volt a kezében. Az egyikkel megtörölte a hajamat és az arcomat, míg a másikat rám terítette. Egy halk köszönömöt motyogtam, ő pedig lágyan elmosolyodott.
- Anya? – kérdeztem suttogva.
- Alszik. Írtam neki egy levelet, hogy La Push-on vagy, és majd legkésőbb tízre hazajössz – felelte, én pedig hálásan néztem fel rá. Úgy gondoltam, hogy amilyen szépen ír Edward, nem esett nehezére, hogy utánozza az én ronda kézírásomat, anya pedig semmit sem sejtett. Ráadásul tudtam, hogy ma anyu tovább marad bent a munkahelyen, bár… azt nem mondta, hogy miért.
- Honnan tudtad, hogy…? – tettem volna fel a kérdést, de aztán minden világossá vált. – Alice… - Csak ő tudhatta, hogy hova készültem, így könnyen meg tudta mondani, hol is vagyok. – Sajnálom, hogy nem hittem nektek.
- Szerelmes voltál… vagy, és nem vetted észre a jeleket. De nem hibáztatlak, és nem is teszek neked szemrehányást, erről nem te tehetsz… - Még akart mondani valamit, de nem tette, inkább elharapta a mondata végét.
- Edward, azt hiszem, én… nem szerettem úgy igazán, vagy… nem is tudom, nem tudnám megmondani. Most nem megy. Össze vagyok zavarodva, és hogy elmondta a titkát, amit mellesleg a saját szememmel láttam… Aztán, hogy miért néztétek úgy egymást, ahogy… És a határ… Azt hiszem, ezt át kell gondolnom, és szerintem nem tudnék vele most egy ideig beszélni, talán majd később.
- Nem hagynám, hogy beszélj vele. Nem engedem, hogy még egyszer bántson. – Még senki sem aggódott így értem, mint Edward, és ez melegséggel töltött el. Tényleg a legjobb barátom volt az egész világon. Meg akart védeni engem az újabb fájdalomtól, amit a közelsége elnyomott… eltűntetett. De jól tudta, hogy ezt le kell zárnom véglegesen magamban, és ezt csak úgy érhetem el, ha beszélek Paullal.

* * *

Pontosan hat nap telt el, mióta szakítottunk Paullal. Azóta beszéltem vele, és elfogadtam őt olyannak, amilyen, hisz nem bántanak embereket, épp ellenkezőleg, védelmezik őket. Az igaz, hogy nagyok, és félelmetesek, de nem tehetnek róla. Ami azt illeti, átváltozott előttem a kérésemre, hogy megszokjam. Nem minden nap lát ilyet az ember.
Na, igen, Tamara. Ő Paul igazszerelme. Nagyon kedves lány, és meglepődtem, mikor megláttam, hisz ugyanúgy néz ki, mint az álmomban, kivéve, hogy nem szőkésbarna, hanem fekete a haja.

Azt hiszem, ez a pár nap segített, és helyre rakott bennem mindent. Rájöttem, hogy nem szeretem Pault, így minden sokkal könnyebb volt. Nem volt szerelmi bánatom, Edward mégis mindig azt hitte. Nem is értettem, honnan veszi. A lényeg, hogy velem volt, és sokat köszönhettem neki. Egy-két éjjel el is jött hozzám beszélgetni, ami nagyon jólesett. Vele mindent meg tudtam beszélni.
Alice. Tőle is bocsánatot kértem másnap. Természetesen elmentünk vásárolni, és akár akarták Belláék, akár nem, velünk kellett jönniük. Persze Edward mindennel próbálkozott, de Alice-t nem tudta átverni.
Na, igen, Bella. Mikor kettesben voltunk végre beszélhettem vele. Miközben Paulon, La Push-on, és a többi dolgon elmélkedtem, eszembe jutott az az éjszaka, amikor eljött hozzám Edward. Akkor éjjel azt mondta, hogy Bella visszament a táskájáért a partra, holott az egészvégig a kocsijában volt, hisz láttam, ott volt mellettem. Persze erre nem kaptam választ - mert Alice mellettünk termett -, de nekem nem tetszett ez a dolog. Volt valami mögötte, csak nem tudtam, hogy mi.

Reggel nagyon rosszul voltam, így lementem, hogy igyak egy kis vizet. Nehezen vettem a levegőt. Olyan volt, mintha köveket pakoltak volna a tüdőmre. Mikor anya meglátott, majdnem felsikított. Nem lehettem szép látvány. A hajam szanaszét állt, az arcom nyúzott volt, és elaludtam – ezért ilyen kis ráncok voltak rajtam -, ráadásul rázott a hideg.
Anya erre azt mondta, hogy menjek készülődni, megyünk az orvoshoz. Hát… mit ne mondjak, nagyon örültem neki.

Az orvosom tökéletes volt, akárcsak Alice és a többiek. Ő volt Edwardék apja, Dr. Carlisle Cullen, ráadásul a legjobb doktor a városban. Miután megvizsgált, kijelentette, hogy tüdőgyulladásom van, de a biztonság kedvéért elküldött röntgenre, ami ki is mutatta az állítását. Már sejtettem, hogy, hogy fázhattam meg. Azon az éjjelen, amikor Edward hazahozott a buszmegállóból. Nem volt nehéz rájönnöm. Szakadt az eső, hideg volt, és pluszban még egy atlétában is kint álltam a ház előtt.
Dr. Cullen beadott nekem két injekciót egyszerre, és azt mondta, hogy nyolcat fogok kapni négy nap alatt, de nem kell bemennem, inkább feküdjek, és pihenjek, majd ő eljön hozzánk, és se perc alatt beadja a következő adagot. Kiírt a hétre, ezután távoztunk.
Anyu egész úton azt mondogatta, hogy kivesz szabadságot, hogy tudjon ápolni. Bár én azt mondtam neki, hogy megleszek egyedül is, de ő makacsul ragaszkodott hozzá.

Persze egész nap feküdtem, és meglepődtem, mikor délután Alice, Bella és Edward meglátogattak. Barátnőm azt mondta, az apjuk mesélte, hogy jártunk bent nála, és elmondta nekik, hogy miért nem mentem iskolába, így úgy döntöttek, hogy eljönnek látogatóba. Természetesen örültem, hogy itt voltak velem, sokat jelentett.
Szerintem nem lehettem szép látvány, de ez látszólag egy cseppet sem izgatta őket. Engem folyton rázott a hideg, közben a testem tűzforró volt, így Alice gyakran cserélte rajtam a vizes ruhát. Próbáltak evésre bírni, de egyáltalán nem voltam éhes. Egy falat sem ment le a torkomon.

Két nap múlva eljött hozzám Dr. Cullen, és beadta a következő adag szurimat, csak most a másik oldalamba. Ez még magában nem is volt furcsa, de, hogy Edward is elkísérte az annál inkább. Persze ő elfordult, míg az apja elvégezte a dolgát, majd tekintetét ismét rám fordította. Talán egy kicsit már jobban voltam, de nem eléggé. Egyik pillanatról a másikra változott meg az arckifejezése, majd kiment apja után a szobából. Nem értettem semmit addig, amíg vissza nem tért, hogy újra a társaságom legyen. Leült mellém az ágyra, és szótlanul bámult engem, majd egy számomra megdöbbentő hírt közölt velem, és lehetetlennek tartottam, hogy anya belement…

- Még mindig nem hiszem el, hogy anyu és apukád megengedték neked. Mit fog szólni Bella? – kérdeztem, miközben egy a bögrémet töltötte fel forró teával. Behozta a szobába a kancsót, mert szemmel akart tartani, mintha meg akarnék szökni. Edward volt az ápolóm, így anya betudott menni dolgozni.
- Semmit, ugyanis tud róla, és örül neki, hogy van melletted valaki – mondta mosolyogva, majd segített feljebb ülnöm az ágyban, a bögrémet pedig a kezembe adta.
- Hogy győzted meg anyut? Neked suliba kéne menned… Na, és apukád? – Kíváncsi voltam, és válaszokat akartam. Nem szerettem, ha a hátam mögött intézkedtek. – Talán… bevetetted magad? – A vámpír szépsége sokakat elcsábít, így könnyen rá tud venni bárkit, bármire. Anyu ráadásul nőből van, így könnyű „préda”.
- Eleinte nem akart belemenni, de aztán sikerült meggyőznöm. – Egy „Mivel?” tekintettel meredtem rá, mire folytatta. – Mivel az iskola miatt nem volt hajlandó tágítani, így azt mondtam, hogy majd a testvéreim segítenek bepótolni, ha hazamentem, apa pedig tud adni igazolást.
- És te azzal a szép szemeddel néztél rá, amitől minden nő elolvad, ugye? – kérdeztem, miközben beleittam a teámba, de amikor lenyeltem az első kortyot, ledermedtem, és Edwardra emeltem a tekintetemet.
- Mi a baj? Nem a jó tea? Megpróbálok jobbat csinálni – mentegetőzött, mire megráztam a fejem. Aranyos volt, de én nem akartam elhinni.
- Nem, nem, nem. Nincs semmi baj a teával, épp ellenkezőleg. Sokszor készítettél már… - De nem hagyta, hogy befejezzem.
- Nem, csak egyszer, vagy kétszer.
- Pedig ez isteni. Köszönöm. Felfogadlak teakészítőnek – mosolyogtam, miközben újra beleittam a teámba. Ő megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, majd elmosolyodott. – Visszatérve az eredeti témára. Nem válaszoltál a kérdésemre. Szóval?
- Talán bevetettem, de nem is nagyon kellett.
- Ha két helyes pasi vesz körül, akik ráadásul udvariasak és szörnyen tökéletesek… Azt hiszem, nem kellett sokig gondolkoznia a válaszon. – Nem szólalt meg, én pedig ránéztem. Edward csak vigyorgott, én meg lehajtottam a fejem. – Nem tetszik apukád, nem az esetem – pirultam el, hisz róla viszont semmit sem mondtam. Nem tudom, hogy meddig ültünk így csöndbe burkolózva, de kezdett idegesíteni Edward folytonos vigyorgása. – Khm… Edward, meg is szólalsz, vagy csak ülsz, és nézel?
- Egy valami miatt biztos, hogy anyukád nem ment volna bele, hogy ápoljalak.
- Igen? És mi az? – kérdeztem, félve a válaszától. El sem tudtam képzelni, hogy miről beszél.
- Besegítek apámnak, hisz sok dolga van.
- Miben segítesz neki? - csuklott el a hangom.
- Majd meglátod. Hozok egy kis ennivalót – mondta, majd kiment a szobából. Volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz ínyemre a „segítsége”.
Hirtelen tört rám az álmosság, én pedig behunytam a szememet, és lezuhantam a sötétségbe…

Amikor felkeltem már este volt, és Edward az ágyam mellett állt kabátban. Azt mondta, hogy most megy, de majd még visszanéz, azzal egy puszit adott a homlokomra, és távozott. A kijelentését nem bírtam felfogni, bizonyára azért, mert kicsit kómás voltam.
Később anyu feljött, és hozott egy kis ennivalót, azt mondta, hogy Edward készítette, csak mire elkészült vele, én már réges-rég az igazak álmát aludtam. Anyu csinált levest is, megkért, szóljak Edwardnak, hogy majd melegítse meg, és azt hozza fel nekem. Én csak bólintottam, majd ittam a teámból egy kortyot.
- Hogy érzed magad, kicsim? – kérdezte anyu, miközben a homlokomra tette a kezét, hogy megnézze, van-e lázam.
- Jól, köszi.
- Úgy aggódom érted, de tudom, hogy Edward vigyáz rád.
- Nem félsz, hogy csinál velem valamit? – tudakoltam, mire felhúzta a szemöldökét.
- Nem, hisz tudom, hogy van barátnője – mosolygott. Ez nem jött össze - gondoltam. – Most megyek, majd még benézek – mosolygott, majd egy puszit adott, és elment.
Sajnos, nem jött össze a kis tervem. Ha anya azt hitte volna, hogy Edward akar tőlem valamit, akkor nem engedi, hogy ápoljon, és akkor megúsznám a terveit, aminek a középpontja én vagyok. Azt hiszem, semmi gond nem lett volna, ha ő van mellettem, de amikor megemlítette, hogy besegít az apjának… Rossz érzésem támadt.
Még gondolkodni sem volt időm, mert egy gyors nyitás-zárással ugrott be az ablakon Edward. Majdnem szívinfarktust kaptam tőle, majd amikor megnyugodtam, megkértem, hogy legközelebb ne ijesszen meg. Kopogjon előtte, vagy valami. Ő csak mosolygott, majd leült mellém az ágyra.
Tényleg nehezen vallottam be magamnak, de szerettem a közelében lenni, vágytam a társaságára. Előtte sosem gondoltam rá, mert féltem, hogy meghallja, de mintha a kívánságomat váltotta volna valóra. Mellettem volt, és ezért hálás voltam neki. Nem tudom, néha olyan érzésem volt, mintha egyedül lennék…
Kezét a homlokomra tette, ami kellemes hideg volt. Valószínűleg lázam lehetett, de valahogy most nem érdekelt. A hideg egy kicsit lejjebb vihette a lázamat, de Edward még rakott rám vizes ruhát, majd betakart. Lehunytam a szemem, mert újra rám tört a fáradtság, majd csak egy édes hangot hallottam meg a távolból.
- Jó éjszakát!

A BLOG KARBANTARTÁS ALATT ÁLL OKTÓBER 3-IG!

2010-10-01T10:44:00.001+02:00

10. fejezet - Ennyi volt

2010-09-22T10:11:00.006+02:00

Sziasztok! Meghoztam az új részt. :) Tudom, hogy késve, és bocsi, csak sok dolgom van. Köszönöm az előző részhez a komikat Nillának, Pussynak és Orsinak. Nagyon aranyosak vagytok. Ezt a részt Nillának ajánlom, bár már olvasta (és köszönöm a bétázást), de akkor is, mert itt van az, amit akart. Ugye? Már vártad, és elég hamar el is jött. :)
Amint a kép is mutatja, lesz valami Paullal. :) Nem szántam nagy szerepet neki, de még fel fog bukkanni a történetben, nem is olyan későn. :) Nos, a részhez más hozzáfűzni valóm nincs, de mint láthatjátok, ez is új rész, ami egyáltalán nem is volt benne az eredetiben :)
Hát akkor... Jó olvasást! :D
puszi

MÁSNAK TALÁN ÁTLAGOS NAPNAK INDULT A REGGEL, de nekem nem, hisz tudtam mi, vagy ki vár rám délután. Dudorászva készültem itthon, és azon elmélkedtem, hogy mit vegyek fel. Nem volt napos idő, de annyira meleg sem, így végül egy hosszúnadrág, és egy atlétapóló mellett döntöttem. Csak egy müzli szeletet vettem ki a hűtőből, és indultam az iskolába.

* *
Amikor beléptem a teremben, Ashley még csak rám se nézett, és tudtam, hogy azért ilyen velem, mert nem foglalkoztam velük. Bocsánatot kértem, de ez nem volt elég. Nem volt ötletem, hogy mivel nyerhetném el a bocsánatát, mert nem akartam haragban lenni vele.
Lassan ballagtam a padomhoz, ahol a padtársam mosolyogva nézet fel rám, ám amint megpillantotta az arcomat, eltűnt a mosoly az arcáról. Leültem mellé, majd kivettem a tankönyveimet a táskámból, és vártam, hogy megérkezzen a tanár.

Matematika volt, és egyszerűen nem tudtam odafigyelni. Néha elbambultam, és mikor felszólított a tanár, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ha Edward nem súgja meg a választ, biztos, hogy beírt volna nekem valamit Mr. Tiner. Hálásan mosolyogtam rá, mire ő is viszonozta.
Valahogy nem erőltettem meg magam, hogy figyeljek, mert nem érdekelt. Csak néztem a számokat, de mind elmosódtak előttem. Mintha az írás életre kelt volna, úgy indult el a táblán, és formált köröket és csíkokat. Ahogy jobban figyeltem, úgy vettem ki az arcokat, amik a porból rajzolódtak ki.
Az egyik oldalon Paul, a másikon pedig Edward arcát véltem felfedezni. Nem értettem semmit. Biztos csak álmodtam az egészet, pedig olyan valósnak tűnt.
Megráztam a fejem, majd tekintetemet ismét a tábla felé fordítottam, és már nem voltak ott az arcok. Csak képzeltem az egészet.

Alig vártam, hogy kicsengessenek, és amint megtörtént, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem értettem, miért láttam az arcukat. Talán nem kellett volna olyan sokáig fent lennem, de nem vagyok már kicsi, hogy nyolc órakor elmenjek csucsulni. Lehet, hogy innom kellett volna egy kapuccinót, attól talán felébredtem volna, de ha nem akkor valami erősebbet.
Lassan lépkedtem a folyosón, és csak Paul járt az eszemben meg az éjszaka. Ezt talán egyszer Edwarddal képzeltem el, de igyekeztem titokban tartani, hisz csak barátok vagyunk. Nem is vagyok az esete. Hirtelen felmerült bennem a kérdés, hogy vajon most együtt vagyunk Paullal, vagy sem. Mert nekem úgy tűnt, hogy igen, és ez boldoggá tett. Valaki érdeklődött irántam, és ez… Tetszett. Nagyon tetszett.
- Jól vagy? – kérdezte egy aggódó hang mellőlem, mire ijedten kaptam rá a tekintetemet. Nem szerettem, ha osonnak mögöttem, és csakúgy váratlanul felbukkannak az emberek. Ezt még meg kell szoknom – gondoltam. Edward türelmesen várta a válaszomat, én pedig felocsúdva gondolataimból néztem az aranybarna szemekbe.
- Persze, minden rendben – mosolyodtam el, majd csendbe burkolózva haladtunk tovább a következő óránkra.

* *
Nem mondom, hogy nem kedveltem Edward társaságát, de jobb szerettem magam maradni a gondolataimmal. Persze kedves tőle, hogy foglalkozik velem, hisz mióta meg tudtam a titkát közelebb álltunk egymáshoz. Én voltam neki az egyetlen emberbarátja. Sok érzését megosztotta velem, és ez fordítva is így volt, ahogy a jóbarátok szokták. De néha olyan érzésem támadt, hogy nem mindent mondd el nekem. Valamit titkolt még előlem, ám én azt akartam, hogy majd magától mondja el, mint eddig.

– Nincs kedved eljönni valamikor vásárolni velem? Pár hét múlva szervezek egy partit a házunkba, eljöhetnél. Csak mi leszünk ott – ajánlotta fel Alice, mikor az utolsó óráról mentünk az ebédlő felé.
– Szerintem, ez nem jó ötlet.
– Miért? Esméék is szeretnének végre megismerni, és amúgy is, már láttam, hogy eljössz, és azt is tudom, milyen ruhában leszel – kacsintott.
– Értem, szóval ezért vagy annyira biztos – mondtam mosolyogva, és ránéztem. – Rendben, elmegyek – egyeztem bele, majd csendben folytattuk az utunkat. Nem akartam magam rájuk erőltetni, de az is lehet, hogy ezt csak én gondoltam így. Barátnőm arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt, én pedig gondolatban már teljesen máshol jártam…

Már mindenki ott ült a szokásos helyén, csak Alice és én hiányoztunk. Nem értettem, hogy Jasper miért nincs mindenhol Alice-szel, mert Rosalie, Emmett, Bella és Edward folyton együtt voltak. Mondjuk, ebbe nem szólhattam bele, mert nem az én dolgom. Hirtelen eszembe jutott a délután. Már csak két óra és ismét vele lehetek – gondoltam, mire Edward rögtön felém kapta a tekintetét, amit nem tudtam hova tenni. Talán azt hitte, hogy róla beszélek.
Elvettem az ebédemet, ami egy almából és kis salátából állt, majd elfoglaltam a helyem az asztalnál.
– De sokat eszel! – mondta Emmett tettetett meglepettséggel.
– Nem vagyok annyira éhes – mosolyogtam.
– Pedig rendesen kéne enned. Egy embernek napi háromszor kell étkeznie – szólt bölcsen, én pedig majdnem nevetésben törtem ki. Ettől a mackótól kicsit furcsa volt hallani.
– Volt régebben, hogy egy-két napig nem ettem semmit. Azt hiszem, kibírom – mondtam mosolyogva, majd folytattam az ebédem elfogyasztását.
Tényleg nem tudom, hogy mi üthetett belém, de egyfolytában csak Paulra gondoltam, és a csókunkra. Nem nagyon szoktam csókolózni az első randin, de most bennem volt a kényszer. Volt egy olyan érzésem, hogy Paul más, mint a többi fiú. Valami volt benne… valami megmagyarázhatatlan. Még magam sem értettem. Nem hittem, hogy máris beleszerettem, ahhoz jobban meg kellett volna ismernem. De akkor is, olyan aranyos...
Felnéztem Edwardra, mert mozgást láttam a perifériás látásomból, és észrevettem, hogy idegesen mered rám. Nem értettem, hogy már megint mit követtem el ellene. Talán az a baja, hogy ideültem, de ha ennyire zavarja, akkor szóljon, és elülök.
- Nincs semmi bajom a jelenléteddel, csupán nincs kedvem hallgatni a Paulról szóló gondolataidat. Eléggé… zavaróak – nézett mélyen a szemembe, én pedig lehajtottam a fejem.
- Hááh, csak nem vetkőztetted le a farkas komát? – nevetett Emmett, mire minden tekintet rászegeződött, és a mosoly az arcáról rögtön lehervadt.
- Mi az? Mostanság így nevezed a barátaidat? – kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben mosolyra húzódtak ajkaim.
- Öhm… Ő nem a haverom. Tulajdonképpen nem is kedveljük egymást – vonta meg a vállát, majd a szék háttámlájának dőlt.
- Ó, akkor ez egy gúnynév? – tudakoltam, miközben elővettem a táskámból az ásványvizemet, és belekortyoltam.
- Talán – vigyorodott el, majd folytatta. – Inkább egyél, mert kihűl az ebéded – kuncogott a saját viccén, én pedig az égnek emeltem a szemem.
Egyébként Edward, mássz ki a fejemből légy szíves, így megkíméled magadat a gondolataimtól. Szerintem, akkor gondolhatok a barátomra, amikor csak akarok – intéztem gondolataimat a megszólítotthoz.
- A barátodra? – kérdezte ijedten, mire kis híján leestem a székről. Már el is képzeltem, hogy történne az eset… Az asztalnál minden tekintet ránk szegeződött, én pedig tudtam, hogy mind kíváncsiak a beszélgetés legelejére, amiről csak mi ketten tudtunk.
- Miért, nem hívhatom így? Istenem, Edward, már megbocsáss, de nem mintha nagyon közöd lenne hozzá, hogy kivel járok. – Lenézett az asztalra, majd vissza rám.
- Próbállak megvédeni. Ha már Bella nem hallgat rám, akkor te legalább érts meg, kérlek. Te ne keveredj ebbe bele – mondta, én pedig elvesztettem a fonalat. Mibe keveredett bele Bella? – tettem fel magamban a kérdést, bár tudtam, hogy úgyse kapom meg a választ.
- Azt hiszem, meg tudom magam védeni - és nem tudom, honnan veszed azt, hogy Paul bántana - folytattam gondolatban. - Ha bármi jele lesz annak, hogy tévedtem, akkor majd elmegyek hozzád, rendben? - kérdeztem gondolatban, mire beletörődően bólintott.
Ezután már nem szóltam többet hozzá, inkább megettem a maradék ebédemet, és a többiekkel beszélgettem. Később Edward és Bella elindultak órára, de én csak később akartam menni. Bűntudatom volt, amiért így letámadtam Edwardot, mert nem szerettem volna megbántani, mégis úgy éreztem, hogy sikerült. Értékelem, hogy ennyire aggódik értem, de ha valóban megtörténne az a dolog, amitől félt, akkor bocsánatot kérek tőle, és elismerem, hogy igaza volt. De miért akadt ki ennyire? Miért zavarja, hogy Paulra gondolok? Bár... lehet, hogy idegesítette, hisz ki szereti, ha a vele azonos neműről ábrándozik valaki? Ráadásul, ha belelát abba a valakinek a fejébe, és talán olyan helyzetben látja őket? Szerintem senki. Bár én nem képzeltem el így magunkat. Maradjunk egyelőre még a csóknál.

Ebéd után elindultam biológiára, és azon morfondíroztam, hogy elkészítettem-e a házi feladatomat. Egyáltalán volt? – tetem fel magamnak a kérdést, mert már magam sem tudtam. Bementem a terembe, ahol már Bella és Edward beszélgettek. Csak ők tartózkodtak a helyiségben, de nem törődve velük, leültem a helyemre, majd elővettem a könyvemet, és megkerestem azt az anyagot, amit utoljára vettünk. Fellapoztam a füzetemet, de még oda sem volt beírva, hogy bármi fel lett volna adva, így megnyugodva dőltem hátra a székemben.

Lassan szállingóztak be a terembe a diákok. Edwardék felé pillantottam, és észrevettem, hogy folyamatosan figyel egy aranybarna szempár. Tudtam, hogy megint olvas a gondolataimban, így elfordítottam róla a tekintetemet. Bella maga elé meredt, és az asztal szélét bámulta. Csak nem vesztek össze? Remélem, hogy nem - gondoltam, és akkor belépett a tanár a terembe, mire mindenki elhallgatott.

Az órából csupán húsz perc telt el, mikor kopogtatást hallottunk, és mikor bebocsátást nyert az illető, közölte a tanárral, hogy hamarabb kezdik az értekezletet. Mr. Banner elengedett minket, és szerencsére most sem adott házit, így lassan összepakoltam a cuccaimat. Szegény Bellának nem lehetett valami jó napja, mert vagy elejtette a könyvét, miközben bepakolt a táskájába, vagy a még be nem húzott tolltartója esett a földre, és borult ki a tartalma a földre. Helyette inkább Edward szedte össze a holmiját, én pedig kimentem a teremből.

Izgultam, mert tudtam, hogy Paul idejön a sulihoz, és amint kiléptem az épületből, azon nyomban meg is pillantottam őt egy motornak dőlve. Egy farmernadrág, cipő és egy fehér póló volt rajta, és engem nézett karba font karokkal. Nem értettem, miért van így felöltözve, hisz hideg volt. A mellettem elhaladó diákok egymástól kérdezték, vajon kihez jöhetett, én pedig mosolyogtam, hisz tudtam, hogy én vagyok az a valaki.
- Jenny, a motorozás nagyon veszélyes – hallottam meg barátnőm hangját magam mellől.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj – mosolyogtam, majd elköszöntem tőle, és Paul felé vettem az irányt, aki, mikor odaértem, magához húzott, s megcsókolt. Az ajkai most is forróak voltak, és meleg testét, még a kabátomon át is éreztem. Neki ennyire melege van? – tettem fel magamban a kérdést, miután elhúzódtunk egymástól.
- Szia! – köszöntött mosolyogva.
- Szia! Nem is tudtam, hogy van motorod – néztem az említett tárgyra.
- Nekem nincs is; ez Jacobé, csak kölcsön vettem tőle, így mégis gyorsabb, mint gyalog – vigyorgott.
- Igen, valóban gyorsabb – helyeseltem. Hirtelen eltűnt az arcáról a mosoly, én pedig kérdőn néztem rá. A hátam mögé pillantott; követtem a tekintetét, és észrevettem a felénk közeledő Edwardot. Bella a többiekkel együtt a kocsiban ült, kivéve Alice-t és Jaspert. Ők a Volvo mellett álltak, és úgy figyelték az eseményeket. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon Edward magától jött, vagy Alice bízta meg eme nagyszerű feladattal.
- Jenny, beszélhetnék veled négyszemközt? – kérdezte, miközben Paullal nézett farkasszemet. Nem értettem, mi lehet ennyire fontos, mert ha az, hogy lebeszéljen a motorozásról, vagy akár Paulról, akkor felesleges a próbálkozása.
- Megbocsátasz egy percre? – fordultam a mellettem álló Paulhoz, aki csak bólintott, majd Edward és én távolabb mentünk tőle. – Mondd, hogy nem azért jöttél, hogy lebeszélj róla – sóhajtottam.
- Nem szállhatsz fel a motorra! – parancsolt rám.
- Hogy? – kérdeztem hitetlenkedve. Azt hittem, hogy rosszul hallok. – Miért?
- Mert megtiltom, azért – felelte, én pedig azt hittem, hogy nekiugrok, és alaposan megverem. Bár… azt az én kezem bánta volna, és valószínűleg meg se érezné az ütéseimet.
- Nekem te nem tiltasz meg semmit! Azt akarod, hogy megutáljalak? Mert közel jársz hozzá. Vele megyek, nem érdekel, hogy mit csinálsz! – néztem Paulra, aki dühös tekintettel meredt ránk.
- Együtt vagytok? – változtatott témát, mire tekintetemet rákaptam, de nem szólaltam meg. – Jenny, együtt vagytok? – kérdezte ismét, én pedig nyeltem egy nagyot.
- Igen, azt hiszem.
- Azt hiszed? – húzta fel az egyik szemöldökét, és karba fonta maga előtt a kezeit. – Egy lány ne csókolózzon egy olyan fiúval, akivel nem tudja, hányadán állnak. – Úgy beszélt, mint…
- Edward, nem vagy az apám! És, ha csókolóztunk, akkor mi van? Egész nap a tűzzel játszol! Most kihúztad nálam a gyufát, Edward Cullen! Nem Bella vagyok, akit mindentől meg kell védeni – mondtam dühösen, majd sarkon fordultam, és ott hagytam. Azt hittem, hogy végre felfogta, nem tehet semmit, akkor is Paullal leszek, de ezek szerint, tévedtem. A düh beszélt belőlem, és úgy éreztem, hogy igazam van.
Mégis mit képzel magáról? Hogy ő az Isten? Mert nem az, nagyon nem. Miért hiszi minden pasi azt, hogy ő parancsol? - gondoltam, miközben Paul felé tartottam, és igyekeztem rendezni az arcvonásaimat. Hátranéztem, és Edward már Alice-ék mellett állt, és úgy nézett minket szúrós szemekkel.
- Cullenék sosem kedveltek minket – mondta, én pedig kíváncsi tekintettel meredtem rá.
- Ismered őket? – kérdeztem, mire csak bólintott.
- Mindegyiket. Miért barátkozol velük? – tette fel a kérdést, mire kérdőn néztem rá. Nehogy ő is elkezdje.
- Nem rosszak, csupán aggódnak, és Edward folyton túlzásba viszi – húztam el a szám.
- Tudom, elég jól ismerem. Talán túl jól – mondta, miközben még mindig Alice-ék felé nézett. – Akkor, menjünk – mosolyodott el hirtelen, mire követtem a példáját. – Vigyázok rád, megígérem – mondta, és a fejemre rakta a bukósisakot, majd ő is felvette. Felült a motorra, én pedig átvetettem a lában a másik oldalra, és mögé ültem. Magam elé helyeztem a táskám, majd átkaroltam a derekát, ő pedig beindította a járművet.
A motor hangos morajlással indult be, majd gázt adott, és elindultunk. Már csak azt vettem észre, hogy a hátam mögött van az iskola kapuja, mi pedig száguldunk az úton. Erősen kapaszkodtam Paulba, és néztem a mellettünk elsuhanó fákat és házakat. Motorral azért tényleg gyorsabb volt, mint gyalog, bár… hidegebb is. Szerencsére Paul teste meleg volt, így nem fáztam annyira.

Amikor megérkeztünk, bementünk a házba, és beszélgetni kezdtünk a nappaliban. Megkínáltam egy kis narancslével, amit egy szuszra meg is ivott. Először meglepődtem, majd elmosolyogtam magam. Bizonyára, nagyon szomjas lehetetett. Nem tudom miért, de nagyon jól megértettük egymást. Kicsit néztük a tévét, de valahogy az nem kötött le minket, így csak csendben ültünk egymás mellett kézen fogva. Úgy éreztem, hogy semmi sem zavarhatja meg ezt a pillanatot.
Fekete szemével rám nézett, majd közelebb hajolt, és megcsókolt, miközben közelebb húzott magához. Forró ajkai lágyan becézgették az enyémeket, én pedig nyaka köré fontam a karomat, és úgy bújtam még jobban hozzá.

* * * *
Már több mint egy hete jártunk Paullal, és szinte minden nap a suli előtt várt. Vagy motorral jött, vagy gyalog. Nem értettem, hogy miért nem kocsival jött, vagy máshogy, mert amíg elsétál La Push-ig, az nem kis idő. De inkább hagytam, nem foglalkoztam vele, és nem is szóltam bele. Nagyon jól megvoltunk együtt, és majdnem minden nap a parton voltam, de csak akkor, miután elkészítettem a házimat.
Edwardék már nem próbáltak meggyőzni semmiről sem. Azt mondták, hogy majd belátom, hogy igazuk volt. Olyan pozitívak voltak, hogy ezt egy vámpírról nem is lehetett volna elképzelni. Belláék összevesztek, mert Edward semmiképp sem akarta leengedi őt a partra Jake-hez, pedig szívesen mentem volna vele, ha az megnyugtatja. Erre azt mondta, hogy én csak ne mondjak semmit, mikor egy… vagyok együtt. Nem mondta ki, hogy kivel járok. Sosem beszélt még így velem, és amikor eljött bocsánatot kérni tőlem, elküldtem. Nem akartam látni. Nem szerettem volna megbántani, sem elküldeni, mégis megtettem, és megbántam. De akkor sem beszélhet így velem. Attól, hogy tökéletes, nem biztos, hogy nem követett el hibákat az évtizedek alatt. Persze ezért nem hibáztattam, mert akár milyen nehezen is ismertem be, szerettem. A legjobb barátom volt, vagyis még mindig az.

Már vártam, hogy kicsengessenek az utolsó órámról, mert mentem volna haza. Felkaptam a földről a táskámat, és a kijárat felé igyekeztem, amikor megpillantottam őket a parkolóban. Megdöbbenve álltam az ajtóban, és figyeltem az eseményeket. Nem hittem a szememnek. Hogy tehette ezt? Nem volt neki elég, amit egy héttel ezelőtt művelt? Mégis miről beszélhetnek? - tettem fel magamnak a kérdést, de választ persze nem kaptam rá.
Ki akartam deríteni, hogy Edward mégis mit mondhatott Paulnak, amiért így elsápadt, ám egyben olyan mérges is volt, hogy azt hittem, rögtön neki esik. Talán megfenyegette? Ha azt tette, neki annyi! Komolyan mondom.
Gyors léptekkel haladtam feléjük, majd amikor megláttak, mindketten felém fordultak. Edward egy ideig engem nézett, és a szemében mérhetetlen dühöt véltem felfedezni, majd öles léptekkel elindult az autójához. Kérdőn tekintettem Paulra, aki csak elmosolyodott, és egy rövidke csókot nyomott a számra - ami talán nehezére is esett egy kicsit, bár nem tudtam volna megmondani, hogy miért -, majd a kezemet megfogva magával húzott.

Lassan lépkedtünk a hazafelé vezető úton, és azon gondolkoztam, hogy megkérdezzem-e, mit is mondott neki Edward. Állítólag nagyon jól ismerik egymást. Egyébként is Pault nem olyannak ismertem, akit olyan könnyen meglehet fenyegetni, mégis volt valami e mögött. Még nem tudtam, hogy mi, de mindenképp ki akartam deríteni.
Amikor megérkeztünk a házhoz, szembefordultam vele, mire kíváncsian nézett engem. Csak néztem őt, neki pedig egy kis időbe telt, míg rájött, hogy válaszokat akarok. Talán kicsit lassú volt délutánra.
- Mit mondott neked? – kérdeztem.
- Ki? Edward? Semmit. – Szerettem az ilyen egyszavas válaszokat és kérdéseket. Azt már kevésbé, amikor hazudnak nekem olyan dolgokban, amik a szemem előtt történtek.
- Értem, nem kell elmondani. Bizonyára csak beszélgettetek – mosolyodtam el, majd elindultam a bejárat felé, de ő elkapva a karomat megállított, és maga felé fordított.
- Miért kérdezed? – nézett rám fekete szemeivel, amikben szomorúság csillogott. Hirtelen azt sem tudtam, mi mondjak neki.
- Csak… attól féltem, megfenyegetett, hogy maradj távol tőlem, vagy valami ilyesmi – mondtam, ő pedig lehajtotta a fejét. Nem értettem ezt a reakcióját, de mire bármit is kérdezhettem volna, rám emelte tekintetét és elmosolyodott.
- Akkor majd négyre jövök érted – mosolyodott el halványan, és egy puszit adott az arcomra, majd elment. Meglepődve álltam az járdán, és néztem távolodó alakját, miközben lassan felfogtam a szavait. Nem tudtam, mi üthetett belé, de éreztem, hogy van valami e mögött.

* *
Nem jött. Már félórája vártam rá, de még mindig nem érkezett meg, pedig ő sosem késett. Gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy lemegyek egyedül La Push-ra, így magamra kaptam a kabátomat, és nagy léptekkel haladtam a járdán.

*Mostanában nem értettem magam. Olyan volt, mintha kezdett volna elmúlni az a varázs, ami a kapcsolatunk elején még megvolt. Az a vágy, hogy mindig vele legyek, és úgy csókoljam, mint eddig senkit. Eddig a forró karok közt akartam eltölteni a napjaimat, de mostanra inkább későbbre hagytam volna. Lehet, hogy ez csak egy fellángolás volt számomra? Lehet, hogy nem is szeretem?*

Mondanom se kell, hogy nem kis út volt lemenni a partra. Körülbelül egy órámba telt, míg legyalogoltam, és futottam. Jó volt végül is, mert úgyis kilométerhiányom volt, szóval, még jól is esett.
Amikor megláttam a La Push-t jelző táblát, nagy levegőt vettem, és rendes tempóban sétáltam tovább. Átvágtam az erdőn, miközben azon agyaltam, hogy most elfelejtette a találkánkat, vagy csak azt hazudta, hogy lejön. Egyébként is furcsa volt délután, és talán itt volt a megfelelő alkalom, hogy rákérdezzek erre.

Már majdnem kint voltam a rengetegből, amikor hangos nevetésekre lettem figyelmes. Elbújtam az egyik bokor mögé, és úgy pásztáztam körbe a terepet. Hunyorítani kezdtem, és a távolban megpillantottam Pault, Embryt és Quilt. Mindhárman az erdő felé tartottak, de hirtelen megtorpantak. Elég közel voltam hozzájuk, hogy mindent halljak, de elég messze, hogy ne vegyenek észre.
- De mi lesz, ha Jenny megtudja? – kérdezte Embry, mire Paul arcáról is lefagyott a mosoly. – Tudod, nem hiszem, hogy örülni fog a bevésődésedhez.
- Tudom, hogy el kell mondanom neki, de… nem megy. Majd beszélek vele.
- Mikor? – tette fel ezt az egyszerű kérdést Quil.
- Nem tudom. De egyelőre jobb, ha nem tud semmit Tamaráról. – Tamara? Ki az a Tamara? Talán a testvére? Nem, neki nincs is tesója, de akkor ki lehet az? – tudakoltam magamtól. – Várjunk csak, mennyi az idő? – nézett a fiúkra.
- Öhm… talán hat óra körül lehet, miért? – Quil kérdőn nézett Paulra, aki a fejéhez kapott.
- A francba, megígértem Jennynek, hogy négyre érte megyek.
- Ó, a szerelmes Paul. A bevésődés teljesen elvette az eszedet – lökte meg a vállát Embry vigyorogva. - Paul és Tamara, Tamara és Paul. Nagyon szép párt alkotnátok. Oda meg vissza vagy tőle igaz? Mondjuk, minden nap őt figyeled, és s közelében vagy – nevetett.
- Na, várj csak, amíg te is bevésődsz, akkor majd megtudod, hogy milyen – bokszolt a fiú vállába Paul, majd mindhárman beljebb jöttek az erdőbe. Hátrafordultam, hogy láthassam őket, de legfőképp azt az embert, aki már napok óta csak áltat.
Nem értettem, hogy mi az a bevésődés, de azt tudtam, hogy Paul szerelmes, csak nem belém, hanem valaki másba. Hát ezért viselkedik így már napok óta. De miért nem mondja el nekem? Talán nem akar megbántani? Csak is erről lehet szó.

Még mindig őket néztem, aztán körbepásztázták a környéket, hogy van-e valaki a közelben, majd mindannyian levetették magukról a ruhát. Nem mertem lejjebb nézni, így csak az arcukat bámultam, ők pedig lehajoltak és a lábukra kötötték a ruháikat, aztán elrugaszkodtak a földtől, és mind a hárman hatalmas farkasokká változtak. A szívem egy ütemet kihagyott, és elkerekedett szemekkel néztem a tőlem több méterre levő farkasokat. Nem hittem a szememnek. Három fiú a szemem láttára változott át, én pedig remegő lábakkal próbáltam meg halkan felállni a földről. Paul… Paul… ő… és Embry meg Quil…
Már el akartak indulni, mikor a szürkés színű megállt, és beleszimatolt a levegőbe, majd egy gyors mozdulattal hátrafordult, mire a többiek is ugyanígy tettek.

Egy pillanatra megdermedve álltam egyhelyben, majd futásnak eredtem. Próbáltam kikerülni őket, és úgy szaladtam a rengetegben. Sosem rohantam még így, mintha puskából lőttek volna ki. Igyekeztem nem elesni, így a kisebb bokrokat is úgy ugrottam át, mint egy atléta. Hallottam magam mögött a mancsok dobogását, és volt egy olyan érzésem, hogy sarkamat „tapossa”. Gyorsítottam a tempómon, és lassan kezdtem érezni, hogy fáradok, de nem akartam, hogy utolérjen.
A kezemet magam elé helyeztem, és toltam el a faágakat, amik az utamat állták. Néha-néha hátrapillantottam, de épp csak egy másodperc erejéig, majd tekintetemet újra az útra fordítottam.
Féltem, féltem, hogy bántani fog, amiért megtudtam, mi is valójában. Ezért kellett neki mindig hazamennie este.

Egy kis folyóhoz értem. Hátrafordultam, és a farkas tőlem csupán ötven méterre állt. Hátrálni kezdtem, amikor lassan elindult felém. Belementem a hidegvízbe, de az állatról nem vettem le a tekintetemet. Megvilágították a farkast a lenyugvó nap utolsó sugarai, én pedig akkor pillantottam meg az éjfekete szemeket, amik ismerősek voltak nekem. A térdeimet már ellepte a víz, ő pedig még egy lépést akart megtenni előre, de visszahúzta a lábát, és lefeküdt a földre. Szomorúan nézett rám, én pedig nagyot nyeltem.
Legszívesebben elfutottam volna, de valami nem engedte. Közelebb mentem a nagydarab farkashoz, majd lassan kinyújtottam felé a kezemet.
- Paul – suttogtam, mire fekete szemeit rám emelte. Felemelte a fejét, én pedig ijedten léptem egyet hátra. Felállt a földről, és eltűnt egy bokor mögött, majd az megrázkódott, aztán Paul lépett ki mögüle egy szál farmernadrágban. Szomorúak voltak a szemei, és mintha összeesküdött volna ellenem az időjárás, nagyot dörgött az ég, majd lassú cseppekben kezdett esni az eső. Csak néztük egymást, én pedig még mindig a folyóban álltam, és onnan figyeltem őt. Válaszokat akartam, de valahogy most ezt kellett megemésztenem. A barátom a szemem láttára változott farkassá, majd kezdett üldözni… Nem tudtam, hogy most azért tette, hogy megállítson, és megkérjen, hogy ne mondjam el senkinek, vagy más is volt a háttérben.
- Jenny… azt hiszem, el kell mondanom valamit – suttogta. Mindent láttam, de magyarázatra volt szükségem, hogy meg is értsem, mit is. Leült az egyik farönkre, én pedig lassú léptekkel követtem a példáját. Helyet foglaltam mellette, majd magam elé meredtem, és vártam, hogy belekezdjen a mondandójába. Eldöntöttem, hogy nem fogok közbevágni; csak hallgatom, és próbálom megérteni.

* * *
Amikor befejezte a mesélést, felálltam, és a folyó partjához sétáltam. Lehet, hogy ez egyszerre túl sok információ volt számomra.
Először is a legjobb barátom és a családja vámpír, aztán később kiderül, hogy a pasim egy farkas, aki akkor alakul át, amikor csak akar; ráadásul bevésődött – vagyis szerelmes lett első pillantásra – egy másik lányba, aki valószínűleg viszonozza az érzelmeit. Ja, és azt sem szabad kihagyni, hogy Paul mindvégig, tudta, hogy Alice-ék vámpírok, és arról is tudott, hogy mi a képessége Edwardnak. Szóval, akár gondolatban is szidhatta őt, vagy valami. Ó, és még egy dolog. Egy határ van Cullenék és a La Push-iak között, nehogy valamelyik vámpír a családból bántson valakit. Persze csak állatok vérét fogyasztják, de még így sem léphetik át a határt, csak akkor, ha megengedik nekik.
Oké, lehet, hogy még magam is összezavarodok ettől.
- Szóval, te nem akartál bántani? – kérdeztem egy kis csend után. Az eső még jobban rákezdett, de nem érdekelt. Még mindig hátal álltam neki, és vártam a válaszát.
- Nem. Azért akartalak megállítani, hogy…
- Ne mondjam el senkinek, amit láttam, ugye? – Most már a szemébe néztem, ő pedig bólintott. – Ha Edwardék titkát nem mondtam el senkinek, akkor a tiéteket sem fogom.
- Köszönöm. – Bólintottam, majd lehajtottam a fejem.
- Tudtad, hogy tudom, mik is valójában Cullenék. – Úgy mesélte el az egész történetet, hogy említést tett a vámpírokról, tehát tudnia kellett.
- Igen. Tudod, Jake gondolatai sokat segítenek.
- Gondolatai? – Emeltem rá a tekintetemet. – Gondolatolvasók vagytok? – kérdeztem elfúló hangon.
- Nem, csak farkas alakban halljuk egymás gondolatait, így tudunk kommunikálni egymással. Ha bajban vagyunk, vagy idegen vámpírt észlelünk, így tudjuk a másikat figyelmeztetni.
- Értem. Khm… Azt hiszem, ennyi mára bőven elég volt. – Úgy éreztem, túlcsordul bennem az információ.
- Jenny… - Lépett közelebb hozzám, én pedig ugyanannyit hátráltam. – Sajnálom.
- Semmi baj. Ennek így kellett történnie. Mindenesetre – néztem rá – szépe emlék marad számunkra – mosolyodtam el.
- Igen, az marad – bólintott mosolyogva. – Akkor, vége?
- Miért maradnánk együtt, ha mást szeretünk? – kérdeztem vissza, mire magasra szaladt a szemöldöke.
- Te is mást szeretsz? – Ettől a kérdéstől féltem. Már tudtam, hogy Paul csak fellángolás; egy ürügy, hogy elfelejtsem Edwardot, elvégre, ő már foglalt…
- Nem, nekem nincs senkim, de úgy érzem, hogy ez mindkettőnknek csupán fellángolás volt – használtam azt a szót, amit gondolatban is. – Jobb, ha csak barátok maradunk.
- Igen, szerintem is – bólintott, majd ő is elmosolyodott. – Hazakísérlek.
- Nem kell, köszönöm. Egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Meg kell emésztenem egyes információkat. – Tényleg magam kellett maradnom egy kicsit. Talán túl sok volt ez nekem.

* * *
Lassan haladtam az úton. Este volt és zuhogott az eső, én pedig lehajtott fejjel, teljesen elázva sétáltam a kihalt utcán. Úgy éreztem, hogy sikerült Paul titkának egy részét megértenem, és túljutni rajta. Nekem Edwardék titkát könnyebb volt feldolgozni. Ők nem változtak át egy hatalmas állattá. Azt hiszem, meg tudnék birkózni a farkasokkal is, elvégre, ha egy vámpír a legjobb barátom, akkor jöhet mellé egy farkas is. De, ha már itt tartunk, akkor akár egy boszorkány is társulhatna eme nem hétköznapi baráti körhöz.
Rendben, túlzásba vittem egy kicsit. Ez nem vicc, ez komoly, ráadásul nagy felelősséggel jár egy ilyen titok megőrzése. Szerencsére nem vagyok egyedül, hisz nemcsak én tudok róluk.

Megpillantottam egy buszmegállót, és mivel kifárasztott a hosszú gyaloglás, leültem a padra, de abban a pillanatban fel is álltam, hisz az eső még mindig esett, a pad pedig vizes volt.
Elegem volt. Túl fáradt voltam ehhez, ezért mit sem törődve az esővel és a hideggel, leültem a földre, a hátamat a buszmegálló oldalának döntöttem; a lábaimat magam alá húztam, és köréjük fontam a karomat, a fejemet pedig a kezeimre hajtottam.
Hibáztam. Nagyon nagyot hibáztam…

* * *
Nem tudtam, hogy mennyi idő telhetett el, de nem is érdekelt. Csak ültem az esőben, és hagytam, hogy a vízcseppek rám zúduljanak. Mintha lemoshatnám a bűneimet, pedig tudtam, hogy ez nem ilyen egyszerű. Sok mindenkit megbántottam a viselkedésemmel, és nem vettem figyelembe a barátaim figyelmeztetéseit.
Nem hallgattam rájuk… Ezért tartok itt, ahol vagyok. A hiszem, most már tényleg egyedül maradtam. Nem tudom, hogy Paulra tudnék-e barátként nézni. Tudom, hogy már nem úgy érzek iránta, de… akkor mi fáj ennyire? Még nem sírok, nem tudok, de a szememet csípik a könnyek. Fel akarnak törni, de valami nem engedi… De mi?
Ültem a sötétben, a gondolataimba merülve, és próbáltam válaszokat találni, de nem sikerült. Elhittem, hogy tudom szeretni Pault, ám ezt még a sors is nevetségesnek találta.
Hirtelen egy autó fékcsikorgását hallottam meg a közelből, és ezzel egyidejűleg egy ajtónyitódást, majd lépések zaját. Gyorsan közelített felém, és egy hangos toccsanás miatt feltételeztem, hogy átgázolt egy pocsolyán.
Felnéztem, de csak a kocsi fényszóróját láttam, ami megvilágította a helyet, és az esőcseppeket, amik gyorsan estek le a földre.
Magam mellett megpillantottam egy alakot. Feljebb emeltem a fejemet, de nem láttam az arcát, mivel a háta mögül jövő fény miatt árnyakba borult. Elhúzta az arcomból a vizes tincseimet, majd felkapott az ölébe, és betett a kocsija hátsó ülésére. Rám terítette a kabátját, visszaszállt az autóba, majd gázt adott.
Nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy lássam az illetőt. A visszapillantó tükrön keresztül találkozott a tekintetünk, majd elnyelt a sötétség…

Könyvajánlás!

2010-08-31T19:28:00.006+02:00

Most nem résszel jelentkezem, hanem egy kis ajánlóval. :)
Már régóta fut az interneten egy regény, a címe: Gyémántfiú.
Biztosan hallottatok már róla, de ha nem, akkor most megemlítem Nektek.
Szurovecz Kitti írónőt Robert Pattinson ihlette meg, amikor Robert Budapesten forgatta a Bel Amit, Kittinek pedig - úgymond - a nyomába kellett erednie. :)
Nos, akkor máris mondom, hogy miről is szól a könyv. :)

Nickolas Richards egy egyszerű londoni srác, akinek csupán egy álma van: hogy egyszer elismert színész legyen. Mikor megkapja élete legnagyobb sikert hozó szerepét, Los Angelesbe utazik, ahol megismerkedik Heily Andersonnal. Ennek a szerény és érzékeny srácnak fenekestül felfordul az élete a hirtelen jött sztárságtól, mégis próbál önmaga lenni. A Fényemberek után, több ezren rajonganak érte, és mindent megtesz azért, hogy szerelme és a saját életét a kezében tartsa, ám úgy tűnik, ez nem lesz egyszerű...
Heily Anderson gyerekkora óta a médiában él az anyja jóvoltából. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat mégis van valami, ami hiányzik...
Egy szerep és egy film, ami nemcsak sikert, hanem az igaz szerelmét hozza el neki. Egy férfi, aki váratlanul bukkant fel az életében, és sosem tűnik el...
Ha Nick és Heily szerelme kiderül, azzal olyan lavinát indítanak el, ami romba döntheti az egész életüket.
Vajon Nicknek lesz elég ereje, hogy túlélje a médiaforgatagában, vagy a Gyémántfiú megszűnik csillogni?

Bocsi ezért a béna leírásért, most csináltam xD de csak ajánlani tudom a könyvet,, hisz sok izgalom van benne, és olyan érdekes fordulatok, amikre nem is gondolnál :) Hoztam egy kis ízelítőt belőle. :D Véleményem szerint Kitti nagyon eltalálta Robot. :D A személyiség nagyon hasonlít rá, és a családi háttér is, majd meglátjátok, nagyon jó. :D

Egy kis részlet az első oldalról:

Gyémántfiú

„Kicsi Jane! Ez most nagyon fáj. Sosem hittem volna, hogy épp te! Hogy az életed utolsó perceiben itt állsz majd velem szemben. Persze tudtam, hogy egyszer eljön a nap, csak abban bíztam, hogy nagyon-nagyon soká! Kicsi Jane! Könyörögve kérlek, ne gyere közelebb! Élned kell, mert mától az idők végezetéig nem élhetek nélküled…”

Prológus

The New York Times, 2009. szeptember 11.

„Nyolc évvel az ikertornyok tragikus megsemmisülése után újabb katasztrófa miatt lábad könnybe Amerika, s az egész világ szeme. Nickolas Richards, a huszonnégy éves, zseniálisan tehetséges filmcsillag, a szupersztár tini bálvány önkezével vetett véget az életének- legalábbis minden jel erre utal. A fiatalember ruháit és iratait a Golden Gate híd egyik pillérén találta meg egy munkás három nappal a színész eltűnése után. Azóta búvárok keresik Nick testét az öbölben, eddig eredménytelenül. Ám az idő múlása csakis arra enged következtetni, hogy az ifjú tehetség már valóban nincs az élők sorában. Nemcsak Londonban élő családját, barátnőjét, Heily Anderson színésznőt sújtotta porig Nick öngyilkosságának híre. Világszerte, rajongók milliói gyászolják a Gyémántfiút. Az elhunyt tehetséget a Diamond Filmstúdió saját halottjának tekinti. Nyugodjék békében.”

Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket ez a kis részlet, hisz, ahogy jobban belemerültök az olvasásba, úgy fog titeket is elvarázsolni a történet, mint engem. :) Személyes kedvencem. :)
Ha van kedved, nézz be Kittihez, és írhatsz neki véleményt, vagy ha kérdésed van, akkor azt is bátran felteheted neki:)

http://www.szuroveczkitti.hu/
Gyémántfiú első fejezete, oldalt pedig a többi

9. fejezet - A randi

2010-08-26T00:03:00.004+02:00

Megjöttem a frissel! :) Köszönöm a bétázást Nillámnak. :) Remélem, tetszik majd nektek, és írtok pár kommentárt.:D
Puszi

MÁSNAP REGGEL KICSATTANÓ ÖRÖMMEL KELTEM, és mosolyogva készültem, ahogy belegondoltam, csak néhány óra, és találkozom vele.
Persze anya nem tudta, hogy mi ütött belém, de én csak egy puszit adtam az arcára, majd kiléptem a házból, és a suli felé vettem az irányt.

*

A szekrényem előtt álltam, és pakoltam be a könyveimet, amikor a táskámból kiesett egy papír. Lehajoltam érte, majd szétnyitottam, és olvasni kezdtem.

Tudom, még nem jöttél rá, ki vagyok, de olyan közel vagyok hozzád, hogy azt nem is gondolnád. A titkos hódolód

Most nem tudtam, hogy mit kellene gondolnom róla, és még ötletem sem volt, ki lehet ez a srác. Közel hozzám? Hát… Talán az egyik padtársam, vagy nem tudom. A barátaim közül biztos, hogy senki mivel mindenkinek megvan a maga párja - gondoltam, miközben a zsebembe süllyesztettem a papírt. Edward sem lehetett, hisz neki ott van Bella, szóval valaki, aki egyedül van, és folyton engem bámul, de ilyet nem tudtam mondani. Zavart ez a titkos hódoló, hisz ott volt Paul, persze ez a srác hamarabb találkozott velem, mint Ő. De akkor is! Kedves, hogy így akarja a tudtomra adni, tetszek neki, de akkor vállalja fel magát, vagy adjon valami távpontot. Mi van, ha nekem nem jön be ez a fiú? Akkor feleslegesen próbálkozott. Ha mondjuk, tudnám, hogy ki az, akkor üzenhetnék neki valami ilyesmit: Bocsi, de ez nem menne. Vagy hasonlót. De megvan az esélye annak, hogy ha rájövök, ő letagadja a levelet, amit küldött.

Hirtelen eszembe jutott a délután, és Paul, majd azon kaptam magam, hogy azt tervezem, mit vegyek fel. Lehet, hogy nem randi, de mi ez, ha nem az? Ráadásul zavarban volt, mikor megkérdezte, lenne-e kedvem vele találkozni. Akaratlanul is az elmémbe kúszott az előző este. A fekete szemek kutató tekintete, a mosoly, ami az ajkain játszott valahányszor egymásra néztünk. Talán csak Bella vette észre ezeket a jeleket, vagyis csak remélni tudtam. Csak azt tudtam, hogy meg akarom ismerni; mindent tudni akartam róla.

Bezártam a szekrényem, és mikor megfordultam, Alice és Edward rosszalló tekintetével találtam szembe magam. Nem tudtam, hogy most azért ilyenek, mert Edward hallotta a gondolataimat, vagy valami más az oka. Már tettem volna fel a kérdést, de Alice megelőzött.
- Rossz, nagyon rossz ötletnek tartom a ma délutánt – szólt határozottan, és karba fonta maga előtt a kezét. – Edwardnak igaza volt, nem kellett volna lemenned La Push-ra.
- Mert Edward olyan jól ismeri őket – mondtam, mintha az illető ott se lett volna.
- Többet tudunk róluk, mint te, hidd el. – Semmi harag nem volt a hangjában, és aggódva nézett engem. A legjobb barátom, és értékelem, hogy így aggódik értem, de csak egy srácról van szó, nem hiszem, hogy bántana. Nem tűnt olyannak. Kezdtem érteni, hogy Bella miért mondta azt, hogy túlzásba viszi az aggódást.
- Akkor megosztanátok velem is? – kérdeztem, mert nem igazán értettem őket.
- Azzal nem oldod meg – intézte szavait Alice a bátyjához.
- Mit tervez? – tettem fel a kérdést, de Edward közbeszólt. Miért is hagyná, hogy megtudjam, mit látott a testvére. Alice nem beszél csak úgy magában.
- Szerintem nem kellene vele találkoznod, nem ismered még Pault – ráncolta össze a szemöldökét. Ez nagyon szexinek találtam volna, ha nem bosszantott volna fel már a beszélgetésünk elején.
- Ha nem engeded, hogy találkozzak vele, akkor sosem fogom megismerni. Edward, nem vagy az apám! Értékelem, hogy ennyire aggódtok értem, és nem akarlak titeket megbántani, de akkor is találkozom vele. Ti most azt hiszitek, hogy hibát követek el. Ha ez így van, akkor elmondom, hogy az ember a hibáiból tanul. Majd én megítélem, milyen ember.
- Nem akarjuk, hogy bántson – mondta szomorúan Alice, én ráemeltem a tekintetem.
- Nem fog, és nyugodj meg, nem jöttünk össze, csupán találkozunk – mosolyogtam, miközben megszorítottam a kezét.
- Csakhogy nem látok semmit sem – suttogta úgy, hogy ne halljam meg, de közel álltam hozzá, így meghallottam.
- Talán a sors akarja, hogy meglepetés legyen a jövő – mondtam, majd elköszöntem, és órára siettem.

Egész nap azon volt barátnőm, hogy lebeszéljen róla, és még Jasper is velünk volt, de nem tudtam, hogy miért. Talán azért, hogy ő is mondjon olyan bölcsességeket, mint Edward. Matematikaórán folyton leveleket írt nekem, és próbált meggyőzni, hogy mondjam le a találkát. Például, hogy „Kérlek, gondold meg. Nem akarom, hogy bajod essen”. Ez olyan volt, mintha Paul valami vadállat lenne. Bármit bevetett csakhogy otthon maradjak. Azt is kitalálta, hogy elmehetnék hozzájuk, vagy valahova, esetleg otthon beszélgethetnénk. Persze csábító volt az ajánlat, de még ez sem volt elég.
Mikor vége lett az órának csak annyit mondtam gondolatban, hogy: Ez nem jött össze.
Persze szívesen ismertem volna meg a családját, hisz már sokszor említette, mennyire szeretne már megismerni engem a szülei, Esme és Carlsile. Azt hiszem, így hívták őket.

Az ebédlő felé menet találkoztam Kate-tel, aki mellett ott állt Ashley, Julie és a srácok. Szomorúan nézett rám, én pedig lehajtottam a fejem, és úgy mentem be a menzára, és ültem le egy üres asztalhoz.
Alice-ékhez nem akartam ülni, mert akkor megint kezdődnének a meggyőzések, amit nem szerettem volna. Tényleg nagyon aranyosak voltak, hogy ennyire a szívükön viselték az esetleges csalódásomat, de én hozom a döntéseket, amiket majd barátnőm lát meg.
Hamarosan beléptek az ebédlő ajtaján Kate-ék, én pedig rájuk emeletem a tekintetemet. Láttam, hogy ide akart jönni hozzám, de mintha valami visszatartotta volna. A hátam mögé nézett, majd lehajtotta a fejét, és leült az asztalukhoz. Megfordultam abba az irányba, amerre ő is nézett, és észrevettem a felém közeledő párost. Hátradőltem a székben, és nagyot sóhajtottam. Helyet foglaltak előttem, én pedig rájuk néztem. Tényleg nem volt kedvem a délutánról beszélni velük, de úgy döntöttem, nem hagyom, hogy lelombozódjon a kedvem.
Bella mosolyogva nézett rám, majd enni kezdte a salátáját, ami a tálcáján volt, én pedig inni kezdtem az ásványvizemet. Edward nem változott reggel óta. Rosszalló tekintete már frusztrált, és gondolatban megmondtam neki, hogy ne nézzen rám úgy, mert nem szeretem. Idegesített. Rendben, vámpír, de akkor sincs több joga, mint nekem. Attól, hogy tovább él, mint én az semmivel sem jobb.
Mérges voltam rá, és csak a düh beszélt belőlem. Eszem ágában sem volt bántani őt a szavaimmal, hisz mindig kedves volt velem. Ránéztem, és amint találkozott a tekintetünk, abban a pillanatban mindent elfelejtettem. Elvesztem a kavargó mézben, és úgy éreztem, mintha megmártóztam volna benne. Nem volt idő számomra, és tudtam, hogy nem menekülhetek. Láttam, hogy arcizmai megmozdulnak, és tudtam, hogy mosolyog a diadalmán. Sikerült elfeledtetnie velem, hogy miért vagyok rá mérges. Tudtam, hogy majd meg akar szólalni, de szerencsére Bella megelőzte, így elszakítottam a tekintetemet az aranybarna szempártól, és ránéztem. Edward direkt vetette be ezt a nézését, és mióta ismerem, rájöttem, hogy sokszor ezzel éri azt, hogy azt tegyék az emberek, amit ő akar. Mintha hipnotizált volna, de ez nem az volt. Én legalábbis ellenálltam ennek a tekintetnek, mert észhez térítettem magam. Persze, ez ritkán sikerült, de legtöbbször egyetértettünk.
- Szerintem jó, hogy találkozol Paullal – mondta Bella, miközben ő is az ásványvizét iszogatta. Edward hitetlenkedve meredt szerelmére, én pedig elmosolyodtam. Legalább egy valaki, aki jó ötletnek találja a találkozást. – Így jobban megismerheted.
- Igen, szerintem is. Te legalább egyetértesz velem, nem úgy, mint egyesek. – Itt Edwardra néztem, aki összeszorította állkapoccsal nézett rám. Én is mérges voltam rá, hisz bevetette azt a nézést.
- Nem tudom, hogy miért ilyenek a többiek, bár igaz, hogy Paul eléggé… forrófejű. Hamar dühbe jön – húzta el a száját. – De nagyon vicces is tud lenni – mosolyodott el.
- Nem hiszem, hogy felidegesíteném őt – mondtam.
- Pedig nagyon jó vagy ezen a téren – morogta Edward, én pedig majdnem olyat gondoltam róla, amit magam is megbántam volna.
- Mondd, miért utálod őt ennyire? – tettem fel a kérdést, ami megfogalmazódott bennem. Egy ideig nézett, majd elfordította a fejét, és a testvéreire pillantott. Tudtam, hogy nincs oka rá.

* *

Amikor hazaértem, bementem a fürdőbe, és lezuhanyoztam. Meg kellett nyugodnom, és a langyos víz segített ellazítani az izmaimat. Még volt két órám a találkozóig, így megmostam a hajamat, és megszárítottam; ezzel lement egy jó félóra. Fürdés után a szekrényem elé álltam, és válogatni kezdtem a ruháim között.
Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Minden lehetséges ruhadarabot rádobtam az ágyamra, és válogatni kezdtem.

Először felpróbáltam egy fehér alapon, fekete írással díszített pólót, egy kék, csőszáru farmerhez, de nem tetszett. Persze egy hétköznapi találkozóra tökéletes lett volna, de ez most nem az az alkalom volt. Elvettem az ágyról egy kék mintás felsőt, de valahogy ez sem nyerte el a tetszésemet.

Már félórája válogattam a ruhák között, mikor Edward csakúgy beugrott az ablakon, én pedig döbbenten meredtem rá, ahogy ő is, hisz csak egy nadrágban és melltartóban álltam előtte. Magam elé tartottam a kezemben levő ruhadarabot, és mérgesen néztem rá, persze Ő azonnal elfordította a fejét. Ne értettem, hogy mit keres itt, de ha azért jött, hogy megállítson, akkor már mehet is.
- Nem akartam csak így beállítani, főleg nem hívatlanul, de… - Nem hagytam, hogy befejezze, mert közbevágtam a kérdésemmel.
- De mi? – kérdeztem.
- Bocsánatot szerettem volna kérni. Igazad van, nem vagyok az apád, de attól még aggódhatok érted, és abban is igazat adok neked, hogy semmi jogom nincs megmondani neked, mit csinálj, vagy kivel legyél. Ne haragudj! – kért bocsánatot, és megbánó arccal nézett rám. Csak álltam magam előtt tartva a pólót, és néztem tökéletes arcát, ami teljes megbánást mutatott, ahogy a szemei is. Már másodjára kért bocsánatot, és úgy gondoltam, hogy mindkét esetben ő volt a hibás.
- Nem haragszom – szólaltam meg végül, ő pedig elfordította a fejét, hogy fel tudjak rendesen öltözni. Kicsit zavarban voltam, hisz még egy fiú sem látott félmeztelenül.
- Segítsek ruhát választani? – kérdezte, és neki támaszkodott a falnak, én pedig ráemeltem a tekintetem. Hirtelen nem tudtam megszólalni, és elgondolkoztam. Hisz ő pasi, meg tudná mondani, hogy mi állna nekem jól, és mi nem. Miért ne?
- Azt megköszönném – mosolyodtam el, majd lehuppantam az ágyra, és ő is követte a példámat.

A segítségével elég hamar meg lett az a bizonyos ruha, én pedig mosolyogva néztem magam a tükörben. Nem látszottam dagadtnak, és kijelentettem, hogy kész vagyok ruhailag, már csak egy kevéske festék és végleg elkészülök.
Persze miközben válogattuk a ruhákat nagyon jól elszórakoztunk. Őszintén megmondta, hogy melyik áll nekem jól, és amelyikre azt mondta, ”Nekem ez valahogy erőltetettnek tűnik”, azt bezsákoltam, és kivittem a gardróbba, talán még jó lesz valamire. Régebben csak azért vettem meg azokat a ruhákat, mert a barátnőim meggyőztek róla. Szerencsére Edwarddal selejteztünk is egy kicsit.
Végül is egy fekete alapon kék mintás toppnál és csőszárú nadrágnál maradtunk. Úgy gondoltam, hogy a fekete topánkámat, és a farmerdzsekimet veszem fel hozzá, Edward pedig egyetértett velem. A hajamat megfésültem, és egy halvány sminket tettem magamra, a számra pedig egy színtelen ajakfényt vittem fel, majd befújtam magam parfümmel. Még írtam anyunak egy levelet, hogy: Elmentem, majd estefelé jövök.

Még félóra volt a találkáig, én pedig nagyon izgultam. Fel-alá járkáltam a házban, Edward pedig nem győzött nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Neki könnyű volt, mert nem kellett kiöltöznie egy randevúhoz sem, hisz ő mindenben jól nézett ki, és ha valamelyik lány meglátta, rögtön elolvadt tőle. Ezen csak nevetett, én pedig leültem a kanapéra, és az órát kezdtem bámulni. Féltem, hogy mi lesz akkor, ha Paul meglát. Talán nem is fogok neki tetszeni.
- Ne mondj ilyet, és ne félj, tetszeni fogsz neki – mondta Edward, miközben leült mellém.
- De mi van, ha meglát, és akkor azt mondja, hogy…
- Hogy milyen csinos ez a lány - mosolygott, én pedig ráemeltem a tekintetemet, és elpirultam. – Le se fogja venni rólad a szemét, ha meglát. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm – sütöttem le a szemem, majd nagy levegőt vettem, és újra az órára néztem. Felálltam a kanapéról, Edward pedig követte a példámat. Magamra kaptam a kabátomat és a cipőmet, majd még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe.
- Minden rendben lesz – állt mögém Edward, miközben engem nézett a tükörben, én pedig elmosolyodtam. Megfordultam, és egy puszit adtam az arcára, majd elköszöntem tőle, aztán a park felé vettem az irányt.

Épp időben értem a parkhoz, és tekintetemmel keresni kezdtem Pault. Féltem, hogy nem jön el, hogy felültet, én pedig csalódottan megyek haza. Igyekeztem nem túl feltűnően nézelődni, de persze nem kellett sok idő, mire kiszúrtam őt egy padon ülve. Most nem félmeztelenül volt, hanem egy fehér pólót, egy hosszúnadrágot és egy fekete cipőt viselt. Pedig nem bántam volna, ha csak egy rövidnadrág lett volna rajta.
Hevesen verő szívvel közelítettem hozzá, és amint megpillantott, felállt, s mosolyogva indult el felém. Félúton összetalálkoztunk, majd megálltunk egymással szemben, és csak néztük a másikat, közben egy-egy sziával köszöntöttük a másikat. Lehajolt hozzám, és két puszit adott az arcomra, majd helyet foglaltunk azon a padon, ahol nemrég még ő ült.

Először nem szólalt meg egyikünk sem, végül ő törte meg a csendet. Én valahogy nem tudtam sosem kezdeményezni, így vártam, míg a másik nyit. Szerencsére ez nem tartott tovább egy percnél.
- Féltem, hogy nem jössz el – mondta, és mintha nehezen jöttek volna a szavak az ajkára.
- Én is pont ezt gondoltam rólad – mosolyodtam el, miközben felnéztem a fekete szemekbe, amik az első találkozáskor megfogtak.
- Egyébként… Nagyon csinos vagy – bókolt, én pedig elpirultam. Ugyanazt mondta, mint Edward. Mégiscsak ért valamit a ruhákhoz – gondoltam, de gyorsan kivertem a fejemből Őt.
- Köszönöm.
- Sétálunk? – tudakolta, én pedig mosolyogva bólintottam. Felálltunk, majd az egyik irányba elindultunk. Nekem mindegy volt, merre mentünk, csak az számított, hogy vele voltam. Ez most úgy hangzott, mintha szerelmes lennék belé, pedig nem. Legalábbis még nem.

Csak beszélgettünk, és úgy éreztem, hogy kezdem megismerni az igazi énjét, és teljesen más srác volt, mint akit La Push-on mutatott. Egy mosolygós, nem nagyképű, vicces és aranyos fiút ismertem meg a személyében. Természetesen tudtam, hogy azért van benne az a tipikus fiú, aki lepacsizik, vagy játékosan verekedni kezd az egyik haverjával. Paul nem olyan volt, mint Mark, Zac vagy Tom. Ő más volt, mert a gyönyörű izmok mögött volt némi ész is. De még korai volt a kijelentésem, mert még nem ismertem elég jól. Tudtam róla egy s mást, de úgy igazából rejtély volt számomra. Lehet, hogy beképzeltem, de úgy éreztem, titkol valamit. Nem akartam rákérdezni, azt szerettem volna, ha magától mondja el nekem.
Mintha megnyílt volna nekem, bár láttam, hogy zavarban van, de biztos nem annyira, mint amennyire én voltam. Jó volt vele lenni, de mintha aggódott volna valami miatt. Nem értettem, de inkább nem kérdeztem meg, hogy miért.

Néhány perc gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba, és megnézünk valami jó kis filmet. A címét nem tudtam, de egy vígjáték volt az biztos. Olyan sokat nevettem rajta, hogy már könnyeztem is, és ezzel nem voltam egyedül. Néha éreztem magamon Paul perzselő tekintetét, és olyankor mindig felé fordultam. Csak a film fénye világította meg az arcát, így nagyon sokáig csak egymást néztük, én pedig belevesztem az éjfekete szempárba. Éreztem, ahogy forró kezét az enyémre helyezi, én pedig elmosolyodtam, ahogy ő is. Összekulcsolta a kezünket, majd még hosszú perceken át egymást néztük, majd visszafordultunk a film felé.

* *

Kézen fogva jöttünk ki a moziból, majd indultunk el egy éjjel-nappaliba, mert már mindketten éhesek voltunk. Nem ettem semmit, mielőtt elindultam volna, és úgy tűnt, hogy ő sem. Kétszer, vagy háromszor annyit evett, mint én, de csak mosolyogtam, mert olyan édes volt, ahogy evett. Mint egy kisfiú, aki már farkaséhes volt, és anyuci főztjét várta.
Nem tudom, honnan jött ez a hasonlat, de csak ezzel tudtam magamban kifejezni azt a látványt, amit nyújtott. Nem érdekelt, hogy mindenki minket bámult, csak az számított, hogy vele vagyok; hogy mutatta jelét annak, igenis érdeklődik irántam.

Amikor megvacsoráztunk, és fizettünk, visszamentünk a parkba, s beszélgettünk. Ugyan arra a padra ültünk le, ahonnan elindultunk. Kicsit hideg volt, de valamiért Paulból csakúgy áradt a melegség. Akár egy radiátor.
Mivel látta, hogy kezdek fázni, átkarolta a vállam, és magához ölelt. A teste melege még így, ruhán keresztül is érezhető volt, én pedig attól tartottam, hogy lázas. Nem szerettem volna, ha megfázik, mivel csak egy pólót viselt, semmi kabát, rajtam pedig volt, de még így is fáztam.
Eleinte zavarban voltam, de ahogy teltek a percek úgy lazultam el.

Csak beszélgetünk az egyszerű hétköznapjainkról. Persze, nekem unalmasan telt, de talán a parton sokkal izgalmasabb lenne. Főleg, ha ő is velem van.
Nem tudom miért, de vonzott az ajka. Erős késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, mégse tettem. Majd ha ő kezdeményez.

Vállára hajtottam a fejem, ő pedig erősebben ölelt magához. Tényleg kezdett érdekelni a testének melege, így rákérdeztem.
- Miért ilyen forró a tested? Nem vagy te lázas? – tudakoltam, miközben felnéztem a fekete szemekbe.
- Nem, nem vagyok lázas, szimplán ilyen a testhőmérsékletem. Ez velem jár – mondta, miközben egy kósza tincset tűrt a fülem mögé. – De lehet, hogy miattad van – vigyorgott, mire én elpirultam, és elmosolyodtam. – Tudod, már vártam a délutánt – kezdte, én pedig ismét felnéztem rá. – A fiúkat már megőrjítettem, mert nem figyeltem rendesen – nevetett. Hát igen, pasik, de nagyon tudják álcázni, hogy annyira nem is érdekli őt a lány, ám igazából nem így van. Csak a haverjaiknál öltik fel magukra azt az álarcot. – Még fázol? – kérdezte, és mosolyogva lenézett rám.
- Igen, egy kicsit – mondtam, de az igazat megvallva már nem rázott a hideg, csupán jó érzés volt a kajai közt lenni. Az illata pedig… huh… Nem mondom, hogy jobb, mint Edwardé, de rosszabb sem. Ez is elkábított, és vonzott.

Mintha egyre gondoltunk volna. A tekintetünk összefonódott, és elvesztünk egymás szemében. Csak néztem az éjfekete szempárt, s most először nem pirultam el, és nem fordítottam el a fejemet. Beletúrt a hajamba, majd lassan közeledni kezdett arca az enyémhez.
Erre vártam, mióta megláttam, bár még magamban sem gondoltam igazán bele. Feltettem a kérdést, vajon milyen a csókja? Olyan, amilyen a többi srácé, vagy más? A volt barátom nem volt valami jó benne, de az előtte levő igen. Mégis vele voltam.
Azonnal elhessegettem a múlt képeit a fejemből hisz az elmúlt, és most a jelenre kellett koncentrálnom. Itt voltam egy jóképű indiánfiúval, akivel, sokkal jobban éreztem magam, mint eddig bárki mással – Edwardon kívül, de ő csak barát volt.

Forró ajkait az enyémre tapasztotta, majd lassan, gyengéden becézgetni kezdte őket. A csókja szenvedélyes volt, én pedig úgy éreztem, hogy menten kiugrik a szívem a helyéről. De lehet, hogy csak azt hittem, de tudtam, gyorsabban ver a szokottnál.
Közelebb húzta arcomat az övéhez, és elmélyítette a csókot, én pedig a nyakára tettem a kezem, s úgy csókoltam tovább. Karjával magához vont, én pedig jobban átöleltem őt.

Levegő után kapkodva húzódtunk el egymástól, majd forró homlokát az enyémnek támasztotta. Mindketten elmosolyodtunk, majd egy hosszú puszit adott a számra, és összekulcsolta a kezünket.

Hazafelé menet hol beszélgettünk, hol csendbe burkolóztunk, de ez nem az a kínos hallgatás volt. Nem akartam még hazamenni, de azt „mondtam” anyunak, hogy estére otthon leszek, nem szerettem volna, ha aggódik miattam.
Lehet, hogy első randin nem kellett volna csókolóznunk, de ha mindketten akartuk, akkor miért ne?
Lassan lépkedtünk fel a lépcsőn, majd leültünk a padra a teraszon. Reméltem, hogy anya nem hallgatózik, vagy leselkedik, de volt egy olyan érzésem, hogy figyelnek. Ez Paul volt. Folyamatosan engem bámult, és fekete szemei mosolyogtak.

Megbeszéltünk egy újabb találkozót, amit már vártam, pedig még el sem kezdődött a következő nap.
- Megvárhatlak az iskola előtt, ha végeztél? – kérdezte, miközben mélyen a szemembe nézett.
- Igen – feleltem mosolyogva, majd felálltunk, és a bejárat elé sétáltunk. – Köszönöm ezt a szép délután, és estét – mondtam, és éreztem, hogy a vér az arcomba tódul.
- Én köszönöm – mosolygott, majd közelebb lépett hozzám, miközben kezünket összekulcsolva lehajolt ajkaimhoz, és megcsókolt. Kezét a derekamra helyezte, én pedig nyaka köré fontam a karomat. Ugyanúgy elmélyítette a csókunk, mint a parkban. Teljesen magához vont, így még ruhán keresztül is éreztem kidolgozott izmait. A forró testét már megszoktam, így már csak kellemes melegnek tűnt.

Amikor véget ért a csókunk, jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd megvárta, míg bemegyek a házba, és csak utána ment el, de még visszanézett, én pedig elmosolyodtam. Az ablakból figyeltem távolodó alakját, majd vigyorogva siettem fel a szobámba.
Úgy tűnt, hogy anya még haza sem ért, így a neki írt levelet összetéptem, és kidobtam a szemetesbe, majd elmentem zuhanyozni.
Tényleg boldog voltam, és nekem volt igazam Paullal kapcsolatban, Edward pedig tévedett. Teljesen más volt, mint aminek elmondta. Nem tudtam, hogy miért utálják így egymást. Eszembe jutott az, hogy talán kikezdett Bellával Paul, miközben tudta, hogy Edwarddal van, de ezt gyorsan elvetettem. Hisz Edward Jacobra féltékeny, nem pedig Paulra. Nem akarta, hogy Bella lejöjjön velem a partra, és ez bizonyára Jacob miatt volt.

Mosolyogva léptem ki a fürdőből, majd visszamentem a szobámba, de amikor beléptem a helyiségbe, rögtön megtorpantam, hisz az ablakom nyitva volt. Ez csak egyet jelenthetett. Edward itt járt, vagy jelenleg is a szobámban tartózkodik. Felkapcsoltam a villanyt, majd megpillantottam őt az egyik sarokban. Nem értettem, hogy mit keres itt ilyenkor, de tudtam, hogy úgyis elmondja, ha pedig nem, akkor megkérdezem, tőle.
Odasétáltam az ágyamhoz, majd betakaróztam, tekintetemet pedig Edwardra szegeztem.
- Én… Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e – mondta, miközben lassú léptekkel az ágy felé közeledett.
- Amint látod, remekül vagyok – mosolyogtam. – Mióta vagy itt? – kérdeztem, mert mikor feljöttem, akkor még nem volt a szobámban.
- Mióta Alice újra látott téged – felelte, én pedig nem értettem semmit. Egy egyszerű kérdést tettem fel, ő pedig – számomra - egy kicsit bonyolult választ adott rá.
- Bocsi, de ezt most nem értem. Megmagyaráznád, kérlek? – kértem meg, ő pedig bólintott.
- Tudod, őket nem látja Alice. Ha velük vagy, a jövőd eltűnik, nem lát semmit. Ez olyan, mintha sötétben tapogatóznál. Miután Paul elment a közeledből, újra látta a döntéseidet, mint például a fürdés.
- Értem. Szóval az indiánokat nem látja, hm… - Legalább nyugodtan dönthetek bármiről, nem kell attól félnem, hogy valaki meglátja – gondoltam.
- Jenny, aggódtunk érted – nézett rám szomorú szemekkel.
- Edward, nem bántott – mosolyogtam, ahogy visszaemlékeztem a parkban történtekre.
- Igen, azt látom. De vigyázz vele, kérlek.
- Vigyázok, ígérem. Tudom, hogy csak meg akarsz védeni - mert állítólag jobban ismered, mint én -, de ha tévedek, akkor majd elmegyek hozzád és azt mondom: Igazad volt – Ő csak bólintott, majd elmosolyodott. – Na, menj Bellához, már biztos vár – mosolyogtam, majd lefeküdtem a párnámra, ő pedig elindult az ablak felé. – Ja, és Edward! – szóltam utána, mire visszanézett rám. – Kérlek, mondd meg Alice-nek, hogy minden rendben, és puszilom.
- Átadom. Jó éjszakát!
- Neked is! – kuncogtam, ahogy eszembe jutott, hogy nem is alszik. Kiugrott az ablakon, én pedig mosolyogva merültem el az álmok tengerében.

Vámpírcsók

2010-08-25T19:20:00.002+02:00

Sziasztok!
Most nem résszel jöttem, de lehet, hogy holnap már felkerül. :)
Egy kis blogajánlóval jelentkezem. :D Hogy Nilla szavaival éljek(remélem, nem haragszol). Néhány elvetemült lány, név szerint: Evelyn, Griffnixi, Fanee, Melody, Nilla, és jómagam, pár hete elkezdtünk egy új történetet, amit mint láthatjátok, sokan írunk.
A címe: Vámpírcsók.
Evelyn ötlete volt. Ez a történet nem Twilightos. Olvastam az első fejezetet, ami - szerintem - fantasztikus lett! Én nagyon imádom!
A történetet - vagyis inkább Evelynt - az Interjú a vámpírral című könyv ihlette. Nem tudom ki látta a filmet, amiben Brad Pitt, Tom Cruz, Kirsten Dunst és Antonio Banderas a főszereplő. Nekem nagyon tetszett a film, és vagy százszor láttam. Remélem, adtam egy kis segítséget, akinek nem rémlett volna. :) Nem a filmre épül, hanem a Vámpírkrónikák első kötetére, vagyis erre.
Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, és benéztek! ;)

http://www.vampircsok-evelyn.blogspot.com/

Díj!

2010-08-21T23:21:00.007+02:00

Megírod hogy kitől kaptad.
Írsz öt dolgot magadról.
Kiteszed a képet a blogodba.
Továbbadod legalább öt embernek.
Hagysz náluk egy megjegyzést.

Köszönöm a díjat Elle.Pro-nak :) Nagyon aranyos vagy, drágám. (L):)
[Ha az "Elle"-re kattintotok, akkor az egyik, ha a "Pro"-ra, akkor a másik blogját tekinthetitek meg.:)]

Öt dolog magamról:
Kedvenc szereplőm az Alkonyatból Alice & Jasper. :D
Néha hajnalig fent vagyok, mert írok. :)
Néha túlságosan sokat beszélek...
Ha felidegesítenek, elviselhetetlen vagyok.
Sokáig gondolkodom, hogy mi legyen egy fejezetben, és a Jennys 2. részét, már jóval az elkezdése előtt kitaláltam, a végével együtt. (Persze, az eleje, és a vége volt meg igazán:$)

Öt ember
Ez nekem mindig is nehéz volt....
Kemrám
Đóri
Szandee
Lilla
Evelyn

Még egyszer köszönöm Elle.Pro-nak :) Imádlak :)(L)
Puszi

P.S.: Rész nem tudom, hogy mikor lesz, de igyekszem vele. :)

Szemem fénye!

2010-08-15T21:36:00.005+02:00

Köszönöm a díjat Kate-nek. Nagyon aranyos vagy. Megtiszteltetés, hogy én is a szemed fénye vagyok.:)

5 ember, akiknek tovább küldöm:
Nilla
Evelyn
Kemra
Becca
Elle.Pro

Még egyszer köszönöm.:)

8. fejezet - Paul

2010-08-14T16:14:00.012+02:00

Sajnálom, hogy ennyit késett a rész. :S De most itt van, remélem tetszik, és írtok néhány kommentárt:D
A bétázást pedig köszönöm Nillának és Evynek:P Aranyosak vagytok:)
puszi

NEM, FIGYELTEM A TÉVÉRE, INKÁBB GONDOLKODNI KEZDTEM, de eldöntöttem, hogyha Bella nem ér haza öt percen belül, utána megyek, nem érdekel, ha ezzel megszegem a szerződést. Ám, amíg várakoztam, a legjobb barátomon kezdtem elmélkedni.
Kedves lány, és ami azt illeti, megkedveltem. Nagyon jó barátnők lettek Bellával, s úgy tűnik, köztünk is alakulóban van ez a barátság. Ahogy ígérte, meg sem próbál elcsábítani, mert tudja, hogy van valakim, akit szeretek; a lányok a suliban már mások. Mindenképp fel akarják magukra hívni a figyelmem, de engem nem érdekelnek. Szerintem, Jenny egyáltalán nem hasonlít Bellára, talán annyiban, hogy ember és tetszek neki, de másban nem. Hallom a gondolatait, bár néha el tudja rejteni előlem, de nem sokáig. Rosalie is kedveli valamennyire, hisz nem velem van, ráadásul nem akar vámpír lenni, mint Bella.
Igen, Bella.
Évtizedeken át egyedül voltam, aztán jött Ő, és minden megváltozott… Beleszerettem, pedig nem szabadott volna. Majdnem mindketten meghaltunk az én ostobaságom miatt.
De, hol van már Bella? Már rég itthon kellene lennie. Mi van, ha valami baja esett? Ha bántotta Jacob én…

Gondolatmenetemet léptek zaja zavarta meg, amik a szoba felé tartottak, majd belépett a helyiségbe, és felkapcsolta a villanyt. Először megijedt, majd elmosolyodott.
– Szia! – Jött közelebb, majd helyet foglalt az ágyon.
– Már kezdtem aggódni miattad – ültem mellé, és átkaroltam a derekát, majd egy puszit adtam a homlokára, miközben magamhoz öleltem.
– Jake sose bántana – húzódott el. – Kutya szagom van – magyarázta kérdő tekintetemet látva, de engem most nem érdekelt, csak az, hogy újra velem van.
– Megkérdezhetem, hogy hol voltál ennyi ideig? – néztem rá, ő pedig felém fordult, mivel a székre rakta a pulóverét.
– Billyék meghívtak magukhoz vacsorázni. Nem mondhattam nemet, hisz a barátaim.
– Értem – álltam fel az ágyról, majd odasétáltam hozzá, és megcirógattam az arcát.
– És Te? Mit csináltál, míg távol voltam? Csak nem itt feküdtél az ágyamon egész idő alatt? – kérdezte, és megfogta a kezemet, majd leültünk az ágyra.
– Nem, Jennynél voltam.
– Jennyél? Miért? – kérdezte meglepetten.
– Én is vágytam egy barát társaságára; Ő az első számú barátom, és azt hiszem az egyetlen ember is, aki tudja, hogy mi vagyok, s elfogad, mint barát – mosolyogtam. – Tudod, beszélgettünk, és valahogy megemlítettem neki Jacobékat. Nem tudom, hogy hogyan történt.
– Te… el… Mit reagált rá? Már ő is tudja? – kérdezte.
– Nem, nem tudja. Még nem is sejti, hogy Jacob és a többiek mik is valójában.
– Huh… az jó – könnyebbült meg.
– Azt hiszi, hogy az erdőben vannak a farkasok, nem a rezervátumban – mondtam, és ránéztem. – Fél tőlük. Jobban, mint a vámpíroktól - mosolyogtam, erre Bella is elnevette magát, majd felállt mellőlem, s kivette a pizsamáját.
– Mindjárt jövök, csak lezuhanyozok – azzal már ment is.

Félóra múlva visszatért a szobába, én pedig az ágyán feküdtem, majd bemászott mellém, és fejét a mellkasomra hajtotta.
– Jó éjt.
– Neked is – mondtam, majd megpusziltam a homlokát.

(Jenny szemszöge)

Másnap korán keltem, mert nem tudtam aludni a rémálmomtól, amikben farkasok voltak. Kár volt megemlítenie Edwardnak... Még mindig magam előtt láttam a farkast, és úgy tűnt, hogy éhes. Fogvicsorgatva közelített felém, én pedig csak hátráltam és hátráltam. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, s éreztem, hogy meg fogok halni. Egész testemben remegtem, a lábaim meg-megrogytak, de egész végig az ellőttem álló állatot bámultam.
Épp rám akart ugrani, mikor felültem az ágyban, és levegő után kapkodva nyugtattam magam, hogy nem tud felmászni egy farkas sem a szobámba.

Lassan lementem a konyhába, és észrevettem, hogy anya még itthon van, aztán eszembe jutott, hogy előző este említette vacsora után, hogy később kell bemennie dolgozni.
– Jó reggelt! – köszöntem kicsit fáradtan.
– Neked is. Jézusom, de nyúzott vagy! – lepődött meg, mikor felém fordult. – Kérsz egy kávét? – kérdezte.
– Igen, az nagyon jólesne, köszönöm. – Ahogy ezt kimondtam, már előttem volt a gőzölgő kávé. Adtam anyának ezért egy nagy puszit, aztán ment is az előszobába felvenni a kabátját.
– Már mész is? – kérdeztem.
– Igen. Idő van, mennem kell, kicsim – jött oda hozzám, és egy puszit nyomott a fejemre. – Aztán el ne késs! Szia! – köszönt.
– Rendben. Szia! – Mikor ezt mondtam, a bejárati ajtó már be is csapódott.

Mikor megittam a kávém, felmentem lezuhanyozni, majd megmostam a fogam. Bementem a szobámba és felvettem az első ruhadarabot, ami a kezembe akadt. Ez esetben egy világos farmert; egy fekete felsőt és rá egy fehér pulcsit. Ezután leszaladtam a földszintre, s felkaptam a kabátom meg a táskám, majd belebújtam a cipőmbe, és kiléptem a házból.

Igyekeznem kellett, mert szerencsésen elhúztam az időt a zuhanyzással és a kávéval, ezért késésben voltam; főleg gyalog, ráadásul fáradt is voltam.
Nagyon fújt a szél, így a kabátot összehúztam magamon, ahogy csak bírtam.
Ekkor egy dudaszót hallottam meg a hátam mögül, s mikor megfordultam, megpillantottam az ezüst Volvót, majd Edward szállt ki belőle.
– Elvihetünk? – kérdezte, én pedig félénken bólintottam; annyira fáztam, hogy beszélni sem volt kedvem. Kinyitotta nekem az ajtót, és segített beszállni. Köszöntünk Bellával, majd Edward gázt adott, és a suli felé vettük az irányt. – Na? Hogy aludtál? – tudakolta.
– Jól – feleltem. – Te miattad rosszat álmodtam, mert megemlítetted a farkasokat. Ez a Te hibád! – gondoltam. Rám nézett a visszapillantó tükörben, és elmosolyodott. – Ez egy cseppet sem vicces. Hallod? – mondtam még mindig gondolatban.
Még láttam azt a kacér mosolyt az arcán, mielőtt befordultunk volna az iskolához vezető útra.
Ahogy megérkeztünk a suliba, elköszöntem tőlük, majd kipattantam a kocsiból, és besiettem az épületbe.

– Szia! – köszönt rám Ashley, mikor beléptem a bejáraton.
– Szia! Mi újság? – kérdeztem egy mosolyt erőltetve az arcomra.
– Semmi különös. Egyébként már Cullenékkel vagy? – kérdezte, és nézte a mellettünk elhaladó Bellát és Edwardot. Nem tudom, mi üthetett belé, mert Ash nem ilyen volt.
– Nem, miért?
– Mert alig vagy velünk, mindig az egyikőjükkel lógsz – mondta, én pedig döbbenten meredtem rá. Ha csak ennyi a baja, akkor én változtatok rajta.
– Én, sajnálom.
– Sajnálhatod is. Tudod, azt hittem, hogy barátnők vagyunk, de úgy látom, Cullenék fontosabbak, mint mi. Mert ugye, ők menők, mi pedig nem. Bocs! – mondta mérgesen, majd sarkon fordult, és otthagyott. Én csak néztem utána.
Igaza volt, több időt töltöttem Alice-ékkel, mint velük; elhanyagoltam őket, pedig nem ezt érdemelték. Az első napomon máris a baráti körükbe fogadtak, és így hálálom meg nekik? Ez nem szép tőlem. A gond csak az, hogy Cullenék és Ashleyék is külön csoport, én pedig mindegyikőjükkel szeretnék lenni, de nem tudok kétfelé szakadni. Nem megy. Válasszak közülük? Azt hiszem, ez nem fog menni.
– Szia, Jenny! – köszönt egy ismerős hang, én pedig megfordultam, hogy lássam ki az.
– Szia, Alice! – mosolyogtam, majd elindultam a terem felé.
– Úgy látom, Ashley nem nagyon kedvel minket – állapította meg, miközben mellettem lépkedett.
– Nem, úgy látszik, tényleg nem – mondtam.
– Tudtam, hogy sosem lesztek barátnők.
– Ezt, hogy érted? – kérdeztem, és ránéztem.
– Edward nem mondta? – kérdezte értetlenkedve.
– Nem. Miről beszélsz? – Erre megragadta a karomat, és behúzott egy üres terembe, majd a fülembe suttogott.
– Én látom a jövőt.
– Úgy érted, hogy meg tudod mondani, mi lesz a jövőben? – kérdeztem suttogva.
– Igen. – Ezt már normális hangon mondta. – Nem igaz, hogy nem mondta el a bátyám – ingatta a fejét. – Bellának is elmondta, bár… neki is csak később, de akkor is. Azért ezt tudnod kell, hogy ne érjen váratlanul.
– Azt mondta, hogy még nem kell mindenről tudnom, majd eljön az ideje – idéztem néhány szót a mondatából.
– Ez butaság, majd én beszélek vele – szólt határozottan, aztán maga után húzott, mert becsengettek.

Kémia volt duplaórában, mert a nyelvtan elmaradt. Nagyon élvezetes volt mondhatom, azt hittem, hogy felrobbantom a kémiatermet, és amikor meghallottam a csengőt, megkönnyebbültem.
Ahogy kiléptem a teremből Alice-be ütköztem. Vele volt a következő órám, így együtt mentünk. Mondjuk minden órára elkísért, hogy ne legyek egyedül. Kedves tőle, hogy elkísér, de már megszoktam, hogy egyedül megyek mindenhová.
Sokat beszélgettünk, és kezdtem még inkább megkedvelni Alice-t, mert egyszerűen egy tündéri csaj volt. Mindig fel tudott hozni újabbnál-újabb témát, és mindegyiket élvezettel beszéltük ki.
Időnként összetalálkoztam Ashleyvel, aki megvetően nézett ránk, én pedig rosszul éreztem magam. Tényleg nem akartam megbántani, és úgy döntöttem, hogy megbeszélem vele ebédnél.

* *

Most kivételesen egyedül voltam, és haladtam az ebédlő felé, miközben azon gondolkodtam, hogy, hogyan fogad majd. Persze megértem, ha ezután nem akar majd beszélni velem, mert csúnyán viselkedtem. De tudom, hogy mindenki hibázik, hisz emberek vagyunk, mégis, én nem ilyen vagyok. Igenis figyelek a barátaimra, ám Edward teljesen lekötötte a gondolataimat, és ez lett a következménye. Olyan jól elvoltunk Ash-sel, erre mindent elrontok. Legszívesebben elsüllyednék, de a föld nem nyílik meg alattam.

Megérkeztem az ebédlő bejáratához, és félve léptem be a helyiségbe, ahol rögtön megpillantottam őket. Nem volt nehéz, hisz szinte középen állt az asztaluk, s barátnőm épp nagyon magyarázott valamit Kate-nek, aki minden egyes szavára koncentrált.
Nagy levegőt vettem, és elindultam feléjük, de előbb elvettem egy ásványvizet; nem tudtam volna most enni. Féltem a reakciójától, mégis meg kellett tennem. Nem bújhattam el egy mosdóban, s nem maradhatott így a kapcsolatunk. Nem szerettem senkivel sem veszekedni, sem haragban lenni.
Össze kellett szednem magam.

Már csak pár lépésnyire voltam az asztaltól, s a torkomban éreztem a szívemet, ami így is majd’ kiugrott a mellkasomból. Bevallom, féltem, hogy elveszítek egy barátot, aki mindvégig kedves volt velem.

Amikor melléjük értem, köszöntem nekik, s Tom arca rögtön felvidult, majd üdvözölt engem, a többiek pedig követték a példáját, kivéve Ashley-t. Ő gyűlölködve nézett rám, ami eloszlatta azt a kis bátorságomat is, amit az asztal felé jövet gyűjtöttem össze.
– Ashley, én… sajnálom. Ne haragudj rám; igazad volt, elhanyagoltalak titeket, amit szörnyen röstellek. Kérlek, bocsássatok meg nekem. Ígérem, változtatok rajta.
– Fátylat rá, ülj le közénk! – vigyorgott Tom, majd megpaskolta maga mellett a széket.
– Tom, fogd be! Nem fog közénk ülni! – szólt határozottan Ash, majd felém fordult. – Ülj inkább Cullenékhez, ők biztos szívesen fogadnak téged – mondta gúnyosan, majd megvetően végignézett rajtam, s visszafordult az asztal felé.
– Na, de Ash, most miért csinálod ezt? Bocsánatot kért. Gyere, Jenny, ne foglalkozz vele – mosolygott Kate, mire én is megeresztettem egy halvány mosolyt.
– Nem baj! Nem ül ide! – morogta.
– De… – kezdte Kate, de én leintettem.
– Hagyd, igaza van – mondtam, majd elindultam egy üres asztal felé, és leültem oda. Elővettem az ásványvizemet, de nem ittam belőle.

Nem voltam szomjas, mégis miután megbontottam az üveget, ittam egy kortyot, majd játszani kezdtem a kupakjával. Nem szerettem volna Alice-ékhez ülni, inkább egyedül voltam, magam akartam maradni.
Valahogy számítottam erre, mégsem voltam rá felkészülve. Mondjuk, sosem tudtam rendesen bocsánatot kérni, bizonyára azért volt az a válasza, ami. Vagy valami más is van a háttérben? Nem, nem hiszem. Elhanyagoltam őket, és jogosan haragszik rám. Igen, hiba volt ideköltöznöm, inkább maradtam volna New Yorkban apuval. Itt alig ismerek valakit, ráadásul alig pár hét alatt kiderült, hogy ebben a városban nemcsak emberek élnek.
Mi jön még? Kiderül a la push-iakról, hogy varázslók vagy tündérek?
Nem tudom, hogy mi lesz még, de olyan, mintha egyedül lennék. A régi barátnőimet sem kerestem, bár ők sem engem. Talán tényleg arra vagyok kárhoztatva, hogy boldogtalan legyek, vagy ha nem is, akkor valami részeges, drogos pasas mellett fogok megőszülni. Szép. Akkor inkább leszek egyedül.
A nővéreim, megtalálták a párjukat; és vajon én is megtalálom? Itt, ebben a kisvárosban, vagy Európában?
Irigylem Alice-t, neki olyan tökéletes élete van. Van valaki mellette, aki igazán szereti, és meg is tenne érte bármit, és valóban örökre együtt maradnak, hisz sosem öregednek meg és soha nem halnak meg.
Rosalie, ő egy földöntúli szépség és Emmettel tökéletes párt alkotnak, ugyanúgy, mint Bella és Edward. Barátnőm is megtalálta magának az igazit, ebben biztos vagyok, ráadásul nem is akárkit. Egy vámpírt, aki mellesleg a legjobb barátom, Alice- szel és Bellával együtt.
Kate, ő mindig nagyon kedves volt velem, és a barátjává fogadott, ahogy a többiek is.
Két csoport és nem lehetek velük egyszerre, nem tudok ketté szakadni.
Mi lenne, ha a két asztalt összetolnánk? Így nem kellene választanom, de olybá tűnik, hogy Ashley nem kedveli őket, és nem akarom, hogy még jobban megutáljon.

Ekkor megmozdult az előttem levő két szék, én pedig felnéztem az asztalról, mivel eddig az üvegemet bámultam.
Bella és Edward ült le elém, én pedig meglepetten meredtem rájuk. Biztosra vettem, hogy Edward minden egyes gondolatomat hallotta – amit nem szerettem volna –, ahol megemlítettem, szeretnék egyedül maradni. De volt egy olyan érzésem, hogy nem ő akart idejönni hozzám, hanem barátnőm. Nem akartam, hogy sajnáljanak.
– Ne törődj velük – mosolygott kedvesen Edward.
– Könnyű azt mondani, de te is tudod, hogy az első napon milyenek voltak velem.
– Igen, pontosan jól tudom – mondta gúnyosan, de én nem foglalkoztam vele.
– Miért nem ülsz oda hozzánk? – szólt mosolyogva Bella. Az asztaluk felé fordultam, majd csak annyit mondtam, hogy:
– Most inkább nem, de azért köszi – ejtettem meg egy halvány mosolyt.
– Akkor itt maradunk veled, igaz Edward? – kérdezte szerelmét, aki csak helyeselt.

* *

Nem akartam egész nap bánkódni, és ebben Alice is segített; elterelték a figyelmemet.
A szünetekben elkészítettem a házit, a szóbeli nagy részét már órán megjegyeztem, tehát a délutánom szabad volt. Mivel nem tudtam, mivel üthetném el az időt, így úgy döntöttem, hogy lemegyek La Push-ra.

Persze tévét is nézhettem volna, de dél óta, csak egy személyen járt az eszem. Paul.
Ha csak arra a fekete tekintetre gondoltam, amivel engem bámult, míg a rezervátumban voltam, kirázott a hideg. De ez afféle kellemes borzongás volt. A kisugárzása vonzott magához. Erős, magabiztos és határozottnak tűnt előző nap, a szemei mégis gyengédségről árulkodtak. Lehet, hogy csak én láttam így?

Edward másképp vonzott. Azt nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan mi, de volt benne valami, ami csalogatott hozzá. A szemei, az az udvariasság – ami nem mindenhol maradt meg –, az a mosoly, amivel levette a lányokat a lábáról. A kisugárzása nem veszélyt, hanem biztonságot árasztott. Bár a vámpíroktól inkább félni kellene, én mégsem féltem. Persze ledöbbentett a tény, de ez még érdekesebbé tette őt számomra. Természetesen foglalt.

Lehet, hogy Paulnak is van már valakije? Meglehet, mert nem hiszem, hogy egy ilyen jó pasinak ne legyen barátnője. Habár, nemcsak Paul miatt szeretnék lemenni a partra, hanem, mert szép hely.
Á, de akkor is! Azok a szemek, azok a jól kidolgozott izmok… Rendben, nem szabad rágondolnom! Nem!

Meg kéne kérdeznem Bellát, hogy elkísér-e, de ha nem ér rá, akkor nem megyek, mert egyedül azon a nagy parton… – gondoltam, miközben befordultam az egyik folyosóra, ám akkor nekimentem a falnak, legalábbis azt hittem, míg fel nem néztem, s meg nem pillantottam Edwardot, aki mosolyogva nézett le rám.
- Bocsánat, nem vettelek észre.
- Nem is vehettél volna, mert csak nem rég jöttem – vigyorgott. Nem értettem néha, hogy mi olyan vicces, de látszólag jól mulatott.
- Ó, értem. Ha már így „összefutottunk” – rajzoltam macskakörmöket az összefutottunk szónál – akkor meg tudnád mondani, hogy hol találom Bellát? – kérdeztem, mire elállt az útból, s megpillantottam mögötte a felénk igyekező barátnőmet. Nagyon figyelt, hogy a nagy sietségben hasra ne essen, mert néha-néha megbotlott a saját lábában, mi Edwarddal pedig aggodalmasan néztük.
- Sziasztok! – mosolygott Bella, mikor mellénk ért.
- Szia! – somolyogtam, Edward pedig egy csókot nyomott szerelme szájára.
- Bella, Jenny szeretne kérdezni valamit tőled – mondta egy kis gúnnyal a hangjában. Nem tudtam, hogy most miért viselkedik így, eddig nem volt ilyen.
- Igen? Mit? – kérdezte mosolyogva. Egy ideig néztem a mellette álldogáló párját, majd barátnőmre emeltem a tekintetem.
- Semmi, nem fontos. Nem akarlak elszakítani Edwardtól; majd később beszélünk. Sziasztok! – köszöntem el, és a suli kijárata felé vettem az irányt…

* *

Nem értettem, hogy mi baja van az állítólagos „legjobb” barátomnak. Ha ennyire nem tetszik neki, hogy le szeretnék menni La Push-ra – és ehhez a barátnője kell, mert egyedül nem találok oda – akkor mondja meg. Attól, hogy vámpír, még nincs több joga kisajátítani Bellát. Egyébként is csak egy kérdés lett volna, amit a segítsége nélkül is feltettem volna, ráadásul Bella szabadon dönthet.

Nem tudom miért, de felidegesített Edward, így mérgemben takarítani kezdtem, s az sem érdekelt, ha azt a helyiséget már másodjára mostam fel.
A házban bömbölt a zene, így nem hallottam a csengőt, csak akkor, amikor véget ért a szám.
Lehalkítottam a rádiót, majd gyors léptekkel haladtam a bejárat felé, és mikor kinyitottam az ajtót, az addigi jókedvem – amit a zenének köszönhettem – tovaszállt.

Edward állt az ajtóban, és komoly arca az enyémet fürkészte. Észrevette, hogy, amint megpillantottam, az arckifejezésem megváltozott. Különösképp nem nagyon érdekelt, hogy mit gondol rólam, s kedvem sem volt beszélni vele. Mivel nem szólalt meg, én pedig nem akartam szóba elegyedni vele, fogtam magam, azzal bezártam az orra előtt az ajtót. Ám, amikor megfordultam, és visszamentem a konyhába, Edward már az egyik széken várt engem.

Nagyot sóhajtottam, majd odamentem a szekrényhez, elővettem egy poharat, majd kivettem a hűtőből egy kis narancslevet és töltöttem magamnak egy kicsit.
Nem foglalkoztam a jelenlétével, s a szemem sarkából láttam, hogy türelmesen vár. Hát várhatott az biztos, mert otthagytam a konyhában, és bementem a nappaliba, majd bekapcsoltam a tévét. Ám hirtelen megjelent előttem, kikapta a kezemből a távirányítót és kikapcsolta a televíziót. Na, ekkor telt be a pohár.
- Mégis mit képzelsz magadról, Edward Cullen? Csakúgy beállítasz ide, beinvitálod magad a házba, majd kikapcsolod a tévém! – mondtam dühösen, miközben felálltam az ágyról.
- Mérges vagy – jelentette ki. Az még enyhe kifejezés.
- Mit akarsz? – kérdeztem karba tett kézzel.
- Bocsánatot kérni – mondta megbánó arccal.
- Bocsánatot? – néztem rá meglepetten, de a szemeim szikrát szórtak. Lehet, hogy nem kellett volna azért a kis incidens miatt felhúznom magam, de nem tehettem róla. – Miért?
- Azért, amit az iskolában műveltem. Talán nem kellett volna mondanom semmit sem… – mondta, miközben aranybarna szemeit az enyémekbe fúrta. A dühöm kezdett elpárologni, mint a víz a nagy melegtől. – De meg kell értened, hogy nem merem őt elengedni La Push-ra. – A haragom visszatért, én pedig próbáltam magam türtőztetni.
- Nehogy már te döntsd el, hogy hova mehet! – És én még meg akartam neki bocsátani – gondoltam.
- Tényleg sajnálom. Majd én leviszlek a partra – ajánlotta fel.
- Egyedül nem megyek le, tehát ott kell maradnod velem – mondtam komolyan, ő pedig összeráncolta a homlokát.
- Ez nem ilyen egyszerű. Én… Én nem maradhatok ott veled; csak elviszlek. – Ekkor megcsörrent a telefonja. – Mondd! – szólt bele. – Tessék?… Miért megy…?… Most Jennynél vagyok.
- „Tudom, hogy nála vagy, hisz látom!” – hallottam meg Alice mérges hangját. Mintha kicsit kiakadt volna valami miatt; talán miattam volt ilyen dühös. Bár, ha a bátyja idegesítette, meg tudtam érteni. – „Jenny, nem te vagy a hibás, amiért ilyen vagyok” – intézte hozzám a szavait, mire csak bólintottam. Még mondott valamit Edwardnak, majd letették a telefont.
- Bella idejön, hogy lemenjen veled a partra – jelentette ki.
- Gondolom, Alice szólt neki, de nem kell, majd ha ő is akar.
- Hidd el, akar, különben nem hívott volna a húgom – túrt a hajába, majd elment mellettem és leült a kanapéra. Nem értettem, hogy miért félti ennyire Bellát… Leültem mellé, majd megfogtam a kezét, mire tekintetét rám emelte, ami tele volt aggodalommal. – Elmondtam neki, hogy miért siettél el. – Ekkor az ablak felé kapta a fejét, majd meghallottam egy kocsi motorját, pár másodperc múlva pedig már az ajtón kopogtattak.

Beengedtem Bellát, aki csak egy pillanatra nézett Edwardra, majd azt mondta, hogy megvár a kocsiban. Nem értettem, hogy mi üthetett belé, s azt sem bírtam felfogni, hogy Edward miért lett ennyire szomorú. Vagy már ilyen volt, csak nem vettem észre, mert magammal törődtem?
- Megkérdezhetem, hogy mi történt? – Ültem le mellé, amikor Bella kiment a házból.
- Szerintem mérges rám. Amikor elmondtam, hogy mit szerettél volna megkérdezni tőle, kicsit berágott rám… Utánad akart menni, de én nem hagytam, mondván, hogy egyedül akarsz lenni. Hallom a gondolataidat, így meg tudtam győzni. – Nézett rám bűnbánóan, én pedig lehajtottam a fejem. – Ne haragudj rám, kérlek. Mindkettőtöket féltelek.
- Nem kell engem féltened, megleszek – mondtam, miközben felpillantottam rá.
- Rendben, de akkor ígérd meg, hogy óvatos leszel Paullal.
- Honnan…? – tettem volna fel a kérdést, de hirtelen leesett, hogy esetleg hallhatta, mit gondoltam a suliban, és elpirultam. – Mennyit… hallottál? – kérdeztem.
- „Azok a szemek, azok a jól kidolgozott izmok.” – Idézte, én pedig ha lehetett még jobban elvörösödtem, és arcomat a kezeimbe temettem.
- Most legszívesebben elsüllyednék – motyogtam a kezemnek, mire Edward kuncogni kezdett. – Ilyenkor ne olvass a gondolataimban. – Néztem rá, ő pedig bólintott.

* *

Körülbelül tíz perc múlva már La Push felé tartottunk egyetlen szó nélkül. Anyunak hagytam üzenetet, miszerint lementem a partra, és majd jövök.
Nem mertem semmit sem kérdezni Bellától, mert ez az Ő ügyük volt, nekem nem volt beleszólásom. Látszott rajta, hogy ideges, de próbálta nem mutatni. Én már nem voltam mérges Edwardra, mert rá nem tudtam volna sokáig haragudni.
Kedves tőle, hogy ennyire aggódik értünk, de szerintem nincs semmi La Push-on, ami bánthatna minket.
Azt szerettem volna, ha nem veszekednének, hanem megbeszélnék ezt a dolgot, így kénytelen voltam beleavatkozni.
- Lehet, hogy ez nem az én dolgom, de szerintem meg kéne beszélnetek – mondtam, miközben kifele bámultam az ablakon. – Csak aggódik érted.
- Tudod, néha túlzásba viszi az aggódást. Tudom, hogy szeret, és én is őt, de Jake… La Push-on nem bánt senki.
- Szóval, ismeri Jacobot? – néztem rá, mire csak bólintott. – Talán féltékeny?
- Vagy csak félt – mondta, majd kipattant a kocsiból, mert megérkeztünk, én pedig követtem őt.

Ahogy közeledtünk a piros házikó felé, a távolban megpillantottunk négy fiút, nekem mégis csak egy tűnt ki igazán. Paul. Csurom vizesen és mosolyogva lépdelt a többi fiú mellett, akik szintén ázottak voltak. Talán a partról jöhettek, de engem nem az érdekelt, mert a figyelmemet teljesen más kötötte le. A teste. A napfény megvilágította rézszínű bőrét, amin lassan végigfolytak a vízcseppek. Kidolgozott izmai megfeszültek, ahogy játékosan belebokszolt Embry vállába. Már csak néhány méter volt köztünk, és a fiúk közt.
Mikor észrevett, a mosolya szélesebb lett, én pedig akaratlanul is követtem a példáját.
- Hát ti? – kérdezte vigyorogva Paul, mikor mindannyian mellénk értek.
- Gondoltuk lejövünk meglátogatni titeket, de ha zavarunk, akkor… – mondta mosolyogva Bella, miközben Jacobot nézte. Meg is értettem, hogy miért nem veszi le róla a szemeit. Arról az izmos mellkasról én sem szívesen fordítottam volna el a fejemet, de mégis rászántam magam. Amint ezt megtettem, a tekintetem találkozott Paul éjfekete szemeivel, és nem tudtam nem Őt nézni. Fogva tartott, és nem eresztett, akárcsak Edward aranybarna szemei. Észre sem vettük, hogy mindenki minket néz, csak akkor, amikor elindultunk vissza a partra, Bella pedig elmondta, hogy le sem vettük egymásról a szemünket. Persze én fülig pirultam, és csak remélni tudtam, hogy senki sem vette észre.

* *

Nagyon jól éreztük magunkat Bellával, mert a fiúk megállás nélkül szórakoztattak minket, és történeteket meséltek egymásról. De volt, amit nem nagyon értettem, de csak elnevették, és más témát nyitottak. Azt mondták, majd egyszer megértem, én pedig csak mosolyogtam.

Paul szinte mindig engem nézett, én pedig egyre jobban zavarba estem. A tekintete perzselte a bőrömet, és úgy éreztem, mintha lassan elolvadnék. Néha nagyon közel jött hozzám, és éreztem a testéből áradó forróságot. A tábortűz körül ültünk, és beszélgettünk. Mindenki nagyon kedves volt, Emilyvel és Bellával pedig rengeteg ennivalót készítettünk még délután. Persze a fiúk már a háromnegyedét is felfalták. Nem tudtam elképzelni, hogy tudnak ennyit enni.

A kocsi felé tartottunk Bellával, amikor meghallottam a nevemet a hátam mögül. Mikor hátrafordultam, megpillantottam Pault, aki nagy léptekkel közelített felénk. Barátnőm bement Jacobhoz, de tudtam, hogy ez csak egy egyszerű kifogás. Direkt hagyott minket kettesben.
- Szia! – köszönt, mikor előttem állt.
- Szia! – mosolyogtam, mire az ő arcán is megjelent egy mosoly. Csak néztük egymást, én pedig éreztem, hogy zavarba jövök. Meg szeretem volna kérdezni, hogy mit szeretne kérdezni, vagy mondani, máskülönben nem állított volna meg. Vagy talán csak szeretett volna elköszönni tőlem.
- Öhm… Én csak… – vakarta meg zavartan a tarkóját, majd nagy levegőt vett, és kifújta. – Én csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy… Nos… – Nem igazán tudtam, hogy mit akart megkérdezni, de aranyos volt. Mások előtt nem láttam ilyennek. Folyton a magabiztos, poénkodó srácot mutatta, de előttem, mintha zavarban lett volna, pedig semmi oka nem volt rá…
- Igen? – kérdeztem mosolyogva.
- Lenne kedved találkozni velem holnap délután? – tudakolta komoly arccal, miközben fekete szemeit az enyémekbe fúrta. Meglepődtem a kérdésén, majd elmosolyodtam. Most komolyan randira hívott el?
- Igen, szívesen – somolyogtam.
- Ez nagyszerű – mosolyodott el. – Hol és mikor találkozzunk? – kérdezte.
- Hát… suli után, a parkban, háromkor?
- Ott leszek – mondta határozottan, majd egy puszit adott az arcomra, majd elköszöntünk egymástól.

*

Miután mindenkitől elköszöntünk, hazafelé vettük az irányt, és most sem beszélgettünk, de nem is volt hozzá kedvem. Fáradt voltam. Csak haza akartam menni, és bedőlni az ágyamba. Legalábbis ezt terveztem magamnak.
Egész úton mosolyogtam magamban, mert lehet, hogy mégis találtam magamnak valakit ebben a kisvárosban.

Két díj egyszerre

2010-08-02T17:51:00.009+02:00

Két újabb díj, amit köszönök Kate-nek. :)

1.Köszönd meg. - kész
2.Rakd ki a blogodba. - kész
3.Írj magadról három dolgot. - kész
4.Add tovább legalább három embernek. - kész
5.Hagy üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad. - megyek

3 dolog magamról:
- Most megyek tizenegyedikbe
- Magyarország keleti részében lakom
- Szeretek írni, bár nem mindig van ihletem, és időm sem.

Lentebb megtalálhatók azok az emberek, akiknek a díjat szánom.:)

1. Köszönd meg és rakd ki a linkjét. - kész
2. 5 titok a töriről és rólam - kész
3. Küld tovább 5 embernek - kész
4. Hagyj náluk megjegyzést. - Ok

Öt dolog a töriről és rólam. Magamról már sokat beszéltem(a másik blogon olvashatjátok) xD szóval akkor inkább a töriről. :)
1. Ez egy javított töri, az eredeti freeblogon olvasható.
2. Jenny, Paul, Bella és Edward sorsa már megvan "írva" :)
3. Sokat javítok rajta. :)
4. Most kevesen írnak komit, de örülök a rendszeres olvasóimnak. :)
5. Nem 70 fejezetes lesz a töri. :)

Szandee
Sehike
Cinthy
Eilis
Becca
Geti
nyc_girl
Dorri

Még egyszer köszönöm:)

Díjak

2010-07-28T20:05:00.011+02:00

Kettőt egyszerre. :)
Köszönöm szépen Nikának. :)

Teendők a díjjal/díjakkal:

Szimpatikus Blog:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Kiváló Szerkesztő Díj:

1. Meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk

7 dolog magamról:

- Van három testvérem.
- Nagyon sokféle zenét meghallgatok :)
- Kíváncsi vagyok :P
- Ha rám jön, akkor nagyon hisztis tudok lenni xD
- 17 éves leszek október 19-én.:)
- Terveim vannak(bár kinek nincsenek :P)
- Ki szeretnék menni külföldre :D

Nos, mivel megkaptam ezeket a díjakat, csak a másik blogomra, itt megtaláljátok a Kiváló szerkesztő díj embereit.

A Szimpatikus Blog díj emberei pedig a következők. :)

Elle.Pro
Elle.Pro
Nilla
Melody
Kemra
nyc_girl
Bunny

Még egyszer köszönöm. :)